Ara-Kovács Attila–Magyar Bálint: Ellenzéki Kerekasztal 1989, 2012

A Magyar Szolidaritás Mozgalom a december 23-i parlament előtti tüntetésen a Fidesz autokratikus hatalmával szemben az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) létrehozásának szükségességét hirdette meg. E szándékot azóta támogatták mind a parlament demokratikus pártjai (DK, LMP, MSZP), mind a szakszervezetek és civil szervezetek. Hogy az EKA gondolata egyáltalán felmerülhetett, csak azt jelzi, hogy mára felszámoltatott a liberális parlamenti demokrácia intézményrendszere, mely a rendszerváltás óta a nyugati demokráciákra jellemző érdekegyeztetés, beszámítás és a politikai verseny civilizált mechanizmusait biztosította.

A vélemény- és érdekartikuláció (a szólás- és sajtószabadság), az érdekérvényesítés (választójogi rendszer) és az érdeksérelmekkel szembeni jogorvoslatot nyújtani képes intézmények (Alkotmánybíróság, bíróság) jogainak korlátozása olyan helyzetet teremtett, ahol revelációként hatott a felismerés: itt nem lesz elég az egyszerű kormányváltás, rendszerváltásra lesz szükség. Sorsdöntő, hogy milyen hosszúnak bizonyul a III. Köztársaság kimúlása és a negyedik megszületése között az autokratikus interregnum.

Bár a történelmi párhuzam kézenfekvőnek látszik, amit az EKA elnevezés épp úgy sugall, mint az események egyik legígéretesebb szereplőjének, a Magyar Szolidaritási Mozgalomnak a névválasztása is, a helyzet a két évtizeddel korábbitól gyökeresen eltérő. Az EKA nevében foglalt igényen, továbbá az összefogás és a rendszerváltás szükségességén kívül ma semmi nem hasonlít az egykori helyzetre.

Bokros Lajos EU parlamenti képviselő levele

A jelenlegi kormány terve a korkedvezményes nyugdíjak visszamenőleges hatályú megszüntetésére beleillik abba a sorozatba, amely a visszamenőleges hatályú, 98%-os különadóval kezdődött és ami a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosításával folytatódott. A sorozatnak bizonyosan nincs vége. Ahogy romlik az ország gazdasági állapota, úgy vetemedik a kormány egyre durvább és még inkább jogtipró lépésekre.

Ma volt az új magyar alkotmány vitája az Európai Parlamentben. Felszólalásomban jeleztem, hogy az új alkotmány – egyebek mellett – szűkíti az állampolgári alapjogokat, meggyengíti ezek védelmének lehetőségét, lehetetlenné teszi a szociális jogok érvényesülését, eltörli az alkotmányos jogorvoslat lehetőségét. Mindezek és egyéb súlyos hiányosságok alapvető európai értékeket sértenek, ezért korántsem Magyarország belügye, hogy mi van az új alkotmányban, ami az egész majdani hazai jogrendet és jogalkalmazást megalapozza. Éppen az alkotmányban találhatók meg mindazok a jogszűkítő lépések, amelyek a korkedvezményes nyugdíj visszamenőleges hatályú megvonását is lehetővé teszik, bármiféle jövőbeni változtatás lehetőségét eleve kizárva.

Deák Ferenc a sírjában forog

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Auer János (Médiatanács)
  • Németh Vladimir (Közszolgálati Közalapítvány)
  • Horvát János újságíró
  • Széky János publicista
Házigazda
  • Kozák Márton

Hidegvérrel 2. – újabb médiaügyi elbeszélgetés

Másfél évvel az első médiacsomag kipakolása és egy évvel a médiatörvény megszavazása után immár nem előfeltevéseink, hanem tapasztalataink vannak arról, hogy ment-e e jogszabályok és az abban foglaltak alapján életre hívott szervezetek tevékenysége által a médiaszabadság ügye elébb. Következésképpen a beszélgetésben várhatóan háttérbe szorul a hitvita-jelleg, helyette konkrét példákon (mint amilyen mondjuk a Papp vs. Cohn-Bendit eset részletekbe menő taglalása) szerezhetünk ismereteket arról, hogy hogyan működnek az olyan egzotikus (ti. mert vagy az nem világos, hogy hogyan, vagy azt, hogy miért) szervezetek, mint a Médiatanács és Közszolgálati Közalapítvány. És föltesszük a létező legfontosabb médiaügyi kérdést: mit csinál a sírjában Deák Ferenc?

Az egy évvel ezelőtti beszélgetést az különbözteti meg a mostanitól, hogy akkor kevesebb volt a tapasztalat. Ami nem, az az, hogy a vitázok között örömünkre most is lesz hivatalos személy, nem is egy. Ez tényleg olyan hagyomány, amire büszkék vagyunk.

Aki látta már, amint a Médiatanács és Közszolgálati Közalapítvány egy-egy tagja együtt mutatkozik nem polgári körös személyekkel, mi több, vitatkoznak, ne jöjjön a Budai Liberális Klubba. A többieknek érdemes.

Boldog Új Évet, Magyar Köztársaság!

Tudjuk, ki Orbán, ismerjük a Fideszt. Csak azért kerülhettek hatalomra, mert Orbánnak a világról szerzett tudása és hozzáállása mit sem különbözik több millió kormánypárti és ellenzéki magyarétól. De így se győzhettek volna, ha az ország jobbik fele nem esik politikai apátiába. Mi, a Budai Liberális Klubban azért dolgozunk, hogy a liberális demokrácia híveit kibillentsük fásultságukból, hogy felmutassuk: a 2010-es évek illiberális fordulata dacára létezik hazánkban liberálisan gondolkodó közösség. Azt szeretnénk, hogy a zord idők ellenére senki se csekkoljon ki közülünk, a homo politikuszok táborából, mindenki őrizze meg érdeklődését a közügyek iránt. Sok mindent rosszul kellett csinálnunk nekünk, magyaroknak és liberálisoknak az elmúlt években, hogy ez a gazdasági és morális válság 2011-ben bekövetkezhetett az országban. A helyzettel és a megoldással foglalkozott tizennégy nagy népszerűségnek örvendő rendezvényünk, közvetítette hangulatainkat, érzéseinket és küzdelmeinket a Libretto ez évben megjelent 52 száma.

A 2012. év még az ideinél is több fordulatot tartogat számunkra, izgalmas feladat lesz a kiutat megtalálni ebből a csávából. Továbbra is számítsunk egymásra, és minden eszközünkkel tegyünk azért, hogy liberális, szabad, piacbarát évek jöjjenek Magyarországra!

Boldog új évet kívánunk elsősorban annak a 23 előadónak, aki elfogadta meghívásunkat, a több ezer érdeklődőnek, akikkel közösen gondolkodhattunk ez évben, azoknak a tízezreknek, akik olvasták a Librettót, és persze minden liberálisnak, minden polgárnak.


 

Hanuka 2011

Apáink saját bőrünkön tapasztalták meg, hogy a borzalom bármely rezsimben úgy kezdődik, hogy elvesznek valamit. A zsidóságnak az elsők között kell tiltakoznia, amikor elveszik nyugdíjmegtakarításainkat, amikor elveszik rádiónkat, amikor elveszik az alkotmányunkat, amikor feldúlják bíróságainkat, amikor feldúlják köztársaságunkat, és amikor bóvliba taszítanak bennünket.

Az itt ünneplők közül bizonyára másoknak is volt hozzám hasonlóan vitájuk a legszörnyűbb sötétséget megélt felmenőikkel arról, hogy mit várhatunk a szabadságtól, a fénytől. Apám attól tartott, hogy a szabadsággal nem csupán az ész, a ráció, a megértés és a szeretet lép ki a fényre, hanem a gonosz erők, fekete csizmában ismét a napon fognak masírozni, súlyosan beárnyékolva a fényt. Apám nem érhette meg, hogy félelme beigazolódott. Félelme beigazolódott, ám tévedett is, mert azt ő sem látta, hogy a fekete csizmák az utca után beveszik először a parlamentünket, majd a színházainkat is!