Nekünk euró kell!

Az euró bevezetése nem egyszerűen a forinttól való elbúcsúzást jelenti, hanem gyökeresen újfajta kormányzati gondolkodást kényszerít ki. Végérvényesen gátat szab annak a felelőtlen, a Kádár-rendszeren átívelő gazdaságpolitikai gyakorlatnak, amely a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődés feltételeinek megteremtése helyett csak a politikai rokonszenv megvásárlását tartja szem előtt. Napjaink hol őrjöngő, hol szelíd, de állandósult kampányában a politikai verseny harcmodorát az adófizetők pénzének korlát nélküli osztogatására vonatkozó ígéretek szabják meg. A központosított adófizetői pénzből finanszírozott ígéreteknek a józan paraszti ész nem szab határt. Csak kérni és ígérgetni kell, mintha ennek csak annyi lenne az ára, hogy az ígéreteket megfogalmazó politikai csoportot hatalomba kellene segíteni. Nem. Mérsékelni kell az állami újraelosztás terjedelmét, vagyis csökkenteni kell az adókat. Az osztogató politikának szükségképpen bele kell ütköznie a finanszírozhatóság külső korlátjába. nekunk-euro-kell.jpg Az euroövezethez csak akkor csatlakozhatunk, ha felzárkózunk a józan gazdaságpolitikát folytató európai államokhoz. Egyensúlyközeli költségvetés, fokozatosan mérséklődő államadósság, alacsony infláció, alacsony kamatok és józanul növekvő megtakarítások. Vagyis: rendbe kell hozni a nemzetgazdaságot! Mindennek a jelképe az euró fizetőeszközként való alkalmazása. Aki azt hirdeti, hogy „ej, ráérünk arra még”, az azt is mondja, hogy hagyják őt békén. Ő még szeretné egy kicsit kiélvezni a hatalommal járó osztogatás örömét. Nem vállalja az immár elkerülhetetlen reformok végrehajtását, ha rámegy is az ország. Ne engedjük! Örüljünk, hogy van egy külső kritériumrendszer, amit teljesíteni kell. Mi, liberálisok ezért is akarjuk az euró bevezetését. Minél hamarabb!