Azok nevében búcsúzom Konrád Györgytől, akik soha nem lesznek képesek elbúcsúzni tőle.
Búcsúzom először is személyes barátai nevében, akiknek ő Gyuri volt. Akiknek az ő rossz időkön is átmentett derűje, jóindulata, életigenlése szinte családi biztonságot kínált.
Búcsúznak tőle barátai a világban. Budapest, Berlin, New York és Hegymagas, élete helyszínei, amelyeket szeretett, és ahol mindig várták a jöttét. Ahol rácsodálkozásaira és emberszeretetére vágytak, s az ő szüntelen érdeklődésének a fényében láthatták önmagukat.
Búcsúznak politikai barátai: a valahai Demokratikus Ellenzékben, amelynek oszlopa és nemzetközi nagykövete lett, és valahai pártjában, a Szabad Demokraták Szövetségében, amelyet odaadóan támogatott, amíg az a párt megérdemelte.
Osztoztunk vele a visszavonhatatlan dicsőségben, hogy hazánkban honosítottuk az emberi jogokat, és osztoztunk vele a csalódásban is, amiért a jogállamot nem tudtuk megvédeni. Ez a munka már másokra vár.
Sokan vagyunk barátai, nem is egy nemzedék, akik számára írása, hangja és személye életre szóló élmény marad. Nem csak a gondolatai, hanem a lénye, az életvezetése és a személyes döntései is, mert útmutatót nyújtottak a polgári és az állampolgári lét hatalom-diktálta kettéhasadása közepette.
