Emlékezés Solt Ottiliára, a SZETA alapítójára

Solt Ottilia szociológusra, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) létrehozójára, a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék egyik meghatározó egyéniségére emlékezett — születésének 62. évfordulóján — a Budai Liberális Klub Alapítvány. A Komjádi Béla utcában, Solt Ottilia egykori lakóházánál megjelenteket Póta Gyula, a II. kerület liberális alpolgármestere, a 2. számú budai választókerület országgyűlési képviselőjelöltje köszöntötte. Solt Ottilia emléktáblájánál beszédet mondott Iványi Gábor metodista lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, valamint Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, az 1. számú választókerület SZDSZ-es országgyűlési képviselőjelöltje. Iványi Gábor személyes hangú beszédében huszonöt-harminc évvel ezelőtti eseményekre, a SZETA alapításának, a demokratikus ellenzék megszületésének időszakára emlékezett. A hetvenes évek végén a hatalom nem akart tudomást venni a szegénység rohamos terjedéséről, a sokgyermekes családok és a roma kisebbség mind nehezebb helyzetéről. Ez hívta életre a Szegényeket Támogató Alapot, amelynek informális központja Solt Ottilia lakásán, a Komjádi Béla utcában működött. Ide juttatták el adományaikat a jóérzésű emberek, innen indult reggelente munkát keresni az öt testvérét eltartó ököritófülpösi lány vagy a szatmárcsekei roma építőbrigád. „Solt Ottilia, akire ma emlékezünk, 53 éves korában távozott közülünk. Az én generációm tagjai inkább csak archív felvételeken láthatták őt, de ezekről is átsüt lenyűgöző, tiszteletre méltó személyisége. Bármilyen feladatot is szabott rá a sors, mindenütt példát mutatott bátorságával, küzdeni tudásával, humanizmusával, szociális érzékenységével” — kezdte beszédét Kóka János. A gazdasági miniszter szerint mostanában sokat beszélünk a piacról és a versenyképességről, s közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a szolidaritásról, a szociális érzékenységről, ami ugyanolyan fontos. „A politika feladata egyértelmű: szolidaritás a leszakadó rétegekkel, a szegényekkel, a rendszerváltás veszteseivel. A Szabad Demokraták Szövetsége az egyetlen párt, amelynek ezzel kapcsolatos álláspontja ma is következetesen ugyanaz, mint a SZETA idején vagy a rendszerváltáskor volt.” Kóka János úgy vélte, ezt a fajta szociálpolitikát a mai parlamenti erők közül az SZDSZ képviseli leghitelesebben, ami nagy mértékben köszönhető az egykori demokratikus ellenzéknek, Solt Ottiliának, Iványi Gábornak, Kőszeg Ferencnek vagy a mai liberális politikusok közül Béki Gabriellának. Kóka János reményét fejezte ki, hogy a politikusok felismerik: ma is nagy szükség van azokra az eszmékre és értékekre, amelyeket Solt Ottilia egész életében képviselt. Solt Ottilia (1944–1997) az ELTE magyar-filozófia szakán szerzett diplomát, majd a Gazdaságkutató Intézetben, az MTA Szociológiai és Történelemtudományi Intézetében, illetve a Fővárosi Pedagógiai Intézetben dolgozott. Kutatóként a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit vizsgálta, és 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot. Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, és alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, majd szociális munkások képzésével foglalkozott a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, amelynek — Iványi Gáborral együtt — alapítója volt. Solt Ottilia hosszú, súlyos betegség után, életének 53. évében hunyt el. — Sokan próbálják szembeállítani a verseny és a szolidaritás gondolatát. Hiszek abban, hogy a kettőt együtt kell képviselnünk — válaszolta egy kérdésre Kóka János. — A gazdaságpolitikában mindent megteszünk a piac védelméért, a piaci szereplők versenyképességének javításáért. Liberális gazdasági miniszterként ezt tartom legfontosabb feladatomnak. Ez azonban semmiféle ellentmondásban sincs azzal, hogy a pártok közül az SZDSZ állt ki mindig is a legkövetkezetesebben a rászorulók érdekeinek védelmében. Éppen Solt Ottilia volt az, aki már jóval a rendszerváltás előtt a legkeményebb harcosa volt a szociális gondolatnak. A törvényalkotó munkában éppen úgy, mint a napi ügyekben való eligazításban, segítségnyújtásban. Hiszem, hogy ő, és ma is aktívan politizáló követői jelentették és jelentik ma is a magyar közélet szegényekkel szembeni lelkiismeretét.

Nincs nappali melegedő a kerületben

Az Iványi Gábor vezette Oltalom alapítvány 1999-ben felajánlotta a kerületnek, hogy ha a kerület megfelelő helyiséget ad hozzá, az állami normatívából megoldják a hajléktalanok nappali melegedőjének kérdését. A Fekete Sas utcában az Országúti Ferencesek használaton kívüli helyisége megfelelőnek is látszott. Kolos atya, a rendház akkori vezetője szívesen együttműködött volna a nemes ügy érdekében. A kerületen belüli elhelyezkedés is megfelelőnek látszott, mivel más lakóház kapuja nem nyílik erre az utcára. A társasház lakói azonban egy közvéleménykutatás szerint elutasították épületükben a nappali melegedő kialakítását. Tavaly egy kifejezetten e célra létrehívott alapítvány a Szép Ilona remíz egyik elbontásra váró épületében kialakított egy ideiglenes melegedőt. Idén már ez sem működik.