„A mai nappal a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség szakít a 2009 szeptemberében Kötcsén elhangzott, s 2010 februárjában nyilvánosságra hozott beszédben megfogalmazott gondolatokkal. A párt elhatárolja magát minden olyan törekvéstől és erőtől, amely »egy nagy centrális erőtérben« kívánja rendezni a politikai kérdéseket, s megteszi az ebből a párt vezetésének személyi összetételére nézve következő lépéseket”. Na, ha majd egy ilyesmi tartalmú szűkszavú közlemény jelenik a kormánypárt legfontosabb döntéshozó testületének zárt ülése után, akkor lesz értelme tartalmi vitába bocsátkozni velük a médiatörvény tervezetéről vagy bármi egyéb médiaügyi dologról. Az addig hátralévő kis időben azt kell és érdemes bemutatni, hogy, mivel a „centrális erőtér” és a médiaszabadság egymást kizáró fogalmak, a „kötcsei doktrinával” való radikális szakítás nélkül nincs esély a dolgok, kiváltképp a médiadolgok értelmes megvitatására.
2010 februárja óta a Fidesz tevékenysége már nem csak kimondatlanul, hanem kimondva is a „centrális erőtér” létrehozására, más szóval a versengő többpártrendszer fölszámolására irányul. Törekvésük sikerének kulcsa a szabad politikai verseny feltételeinek, nem utolsó sorban kommunikációs feltételeinek kiiktatása. Minden – hogy szintén a Kötcsén elhangzottakból idézzünk – „állandó kormányzásra törekvő politikai erő” lényegéből következik, hogy igyekszik megakadályozni az állandó kormányzás lehetőségét fenyegető feltételek kialakulását. Ennek megfelelően a közszolgálati médiumokban akadályozza a kormányon lévőkétől eltérő vagy számukra nem előnyös politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírek, nézetek megjelenését és a különböző nézetek, vélemények ütköztetését, más kommunikációs eszközök szabad használatát pedig megkísérli a lehető legszorosabb korlátok közé szorítani. A „kötcsei doktrina” mintegy kicövekeli a Fidesztől egyáltalán várható médiaszabadság határait, a cövekek egymástól való távolsága pedig nem többpárti parlamenti demokráciákat, hanem az állandó kormányzást preferáló egészen más típusú olyan rezsimeket idéz, melyeknek közös jellemzője, hogy lelőhelyük Záhonytól messze keletre található.
De vesszünk el a részletekben. A Fidesz-kompatibilis média ideáltipikus képe ugyan hibátlan pontossággal fölrajzolható a fennhatósága alatt működő mindazon lapok és elektronikus médiumok tevékenységéből is, amelyeket egykor a párt elnöke előfizetésre ajánlott, illetve amelyeket a párt eszméinek akadálytalan tömegekbe hatolása érdekében gründoltak, de talán meggyőzőbb a viszonylag frissen fennhatóságuk alá került Magyar Televízió tevékenységén keresztül bemutatni, miként is tárgyiasul Kötcse szelleme.
Az átmenet két zavaros évtizedét maga mögött hagyó, és az önrendelkezés jogát és képességét húsz év után ismét elvesztő MTV már a tavaszi kampányban is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Arra ugyanis 1985, az utolsó pártállami választások óta nem volt példa, hogy a közszolgálati televízió mindössze bruttó 150 perc műsoridőt szenteljen a kifejezetten csak az országgyűlési választásokkal foglalkozó műsorokra. Ráadásul ez a két és fél óra is úgy jött össze, hogy az országos listát állító hat párt 25-25 percben „bemutatkozhatott”. A megelőző öt szabad választással ellentétben idén semmiféle, sem szakértői, sem szakpolitikusi, sem miniszterelnöki vitaműsor nem volt – pont úgy, ahogy a Fidesz akarta. Következésképpen Magyarország polgáraira úgy köszöntött a választás napja, hogy az esélyes, s végül győztes párt politikusai soha nem kényszerültek sem nyilvános vitára, sem álláspontjuk egyértelmű kifejtésére, a párt miniszterelnök-jelöltje pedig nem hogy nem vitatkozott senkivel, de még csak meg sem jelent a közszolgálati televízió egyetlen választási műsorában (Navracsics Tibor volt hajlandó helyettesíteni). Most a bőrünkön érezhetjük annak következményeit, hogy a köztévé megszegte az újságírás többpárti polgári demokráciákban bevett normáit.
No de a választásokkor még csak az elején tartott a normaszegés személyi feltételeinek kialakítása. A III. Richárd egykori elhatározását magáévá tevő akkori ügyvezető alelnök, ma vezérigazgató előbb megbízható kezekbe adta a választási műsorok felügyeletét, aztán vérszemet kapva hírigazgatót és műsorvezetőket szerződtetett a magyar létező jobboldal közszolgálati etalonjától, az Echo Tv-től, műsorvezetőt hozott a KDNP-től (!), hogy csak néhány emlékezetes döntését idézzem. Nyár elejére összeállt a „kötcsei doktrinából” következő köztévébeli tennivalók végrehajtására verbuvált csapat. Ez a közszolgálatiságról vallott nézeteit illetően kontinensünkön egzotikusnak számító garnitúra lényegében megegyezik azzal a társasággal, amelyről e szavakkal emlékezett meg az EBESZ 2002-es választási megfigyelő csoportja: „a köztévé egyértelműen rendkívüli elfogultsággal viseltetett az ellenzéki pártokkal szemben”, s kiemelte, hogy míg a Fidesz nagyjából egyenlő arányban kapott pozitív és negatív tudósítást, az ellenzéki pártokról a MIÉP-et kivéve csak negatív vagy semleges szövegösszefüggésben esett szó; ugyancsak a 2002-es választások idején mutatott teljesítménye miatt az ORTT „a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértéséért” minden idők közmédiumokra kimért legsúlyosabb büntetését szabta ki az MTV-re.
No de lássuk, mit végeztek. A választások utáni MTV hírszolgáltatásának minősége tekintetében 2010 novembere átlagos hónap, nem különbözik októbertől, augusztustól vagy júniustól: a híradókban még föl-föltűntek a kormánnyal és a kormánypártokkal nem egy állásponton lévő pártok, szervezetek és személyek (más kérdés, hogy aztán milyen kontextusban), a főműsoridős politikai-közéleti háttérműsorokból viszont valósággal kiciánozták őket. Az ORTT honlapján elérhetőek mérési eredmények arról, hogy a főbb hírműsorokban hogyan alakult a politikai szereplők médiahasználata. A híradókban a számszerűsíthető elemekben is nyomasztó a kormány és a kormánypártok túlsúlya, de a tartalmi vizsgálódás beszédesebb. Az Index például erre jutott: „…sajátosan kezelte a köztévé Matolcsy György november 24-ei, magánnyugdíjakra vonatkozó bejelentését. Mint ismeretes, a nemzetgazdasági miniszter aznap közölte, hogy aki valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja marad, elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetni kell. A köztévé esti Híradójában az ellenérdekelt oldalt, a Stabilitás pénztárszövetséget alig engedték szóhoz jutni, majd a kormánydöntésről szóló blokk után egy, a Stabilitást lejárató hírt adtak közzé, miszerint amennyiben állampolgári bejelentés érkezik, az adatvédelmi ombudsman meg fogja vizsgálni, hogy üzleti titoknak minősül-e, milyen pénzből folytatnak reklámkampányt a magánnyugdíjpénztárak. Ezután Az Este című műsorban is csak Matolcsy György és a kormány álláspontját ismerhették meg a nézők, mivel a köztévé nem hívott be sem a magánnyugdíjpénztárakat, sem az ellenzéki pártokat képviselő vendéget.” (Lásd…)
Maradjunk a mozgalmas novembernél. Ha jól striguláztam, a főműsoridős politikai-közéleti háttérműsorok (Az Este, a Jelfogó és a Szempont) összesen 29 novemberi adása során hetven (70!) alkalommal hívtak vendéget a stúdióba. Ellenzéki politikus egyetlen egyszer sem volt közöttük. A hónap nagy témáiban (költségvetés, az Alkotmánybíróságot érintő alkotmánymódosítás, Költségvetési Tanács, magánnyugdíjpénztár) a kormányoldallal konfliktusban álló nem politikus aktorokat szintén nem létezőnek tekintették a köztévé szerkesztői. Mindössze két elhajlás történt: a Költségvetési Tanács és a kormány konfliktusának kezdetekor adásba kerülhetett Kopits György, egy alkalommal pedig a magánnyugdíj-pénztárak képviselőjét hívták be (a kérdések persze ekkor is arra fókuszáltak, hogy csak nem a pénztártagok pénzéből kampányolnak-e). De már az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt elnökének, a Lázár-féle alkotmánymódosítást bíráló más alkotmányjogászoknak vagy a költségvetést elemző nem kormányoldali politikusoknak vagy szakembereknek egyáltalán nem osztottak lapot.
Ebben a 70:0-ra hozott novemberi hónapban lett a köztévé alelnökéből vezérigazgató, a hírigazgatóból pedig a közmédiumok tervezett közös hírcentruma vezetői posztjának várományosa. Praxist figyelve fikarcnyi kétség sem lehet afelől, hogy mi célt szolgál a médiarendszer átalakítása.
A médiaátszabás egyik fő mozgatójaként emlegetett ismerősöm kérdi, mi a kifogásom, hiszen az intézményrendszer átalakításának mintája a BBC volt (de elismerte, pár ötlet, pl. a kilencéves bebetonozásé, a magyar politikából jött). Egy atombomba a brit miniszterelnök kezében egyáltalán nem nyugtalanít, mondtam. De attól nagyon ideges leszek, ha ezzel az eszközzel az iráni kormány rendelkezik. Főleg, ha Ahmadinezsád még meg is buherálta.
A cikk rövidített változata a Népszabadságban jelent meg 2010. december 21-én.
