Úgy fest, liberálisokat csak liberálisok tudnak képviselni. Lehet más a bal, a zöld, a liberális, és a vidéki konzervatív? ― Négy az egyben semmiképp sem.
Négy párt egy pártban
Az LMP azzal az ambícióval érkezett a politikába, hogy azt egyfajta kulturális forradalommal teszi mássá. Sok választó, különböző okokból, elhitte ezt: baloldaliak azért, mert nem tudtak az MSZP-re szavazni, fiatalok azért, mert még nem szavaztak és saját magukat látták visszaköszönni a plakátokról és a facebook-bejegyzésekről, zöldek, mert a jelenlét ígéretét hordozták. Az LMP vezetőin kívül minden érintett jól látta a választások után, hogy ott volt erős az LMP, ahol hajdan az SZDSZ. Feltehetőleg szavazóit, fogkeféjét és parkolóhelyeit is megörökölte. Persze, hiszen a választások előtt sok liberális meggyőződésű polgár gondolta azt, hogy képtelen a szocialistákra szavazni, a „fiatal demokraták” (esetleges kétharmaduk miatt) szóba sem jöhettek, a liberálisok pedig nem, vagy eleve vert seregként (MDF―SZDSZ) indulnak a választásokon. A „lehetmás” ígérete elég volt a vidéki konzervatívoknak, az urbánus jogvédő liberálisoknak, a szocialistákat hiteltelennek találó (néha radikális) baloldaliaknak és természetesen a mozgalom gerincét adó zöldeknek. Négy párt egy pártban. Ilyen körülmények között a liberális javaslatok és megoldások nyilván háttérbe szorulnak, pedig engem azok érdekelnének országosan és a kerületben is. Az LMP elmúlt fél éves politikájában a gazdasággal kapcsolatos liberális javaslatok nem kerülhettek elő, hiszen a zöldbalos megközelítés ezt sosem engedte. Az IMF-et, EU-t, a Költségvetési Tanácsot semmibe vevő, az Állami Számvevőszéket meghódító, a devizahiteleseknek azonnali megoldást ígérő, majd 290-es euróval beköszönő kormánytöbbség egyetlen gazdasági nacionalista szövegéhez sem hallhattunk kemény ellenzéki hangot az LMP-től. Az emberi jogi liberalizmus célkitűzései sem lehettek hangsúlyosak, mert az LMP fél az SZDSZ utódpártjának szerepétől. A liberálisok, megelőlegezett bizalmukért cserébe, nem kaptak szinte semmit. A parlament két új pártja, az LMP és a Jobbik sok szempontból hasonló, nagyon nehéz helyzetben van. Keresik a hangjukat, belső feszültségeik vannak, most találkoznak a valódi politikával, még azelőtt, mielőtt a helyi önkormányzatokban kipróbálták volna magukat.
Megfelelni önmaguknak
Körzetünk LMP-s parlamenti képviselője, Ertsey Katalin azt írja a kopogtatócédulák begyűjtésének fontosságát firtató blogbejegyzésében: Hiszen ki emlékszik már arra, amikor június nyolcadikán az LMP-frakció „sárga lapot mutatott” a kormánynak és kivonult? Az egyetlen kivonulás volt, a legsúlyosabb jelzés az egész ülésszak alatt, megfelelő sajtóvisszhanggal. De akkor az egy távoli, nem kézzelfogható, csak néhányunk által felfogott veszély volt. Amikor a tavaszi kampányban néhányan azt vetették az LMP szemére, hogy előrébb volna a 2/3-ad megakadályozása, melynek ők is áldozatai lesznek, mint a kivagyiság, akkor volt nagy rikoltozás, pedig az nagyon sokunk által felfogott veszély volt. Na mindegy; ilyen ez a politikai tűzkeresztség, csak, sajnos, azóta sem változott az LMP háza táján szinte semmi. Erre Babarczy Eszter is felhívja a figyelmet az idézett bejegyzéshez kapcsolódva: „Szia, Kata! Attól félek, a mostani közöny annak is köszönhető, hogy az LMP csalódást okozott többeknek is. Lesz valamilyen belső értékelés az eddigi parlamenti munkáról?” Babarczy is zöldeket beszélt a kétharmad veszélytelenségéről, ennek ellenére most fején találta a szöget. Válasz pedig nem jöhet, mert az LMP nem Babarczynak, nem a liberálisoknak ― azaz választói nagy részének ― akar megfelelni, hanem saját magának.
Sárga lap
Na, de Ertsey bejegyzéséből vagy az következik, hogy az ördöggel is cimborálni kell, hogy az önkormányzatokat fenyegető vész elháruljon (bojkott a választásokon, bojkott a Parlamentben, nincs csevely a miniszterelnökkel a frakcióirodán, hanem istenhozzád, nem beszélünk addig, amíg Európai Néppárt alelnök módjára nem tetszel viselkedni, kedves Fidesz-elnök. Ez a sárga lap.) vagy az, hogy észre sem vesszük, mi történt, és csendben maradunk. Liberális szemmel úgy látszik, hogy, sajnos, az LMP sokszor ott volt csendben, ahol nem kellett volna, és ott hangoskodott, ahol bölcsebb lett volna hallgatni. (Emlékszem Schiffer egyik interjújában Pető Ivánra tett megjegyzésére, mely szerint az ilyen politikusok ellen hozták létre a pártot. Unfair, sértő, fölösleges egy visszavonult politikussal szemben, pedig Pető csak biztató szavakat mondott róluk.)
Ha lenne liberálisokat képviselő párt a parlamentben, akkor talán elég lenne a sárga lap és a remény, mert valaki más képviselné a gazdasági ráció és a jogállam szempontjait.
A kortesblog mindennek ellenére elérte célját, lett elég ajánlószelvényük, és ennek szívből örülök. Az LMP-nek azt kívánom, legyen az, ami, találja meg a helyét az európai zöld pártok körében. A liberális választóknak pedig azt, hogy ― tanulva az eltelt fél évből ― liberális jelöltekre szavazzanak. Ez ad esélyt arra, hogy Budapest megőrzi legnagyobb értékét, a sokszínűségét, és arra, hogy lesz egyszer egy megújult, hiteles liberális pártjuk.
Hozzászólások
Kedves Korodi Enikő, ma,
Én is a kapott újság alapján
Kívülállóként szólok hozzá a
Kedves Joó Endre! Egy
Kedves Katalin, olvasta a
Kedves Ertsey Katalin! Önt