Fidesz-Jobbik helycsere

2018-ra a magyar pártrendszer megváltozott. A Jobbik balról megelőzte a Fideszt, s középre állt. A pártmező, híven a magyar hagyományokhoz újból kétosztatúvá vált. Hogyan reagálhatnak erre a baloldali ellenzéki pártok, és mit léphet a Fidesz?  Vajon a hívek követik-e szorosan pártjaik mozgását? Racionálisan, vagy beidegződésük szerint szavaznak majd az emberek?  Ezeket figyelembe véve célszerű-e követelni a választójogi szabályok megváltoztatását? Hogyan lehet kihasználni a választójogi rendszer egyenetlenségeit? Mit jelentene egy esetleges bojkott? Mit jelent 2018-ban az összefogás? Hogyan állnak az egyes politikai erők kevesebb mint száz nappal a választás előtt?

Választási kampány – de hol és hogyan?

Már a 2014-es magyar választásokat is kemény kritikával illette az egyébként rendszerint igen visszafogott EBESZ választási megfigyelői missziójának jelentése. Az egyetlen párt által kreált, pro forma szabad, de nem fair procedúra egyik legerőteljesebben bírált eleme a választások médiakörnyezete, a pártok és jelöltek üzenetei választókhoz való eljuttatásának kirívó egyenlőtlensége volt. 

A budai liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra. Ehhez az illiberális demokráciában is ragaszkodunk. Budapesten ma ez az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek.

Vajda Mihály beszéde után átsétálunk Vásárhelyi Miklós egykori lakásához (Hankóczy Jenő utca 15), ahol részt veszünk százéves születése alkalmából állított emléktábla (Péter Vladimir alkotása), felavatásán. Avatóbeszédet Rajk László mond.

Választás vagy diktátum?

Akié a választási rendszer, azé az ország. Ha a választási rendszer közös, az ország is az – ha a választási rendszer diktátumos, az ország… hm, nem közös. Kétharmada birtokában a Fidesz csinált egy csak neki tetsző választási rendszert, az ellenzék pedig hat évig kész volt a rászabott kényszerzubbonyban részt venni a politikai futóversenyben. Az utóbbi hónapokban az igazságos választási rendszert kezdeményező Közös Ország Mozgalom hatására mintha lassú ocsúdás kezdődött volna az együgyű állapotból, de még nem látni, hogy földerengő felismerésnek milyen következményekre vezet a pártok stratégiájában.

Továbbra is elfogadják Orbán diktátumát, vagy van valami jobb ötletük? Egymást faragják, vagy közösen nekifeszülnek sorsukat előre megpecsételő választási rendszernek? Beletörődnek abba, hogy hovatovább csak grafittiken kommunikálhatnak a választókkal? És persze a kérdések kérdése: mi értelme van a választási rendszerrel bajlódni, amikor a kormánypárt megbízható káderei által uralt államhatalmi szervek, az Állami Számvevőszék és az ügyészség mondvacsinált ürügyekkel operálva a betiltást is kilátásba helyezve éppen célkeresztbe vették a pillanatnyilag legnagyobb ellenzéki pártot? Ezekről a kérdésekről fejtik véleményüket a beszélgetés résztvevői.

Személyes döntések a sötétség idején

Kiálljunk a jogainkért, a szabadságunkért akkor is, ha kockázatos, vagy az okos ember inkább keveset beszél, és az egyéni érdekeit követi? Elfogadjuk a hatalommal való visszaélést, – úgysem tehetünk mást –, vagy tiltakozzunk a jogsértések ellen? Elfogadjuk a hatalom által kínált lehetőségeket, vagy a NER-rel semmilyen módon nem működünk együtt? Kompromisszum, kollaboráció, vagy konfrontáció?