Parlament ― liberálisok nélkül

Korodi Enikő

2010/09/21 17:47

Úgy fest, liberálisokat csak liberálisok tudnak képviselni. Lehet más a bal, a zöld, a liberális, és a vidéki konzervatív? ― Négy az egyben semmiképp sem.

Négy párt egy pártban

Az LMP azzal az ambícióval érkezett a politikába, hogy azt egyfajta kulturális forradalommal teszi mássá. Sok választó, különböző okokból, elhitte ezt: baloldaliak azért, mert nem tudtak az MSZP-re szavazni, ﬁatalok azért, mert még nem szavaztak és saját magukat látták visszaköszönni a plakátokról és a facebook-bejegyzésekről, zöldek, mert a jelenlét ígéretét hordozták. Az LMP vezetőin kívül minden érintett jól látta a választások után, hogy ott volt erős az LMP, ahol hajdan az SZDSZ. Feltehetőleg szavazóit, fogkeféjét és parkolóhelyeit is megörökölte. Persze, hiszen a választások előtt sok liberális meggyőződésű polgár gondolta azt, hogy képtelen a szocialistákra szavazni, a „ﬁatal demokraták” (esetleges kétharmaduk miatt) szóba sem jöhettek, a liberálisok pedig nem, vagy eleve vert seregként (MDF―SZDSZ) indulnak a választásokon. A „lehetmás” ígérete elég volt a vidéki konzervatívoknak, az urbánus jogvédő liberálisoknak, a szocialistákat hiteltelennek találó (néha radikális) baloldaliaknak és természetesen a mozgalom gerincét adó zöldeknek. Négy párt egy pártban. Ilyen körülmények között a liberális javaslatok és megoldások nyilván háttérbe szorulnak, pedig engem azok érdekelnének országosan és a kerületben is. Az LMP elmúlt fél éves politikájában a gazdasággal kapcsolatos liberális javaslatok nem kerülhettek elő, hiszen a zöldbalos megközelítés ezt sosem engedte. Az IMF-et, EU-t, a Költségvetési Tanácsot semmibe vevő, az Állami Számvevőszéket meghódító, a devizahiteleseknek azonnali megoldást ígérő, majd 290-es euróval beköszönő kormánytöbbség egyetlen gazdasági nacionalista szövegéhez sem hallhattunk kemény ellenzéki hangot az LMP-től. Az emberi jogi liberalizmus célkitűzései sem lehettek hangsúlyosak, mert az LMP fél az SZDSZ utódpártjának szerepétől. A liberálisok, megelőlegezett bizalmukért cserébe, nem kaptak szinte semmit. A parlament két új pártja, az LMP és a Jobbik sok szempontból hasonló, nagyon nehéz helyzetben van. Keresik a hangjukat, belső feszültségeik vannak, most találkoznak a valódi politikával, még azelőtt, mielőtt a helyi önkormányzatokban kipróbálták volna magukat.

Megfelelni önmaguknak

Körzetünk LMP-s parlamenti képviselője, Ertsey Katalin azt írja a kopogtatócédulák begyűjtésének fontosságát ﬁrtató blogbejegyzésében: Hiszen ki emlékszik már arra, amikor június nyolcadikán az LMP-frakció „sárga lapot mutatott” a kormánynak és kivonult? Az egyetlen kivonulás volt, a legsúlyosabb jelzés az egész ülésszak alatt, megfelelő sajtóvisszhanggal. De akkor az egy távoli, nem kézzelfogható, csak néhányunk által felfogott veszély volt. Amikor a tavaszi kampányban néhányan azt vetették az LMP szemére, hogy előrébb volna a 2/3-ad megakadályozása, melynek ők is áldozatai lesznek, mint a kivagyiság, akkor volt nagy rikoltozás, pedig az nagyon sokunk által felfogott veszély volt. Na mindegy; ilyen ez a politikai tűzkeresztség, csak, sajnos, azóta sem változott az LMP háza táján szinte semmi. Erre Babarczy Eszter is felhívja a ﬁgyelmet az idézett bejegyzéshez kapcsolódva: „Szia, Kata! Attól félek, a mostani közöny annak is köszönhető, hogy az LMP csalódást okozott többeknek is. Lesz valamilyen belső értékelés az eddigi parlamenti munkáról?” Babarczy is zöldeket beszélt a kétharmad veszélytelenségéről, ennek ellenére most fején találta a szöget. Válasz pedig nem jöhet, mert az LMP nem Babarczynak, nem a liberálisoknak ― azaz választói nagy részének ― akar megfelelni, hanem saját magának.

Sárga lap

Na, de Ertsey bejegyzéséből vagy az következik, hogy az ördöggel is cimborálni kell, hogy az önkormányzatokat fenyegető vész elháruljon (bojkott a választásokon, bojkott a Parlamentben, nincs csevely a miniszterelnökkel a frakcióirodán, hanem istenhozzád, nem beszélünk addig, amíg Európai Néppárt alelnök módjára nem tetszel viselkedni, kedves Fidesz-elnök. Ez a sárga lap.) vagy az, hogy észre sem vesszük, mi történt, és csendben maradunk. Liberális szemmel úgy látszik, hogy, sajnos, az LMP sokszor ott volt csendben, ahol nem kellett volna, és ott hangoskodott, ahol bölcsebb lett volna hallgatni. (Emlékszem Schiffer egyik interjújában Pető Ivánra tett megjegyzésére, mely szerint az ilyen politikusok ellen hozták létre a pártot. Unfair, sértő, fölösleges egy visszavonult politikussal szemben, pedig Pető csak biztató szavakat mondott róluk.)

Ha lenne liberálisokat képviselő párt a parlamentben, akkor talán elég lenne a sárga lap és a remény, mert valaki más képviselné a gazdasági ráció és a jogállam szempontjait.
A kortesblog mindennek ellenére elérte célját, lett elég ajánlószelvényük, és ennek szívből örülök. Az LMP-nek azt kívánom, legyen az, ami, találja meg a helyét az európai zöld pártok körében. A liberális választóknak pedig azt, hogy ― tanulva az eltelt fél évből ― liberális jelöltekre szavazzanak. Ez ad esélyt arra, hogy Budapest megőrzi legnagyobb értékét, a sokszínűségét, és arra, hogy lesz egyszer egy megújult, hiteles liberális pártjuk.

Hozzászólások

Kedves Korodi Enikő, ma,

Kedves Korodi Enikő, ma, amikor hazaértem, a kukák melletti papírgyűjtőben többtucatnyi Szabad Kikötő c. kiadványt találtam. A lakók — úgy tűnik -, nem sok ﬁgyelmet szenteltek az Önök kampányújságjának. Én kíváncsi ember lévén rápillantottam a címlapra, és meglepve fedeztem fel, hogy az LMP-ről írnak benne. Először nem is értettem, miért írnak egy másik pártról a saját kampányújságjukban. Aztán még jobban meglepődtem, mert a cikk gyakorlatilag rólam (nekem?) szól, anélkül, hogy engem megkerestek volna. Megtudhattam belőle, hogy az én szerény blogomnak köszönhetően jött össze Jávor Bence kopogtatócédulája, és hasonló, a valóságtól nem nagyon megzavart eszmefuttatásokat olvashattam benne. Miközben Ön „a gazdasági racionalitás“ képviseletét kéri számon rajtunk (vagyis Kóka János világát), olyan matematikai képtelenséget állít, ami már májusban is nevetséges volt, miszerint mi megakadályozhattuk volna a Fidesz 2/3-át. Ezügyben javaslom, hogy olvasson, számoljon utána, ha még mindig nem sikerült feldolgoznia: az LMP semmilyen módon nem tudta volna megakadályozni a kétharmadot, még akkor sem, ha az Önök által favorizált „akár az ördöggel is“ hozzáállás alapján a szocik javára visszalép. Ami szerencsére eszünk ágában sem volt, és ezt visszaigazolták a választóink. De ez már tényleg hónapok óta lerágott csont. Azon viszont őszintén megdöbbentem, hogy Önöknek tényleg ez minden mondandójuk? A blogomból és a Facebook oldalamról kimásolt idézetek? Ez a kampányújságjuk vezércikke? Ez a programjuk? Ezzel akarnak bejutni az önkormányzatba? Tényleg azt gondolják, hogy az LMP elmúlt 4 hónapos parlamenti szereplése (melyben Önök szerint a „liberalizmusteljesítményünk“ gyenge volt) alapján fognak Önökre szavazni és nem az Önök elmúlt 4-8 éves produkciója alapján? Ne bízzanak ebben, azt javaslom. Az emberek nem hülyék. Esetleg olvassa el párttársa, Koncz Imre szavait ugyanott: „Szemtől szembe nem lehet gyűlölködni, ott érvelni kell.“ Ha felhívott volna, talán elküldöm Önnek Babarczy Eszterrel váltott leveleinket, talán elmondom, mit gondolok, és Ön nem jelentet meg egy ilyen kétségbeesett kis írást. Talán belátta volna, hogy a saját eddigi munkájukat, további terveiket kellene bemutatni egy kampányújságban, és nem másokat próbálni bepiszkolni. Az LMP tevélenysége ugyanis tisztán a választók előtt áll: http://lehetmas.hu/hirek/4835/az-elso-lepesek/ Az Önöké is. A választók pedig majd eldöntik, melyikről mit ítélnek. Sajnálom, hogy az utolsó erejüket erre pazarolják, becsukott szemmel, befogott füllel, elszántan fűrészelik tovább maguk alatt a fát.

Én is a kapott újság alapján

Én is a kapott újság alapján tévedtem ide (sajnálom, hogy nem korábban). De alighanem többet megértettem ebből a cikkből, mint Ertsey Katalin… Ez a cikk nem az LMP-ről szól. Ez a cikk rólunk, szavazókról, az SZDSZ volt szavazóiról szól, akiktől „elvették“ a pártjukat, amelyre, mint korábban is, most is szavazni szerettek volna. Akik talán kényszerűségből szavaztunk itt-ott LMP-s jelöltekre, mert nem volt más: igen, pontosan úgy, ahogy Koródi Enikő írja. Akik elhittük a kimondott és kimondatlan sugalmazást, hogy az LMP lesz az, aki, ha nem is teljes egészében, de valamit továbbvisz abból a gondolatrendszerből és politikai világnézetből, amely két évtizedig kedves volt nekünk, és amelyet pusztán azért, mert nincs már SZDSZ, nem fogunk lecserélni. Az LMP nem váltotta be ezeket a reményeinket, bár ez nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen mondhatják, hogy nem is ezt ígérték, nem erre szerződtek a választóikkal (ámbár, azért meg kell jegyezni, örülni igen örültek ezeknek a szavazatoknak, én biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem nagyon ugrották volna át a parlamenti küszöböt). Mindegy, akárhogy is alakult, az LMP nem az a párt, amelytől ezen értékeink képviseletét várhatnánk. A többi sem az a parlamentben, így tehát képviselet nélkül maradtunk, ennyi. Az LMP-nek minden jót kívánunk a továbbiakban, sok parlamenti felszólalást a fenntartható fejlődés ceterum censeójával (ami persze fontos dolog, csak önmagában kevés). Nem róluk van szó, hanem rólunk: kire szavazzunk? Sajnos, abban a körzetben, ahol én lakom, nem sikerült SZET-es jelöltet állítani. De azoknak, ahol igen, a cikkel teljesen egyet értve továbbra is feltétlenül azt javasolom: ne adjuk fel, liberálisok. Tudom jól, kevés lesz az a szavazat, semmire nem elegendő, de legalább legyen valami nyoma, hogy élünk még és létezünk.

Kívülállóként szólok hozzá a

Kívülállóként szólok hozzá a vitához. Én is elolvastam a Szabadkikötő újságot, és most konkrétan az Önök polémiájával nem foglalkoznék, de annyit azért megkérdeznék, hogy a kerületi ügyekről az egy csendrendeletet kivéve miért nem esik szó ebben a kiadványban így a választások előtt. Miért nem adnak magyarázatot arra például, hogy miért indul el 6 jelöltjük az önkormányzati választásokon. Hiszen arra nincs semmi esély, hogy egyéni körzetet nyerjenek, de listát sem tudnak állítani. Jó lenne tudni például, mi szabadelvűek miért szavazzunk magukra? De arra is kíváncsi lettem volna, hogyan viszonyulnak az elmúlt 4-8-20 évhez. A jelenlegi helyzetben ugyanis az Önök jelöltjeire leadott szavazatok elvesznek. Ha valaki ugyanis a SZET jelöltjére adja a voksát, szinte biztos lehet benne, hogy nem lesz képviselve még ebben a nagyon szűkre szabott demokráciában sem. Mi volt a céljuk az egyéni jelöltek elindításával? Nem gondoltak-e a visszalépésre, hiszen elgondolkodtató, hogy 8 jelöltjük még a kopogtatócédula összegyűjtésére sem volt képes? Ezekre a kérdésekre is kerestem a választ az újságjukban, de sajnos válaszokat nem találtam.

Kedves Joó Endre! Egy

Kedves Joó Endre! Egy négyoldalas újságban nyilván nem lehet mindenre választ találni. Hogy miért nem terjedelmesebb a kiadványunk, arra azt hiszem, ön is tudja a választ. De mivel a honlapunkban közlésvágyunknak nem szab határt a pénzhiány, itt sok kérdésére választ talál. Húsz évre visszamenőleg foglalkozunk a kerület ügyeivel, sőt több cikket is talál, amelyben egykor volt pártunk két évtizedes tündöklésével és bukásával foglalkozunk. Most éppen a Fény utcai piacról jövök, ahol minden érdeklődőnek személyesen válaszoltak képviselőjelöltjeink. Ha egy választáson csak az esélyesek indulnának, akkor most minden körzetben csak egy jelölt állna a szavazólapon. Nem ez a demokrácia. Mi felkínáljuk egy gondolatrendszer képviseletét, meglátjuk, hogy hányan tartják fontosnak azt, hogy a szabadelvű politika képviselve legyen az önkormányzatunkban. A választás nem csak a győztesről szól. Információt ad a társadalom igényéről és a kínálati palettáról is. Nem arra buzdítunk, hogy ne szavazzon senkire, hanem indulásunkkal lehetőséget nyújtunk arra, hogy aki akarja, ránk szavazva mondja el véleményét a többi jelöltről. Ezért nem is gondolkodtunk a visszalépésről, de nem is kért minket senki erre. Megtisztelő, hogy elolvasta újságunkat, reméljük, honlapunkat böngészve világosabb kép rajzolódik ki rólunk az ön számára is.

Kedves Katalin, olvasta a

Kedves Katalin, olvasta a cikket? Szerintem futólag. Megértette a tartalmát? Szerintem, sajnos nem. Ez a cikk, ahogy én olvasom, inkább Önök mellett szól, mint ellen, de a végkicsengést tekintve mindenképp semleges. Egyébként, ahogy az előző hozzászóló mondja, a cikk a liberális választóknak szól. Arról beszél, hogy jól tették, hogy Önöket bejuttatták, de most, ha van lehetőségük, szavazzanak liberális jelöltekre. Mivel Ön nem liberális választó, az érvelést nem is kellene tovább folytatni, mert ugye a vonalak párhuzamosak. De! A stílus, amit megenged magának, nos, az elég sajátos, még a tartalomnál is szegényesebb. Mondatonként nem cincálnám szét, de az, hogy a gazdasági racionalitás Kóka János volna, az azt hiszem azt bizonyítja, hogy … hát, hogy Ön teljesen tájékozatlan, és valami/valaki elvakította a világlátását. Kevesebb érzelem, több racionalitás és érvelő szöveg jobbat tenne az LMP-nek és a Önnek személyesen is. Hosszú a négy év, sok kitartást, ne adják fel ilyen hamar (az idegeik)! Sok sikert kívánva, üdvözlettel: Kátai Gábor

Kedves Ertsey Katalin! Önt

Kedves Ertsey Katalin! Önt először a Marczibányi téri fórumukon láttam, tavasszal. Akkor ezt írtam lapunkban: Itt vannak a politikai frazeológiánkat is perfekten használó, magára hagyott liberális választóink, amint éppen keresik, hogy kire is szavazhatnának. És mi volt a másik oldalon? Szelíd derű, jókedvű bizakodás, tiszta tekintet és teljes tudatlanság. A jelöltek szerencséje az volt, hogy a kérdezők ebben a rideg politikai világban beérték egy kis nyitottsággal, empátiával is. Ezért már megbocsájtották, hogy a frissen politikussá avanzsált LMP-seknek fogalmuk sincs a saját programjukról, az önkormányzatok , a parlament működéséről, egyáltalán a rájuk váró képviselői munkáról. A kérdezők türelmesen magyarázták a feltett kérdésekre adható lehetséges válaszokat az aspiránsoknak. A kerületi eredményekből aztán világosan kiolvasható lett, hogy ez egyszer elégnek bizonyult a politikai szüzesség vonzereje, a hasonló kultúrközegből érkezés, az LMP szinte darabra pontosan begyűjtötte az egykori liberális szavazók voksait. De egészen biztos, hogy a frissen szerzett támogatók nem osztják mind azt, amit az LMP a piacról, a kapitalizmusról, és a globalizációról gondol. Egyelőre a vándorútra kényszerített választók csak megpihentek egy legalább nem ellenszenves pártnál. Akkor azt hittem, önök politikai pályára tévedt idealisták. Tévedtem. Azok mi vagyunk. Mi, akik hiszünk abban, hogy az ember racionálisan cselekvő individuum, akinek érdemes érvelni. Sajnos, csak kevesek. A többség inkább gyomorból dönt, politizál. Szerintem ön is. Árulkodók a mondatai. Azonnal a kukával hozza összefüggésbe szerény lapunkat. Vezércikknek tartja az Önt is megemlítő cikket, pedig jól láthatóan nem az. Utolsó erőfeszítésnek reméli kiadványunkat, reméljük elhamarkodottan. Ír a honlapunkra, de nem olvassa, mert akkor nem állítaná, hogy az önt is említő cikkünk lenne a mondanivalónk. Lesajnálja munkánkat, rendben. De mi legalább megfogalmazzuk véleményünket a kerület dolgairól, míg az LMP-től ilyenben nem lehetett része a választópolgárnak. Csak a hiányhelyzetre építik választási szereplésüket, szinte semmi mondandójuk nincs a kerületi választóknak. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan más lett a politika. Ez a másság nagyon ismerős. Koncz Imre