Ha körülnézünk a városban, vagy kezünkbe vesszük a sokfelé terjesztett kiadványokat az ünnepi programokról, láthatunk hatalmas plakátokat, fényképeket a forradalom egyes szereplőivel. Pongrácz Gergely, Szabó bácsi, Wittner Mária, Mindszenty József tűnik fel a képeken.
Nincs már Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József. Nincs a Nagy Imre csoport, nincs Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc, Donáth Ferenc, Litván György. Nincs Bibó István, Göncz Árpád, Regéczy-Nagy László.
Lassan nincsenek az egyetemisták sem, nincs már Mécs Imre sem.
A felsorolás hosszan folytatható lenne.
Amit ma látunk, az történelem hamisítás, a múlt átírására tett kísérlet. Korunk fülkeforradalmi anti hősei 27 évvel ezelőtt még ott tolongtak és szónokoltak Nagy Imre és mártírtársai koporsóinál, ma pedig a rágalmaktól sem megriadva igyekeznek őt kitörölni a történelemből. Egykor még a hőst tisztelték benne, ma pedig magukat tolnák a hős szerepébe, de kockázatok nélkül.
