(1928-2006)

A Budai Liberális Klub Alapítvány kuratóriumának alapító elnöke, Tardos Márton közgazdász, volt országgyűlési képviselő, az SZDSZ alapító tagja Budapesten született, 1928. december 22-én. Édesapja mérnök, építési vállalkozó, édesanyja háztartásbeli volt. 1944-ben deportálták őket, mindketten meghaltak. Tardos a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd 1947-1948 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karának a hallgatója volt. 1948-1956 között az MDP tagja volt. Ösztöndíjjal 1948-tól a Leningrádi Tervintézetben tanult tovább, ahol 1952-ben szerzett közgazdászdiplomát. Az Országos Tervhivatalba került, osztályvezető-helyettesként éves és távlati tervezéssel foglalkozott. 1956-ban az Országos Tervhivatal Forradalmi Bizottságában való részvétele miatt elbocsátották állásából. Ezután 1957-1964-ig a Kereskedelmi Kamarában, 1964-1980 között a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal foglalkozó kutatásokban vett részt, reformközgazdászként részt vett az 1968-as Új Gazdasági Mechanizmus kidolgozásában. 1976-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense. 1980-tól az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársa, a gazdasági mechanizmussal foglalkozó osztály vezetője. 1987-1990 között a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója. A Pénzügykutatónál ő volt a Fekete Doboz videóinak első felelős kiadója, a Fekete Doboz Alapítvány kezdeményezője is. 1990-1993 között a Budapesti Értéktőzsde felügyelőbizottságának tagja. A Magyar Közgazdasági Társaságnak és az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának tagja.

(1944-1997)

Solt Ottilia 1944-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-filozófia szakán szerzett diplomát, majd szociológusként a Gazdaságkutató Intézetben, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai és Történelemtudományi Intézetében dolgozott. 1974 és 1981 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa volt, majd miután állásából elbocsátották, tanárként és könyvtárosként tevékenykedett. A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, és alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, majd a Wesley János Főiskola tanáraként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott, és élete végéig szerkesztette a Beszélőt. Hosszú, súlyos betegség után, életének 53. évében, 1997. február 1-jén hunyt el Budapesten. „Solt Ottiliát a cselekvés jóérzése fűtötte, vidáman és bátran vette föl a harcot a kellemetlenkedő hatalommal. Számára a szegények segítése nem egy rossz társadalmi lelkiismeretű városi lány gesztusa volt, ő csakugyan a végeken érezte elemében magát… Jó volt a közelében lenni, jó volt a bájosan rendetlen, legendás Komjádi utcai lakásban tanyázni, segédkezni. A halál megint a jók és igazak közül ragadott el egyet” — írta nekrológjában Fencsik Flóra.

A Budai Liberális Klub Alapítvány 2004 januárjában, Solt Ottilia születésének 60. évfordulója alkalmából emléktáblát állított tiszteletére egykori lakóhelyén, a Komjádi Béla utcában. Alapítványunk azóta minden évben emlékünnepséget is szervez Solt Ottilia tiszteletére.