Deák Ferenc a sírjában forog

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Auer János (Médiatanács)
  • Németh Vladimir (Közszolgálati Közalapítvány)
  • Horvát János újságíró
  • Széky János publicista
Házigazda
  • Kozák Márton

Hidegvérrel 2. – újabb médiaügyi elbeszélgetés

Másfél évvel az első médiacsomag kipakolása és egy évvel a médiatörvény megszavazása után immár nem előfeltevéseink, hanem tapasztalataink vannak arról, hogy ment-e e jogszabályok és az abban foglaltak alapján életre hívott szervezetek tevékenysége által a médiaszabadság ügye elébb. Következésképpen a beszélgetésben várhatóan háttérbe szorul a hitvita-jelleg, helyette konkrét példákon (mint amilyen mondjuk a Papp vs. Cohn-Bendit eset részletekbe menő taglalása) szerezhetünk ismereteket arról, hogy hogyan működnek az olyan egzotikus (ti. mert vagy az nem világos, hogy hogyan, vagy azt, hogy miért) szervezetek, mint a Médiatanács és Közszolgálati Közalapítvány. És föltesszük a létező legfontosabb médiaügyi kérdést: mit csinál a sírjában Deák Ferenc?

Az egy évvel ezelőtti beszélgetést az különbözteti meg a mostanitól, hogy akkor kevesebb volt a tapasztalat. Ami nem, az az, hogy a vitázok között örömünkre most is lesz hivatalos személy, nem is egy. Ez tényleg olyan hagyomány, amire büszkék vagyunk.

Aki látta már, amint a Médiatanács és Közszolgálati Közalapítvány egy-egy tagja együtt mutatkozik nem polgári körös személyekkel, mi több, vitatkoznak, ne jöjjön a Budai Liberális Klubba. A többieknek érdemes.

Boldog Új Évet, Magyar Köztársaság!

Tudjuk, ki Orbán, ismerjük a Fideszt. Csak azért kerülhettek hatalomra, mert Orbánnak a világról szerzett tudása és hozzáállása mit sem különbözik több millió kormánypárti és ellenzéki magyarétól. De így se győzhettek volna, ha az ország jobbik fele nem esik politikai apátiába. Mi, a Budai Liberális Klubban azért dolgozunk, hogy a liberális demokrácia híveit kibillentsük fásultságukból, hogy felmutassuk: a 2010-es évek illiberális fordulata dacára létezik hazánkban liberálisan gondolkodó közösség. Azt szeretnénk, hogy a zord idők ellenére senki se csekkoljon ki közülünk, a homo politikuszok táborából, mindenki őrizze meg érdeklődését a közügyek iránt. Sok mindent rosszul kellett csinálnunk nekünk, magyaroknak és liberálisoknak az elmúlt években, hogy ez a gazdasági és morális válság 2011-ben bekövetkezhetett az országban. A helyzettel és a megoldással foglalkozott tizennégy nagy népszerűségnek örvendő rendezvényünk, közvetítette hangulatainkat, érzéseinket és küzdelmeinket a Libretto ez évben megjelent 52 száma.

A 2012. év még az ideinél is több fordulatot tartogat számunkra, izgalmas feladat lesz a kiutat megtalálni ebből a csávából. Továbbra is számítsunk egymásra, és minden eszközünkkel tegyünk azért, hogy liberális, szabad, piacbarát évek jöjjenek Magyarországra!

Boldog új évet kívánunk elsősorban annak a 23 előadónak, aki elfogadta meghívásunkat, a több ezer érdeklődőnek, akikkel közösen gondolkodhattunk ez évben, azoknak a tízezreknek, akik olvasták a Librettót, és persze minden liberálisnak, minden polgárnak.


 

Hanuka 2011

Apáink saját bőrünkön tapasztalták meg, hogy a borzalom bármely rezsimben úgy kezdődik, hogy elvesznek valamit. A zsidóságnak az elsők között kell tiltakoznia, amikor elveszik nyugdíjmegtakarításainkat, amikor elveszik rádiónkat, amikor elveszik az alkotmányunkat, amikor feldúlják bíróságainkat, amikor feldúlják köztársaságunkat, és amikor bóvliba taszítanak bennünket.

Az itt ünneplők közül bizonyára másoknak is volt hozzám hasonlóan vitájuk a legszörnyűbb sötétséget megélt felmenőikkel arról, hogy mit várhatunk a szabadságtól, a fénytől. Apám attól tartott, hogy a szabadsággal nem csupán az ész, a ráció, a megértés és a szeretet lép ki a fényre, hanem a gonosz erők, fekete csizmában ismét a napon fognak masírozni, súlyosan beárnyékolva a fényt. Apám nem érhette meg, hogy félelme beigazolódott. Félelme beigazolódott, ám tévedett is, mert azt ő sem látta, hogy a fekete csizmák az utca után beveszik először a parlamentünket, majd a színházainkat is!

Orbán, az áruló

1026 Budapest, Orsó utca 43.
Vendégek
  • Beszédet mond: Rajk László
  • Közreműködik: Bródy János

Mint Kádár Nagy Imrét és örökségét, Orbán elárulta, megölte és jeltelen sírba temette az 1956-os forradalom örökségét, a demokratikus rendszerváltást, amiben ugyanúgy részt vett egy pillanatig, mint Kádár Nagy Imre kormányában. És naponta öli tovább legszebb örökségünket. A Kossuth-címert. A köztársaságot. 1956 forradalmát, Nagy Imre és mártírtársai emlékét. A nemzeti együttműködést. A demokratikus alkotmányt. Az alkotmánybíráskodást. A kormány elszámoltathatóságát. Az egyén és a civil társadalom halalomtól való függetlenségét. A művészet szabadságát. A sajtó félelemnélküliségét. A vallás szabadságát. A jog uralmát. A bírói függetlenséget. A tulajdon biztonságát. A tanszabadságot. A szakszervezeti jogokat. A munkabeszüntetés jogát. A bűnüldözés politikai semlegességét, megbízhatóságát. A szegényekkel és elesettekkel való szolidaritást. A választás szabadságát. A Nyugathoz tartozásunkat. A békét Európával és szomszédainkkal. Szolidaritásunkat a világ önkényuralmainak áldozataival.