Biciglizős

koncz-biciglin.jpg

Abbahagytam a rohanást. Beszólt a szervezetem. Lumbágó, magas vérnyomás, egy kis vércukor, heves szívdobogás. Visszafogom magam — ötvenöt éves vagyok —, nem hajtok tovább. Több lett a szabadidőm, elhatároztam, kihasználom, rendszeresebben fogok sportolni. Naponta kerékpározok a kerületben, a budai hegyekben. Másnak is tudom ajánlani. Biciglinyeregből egészen más a környék, mint autóból vagy buszból. Közvetlenebb, élménydúsabb és mint kerületi képviselőnek is tanulságosabb.

Először is kell egy jó bicigli. Nagy a választék, de az ár-érték arányt nehéz eltalálni. A legjobb, ha a bicigliző elmegy Géza bá’-hoz a Szépvölgyi útra, és elmondja neki, hogy miért és hol akar tekerni. Az öreg majd szemrevételezi az illetőt, és alkatrészenként összeállítja a megfelelő kerékpárt. Ért hozzá, a válogatott edzője volt. Biztos, hogy mindent fog tudni a gépe, amire szüksége van, és semmi felesleges fakszni nem lesz rajta. És az ár is nagyon emberséges. Meg lesz hová visszamenni, ha állítani, szerelni kell valamit, és lesz kivel beszélgetni a bringázásról. Jó kezdet! Fel a bukósisakot, indulás! Az úton nagyon vigyázni kell! Mindenkinek nagyon ajánlom a Hogyan ne üttessük el magunkat autókkal című kiadványt. Nagyon életszerű!

Pattanások a házakon

A Vízivárosban, a Király fürdő háta mögött a kanadai követséggel szemben új ház épül. De nem akar abbamaradni. A tetőre liftház, ilyen-olyan kis toldalék, és mindennek tetejére elszívók, szellőzőberendezések, égbe törő csövek, klímaberendezés. Igen otrombán rondít bele a látványba. Nemcsak csúnya — tapasztalatból tudható: hangos is lesz. Nincs is rá engedélyük, csak csinálják. Nem is értem, mire számítanak — hogy nem veszik észre, nem fogják meghallani? Ezeknek a tulajdonosoknak nincsen szépérzékük, önbecsülésük, nem érdekli őket, hogy néz ki a házuk? És ez nem csak a sarokról látszik. Gurul le az ember a dombról, és szemet szúr a meredező kéményerdő. Az építési hatóság elrendelte a visszabontást. Kíváncsi vagyok, be is tudja-e tartatni? Remélem, egyszer eljut majd a beruházó meg az építész is oda, hogy a házak tetejét — legalább a hegyvidék tövében — ötödik homlokzatként kezelje, s ne pakoljon mindent fel rá, amit nem sikerült az épületben elhelyezni. Nemcsak tilos, de nem is illik belerondítani az utcaképbe!

bicigli-pattanas.jpg

Kiskutyák a tűzfalon

A Csalogány utca szélesítését két ház akadályozza. A Széna térnél, szemben a benzinkúttal (ez is hogy lehet itt?!) lévő tűzfalon jó pár évig ötletes festmény díszelgett. Bújtatott reklám volt ez is, de legalább míves, régi kép. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy újra alapozzák narancssárgával az egészet. Majd megjelentek a falból kibújó kutyusok. Meg az obligát felirat. Itt már ötlet sincs, csak nyílt, őszinte hirdetés. Megszegve persze minden szabályt. Bele az utca közepébe, vakulj, magyar! Félreértés ne essék, nem az ominózus bank az igazán arrogáns, hanem a társasház lakói. Egy kis pénzért bármit? Képzeljük el, hogy nézne ki a város, ha minden ház egyszerre csak hirdetőoszloppá változna. Rémálom. A jegyző azt mondta, hogy intézkedtek. Legyek rossz jós, de biztos vagyok benne, hogy látni fogjuk még egy darabig a kutyákat.

A Moszkva téren is kitört a tatarozási láz. Legalább három ház van felállványozva, kifeszítve rajta a reklámháló, de mögötte munkavégzésnek nyoma sincs. Mire kaptak ezek közterület-foglalási engedélyt? Ellenőrzi valaki az építési naplókat, amiből egykönnyen megtudható, hogy folyik-e tényleges munka vagy sem?

bicigli-tuzfal.jpg

Hajléktalanok az útban

A kerékpárút torkolatánál, a Retek utca sarkán a gyalogosokat gyakran molesztálják erőszakosan kéregető hajléktalanok. Túl kell lépni azon az álliberális félreértésen, hogy az utcán mindenki azt csinál, amit akar. Hamis bűntudat azon elmélkedni, hogy merjünk-e gátat szabni a közterületeken eluralkodó „kisebbségi kultúráknak”. Valódi szociális lakások, hajléktalanszállók, nappali melegedők kellenének. Itt a Moszkva téren a Máltaiak üzemeltetnek egy ingyenkonyhát, melegedőt. Ennek kellene ellátni mind a három csatlakozó kerületet. Mert nincs több. Amikor a problémával szembe kell nézni, mindegyik kerületvezetés felfelé mutogat. Hogy sem a főváros, sem az állam nem oldja meg tökéletesen a feladatait. De legalább próbálkozik vele.

bicigli-hajlektalan.jpg

Kerületünk csak álmegoldásokkal kísérletezik. Kis pénzzel beszálltunk a Máltaiak támogatásába, hogy a már úgyis meglévő szolgáltatással lássák el a második kerületet is. Az igazi megoldás, amit a törvény elő is ír, az úgynevezett nappali melegedő létrehozása. Ahol a hajléktalan személyek napközben melegedhetnek, megfürödhetnek, meleg ételhez jutnak. Alapítványok többször jelentkeztek már, hogy az állami normatíva fejében elvégezzék a kerület helyett ezt a feladatot, ha kapnának hozzá helyiséget. Itt aztán el is akadt a dolog. Egyetlen polgármester sem mert szembeszállni a kiszemelt ház lakóival. Van pedig a Fekete Sas utcában megfelelő helyiség, ami az önkormányzaté, de az egyház használja. A ferencesek át is engednék, lakóház kapuja sem nyílik erre a szakaszra. És mégsem történik semmi. Úgy látszik, már az is elviselhetetlen, ha csak egy fal választ el a szerencsétlenektől.

Budép — legyen végre vége már

Már bebicigliztem a fél kerületet, de csak most jön a neheze. Az erdőben fel a hegynek. Előtte még egy pillantás a Páfrány és a Szalonka út sarkán lévő szép műemlék épületre. Az isten is kertvendéglőnek teremtette. Az is volt. A Lipótmező névadója családjáé — a Göbl vendégfogadó. Majd legutoljára a kerületi IKV konyhájának étkezdéje. Szépen felújítva. Elzárva, lakatlan. E hasábokon máskor is sokszor kifejtettük már, az IKV-utód Budép Kft-t fel kellene számolni. Lassan már alig van olyan ház a kerületben, amelyik az önkormányzaté. Nincs mit kezelni, igaz, ezt viszont egyre jobban csinálja ez a cég. Csak viszi feleslegesen a pénzt, blokkolja a kerület ingatlanvagyonát. Az előző polgármestert Láng Zsolttal még közösen győzködtük a Budép felszámolásának szükségességéről. Úgy látszik, a polgármesterek be vannak oltva cselekvés ellen. Egy év alatt odáig jutottunk, hogy létrejött egy bizottság, amely megvizsgálja a kérdést. Majd ha a polgármester összehívja. Eltelt újabb negyedév, és még az alakuló ülés sem lett megtartva. Tudják: ha valamit nem akarsz megoldani, hívj össze hozzá egy bizottságot.

A kerület belső részében nincs már egy kertvendéglő sem. Ez a szép épület meg romlik tovább, a reménytelen roncsteleppel a háta mögött, amely elcsúfítja a Szalonka-völgyet. Nem is fordulok be erre, amúgy is túl meredek. Tekerek tovább Hidegkútra.

Csalóka az idő így február vége felé. Az ablakon keresztül gyönyörű verofény, lent az utcán meg metsző hideg. Még szerencse, hogy minden létező termócuccot felvettem. Kesztyű, füles sapka s rá a bukósisak. Nem csinos, de nagyon hasznos.

Van, aki fát ültet

A Szilágyi Erzsébet fasor gesztenyefáiban komoly kárt okozott az aknázómoly. Hiába permetezte, oltotta a Főkert, közülük jó néhány elpusztult az elmúlt években. A foghíjas fasor szomorú látvány, de van, akinek ez is ihletet ad. Egy számítógépes cég piárosainak nagyon hasznos ötletük támadt. Megegyeztek a fővárossal, előnevelt vadgesztenyefákkal pótolják az elpusztult fákat. Cserébe azt kérték, hogy a támasztókarókra kitehessék visszafogottan ízléses üzenetüket. Megérdemlik, hogy megjegyezzük: a Hewlett Packard szereti a fákat. Közel százzal ajándékozta meg a fővárost. A példa ragadós — hasonlóan cselekedett az Opel is. Ők a Budakeszi úton ültettek el a Főkert segítségével harmincöt kőrisfát. Hála nekik is.

bicigli-faultetes.jpg

A térdig érő erdő

Ahogy szárad fel a talaj, egyre többet merészkedem ki az erdőbe is. Jó szemlélni az éledő természetet. Hóvirág, barkák, aranyeső, s néha egy téli álmából felriadt, eléhezett mókus. De nem mindenki kikapcsolódni jár ide. Egyre több a fatolvaj. Könnyen megismerszik a kezük nyoma. Lusták lehajolni, derék- vagy térdmagasságban dolgoznak. A hátrahagyott facsonkok felkiáltójelekként meredeznek: lopják a fáinkat! Ne bocsássunk meg nekik, nem tüzelőnek kell. Van erre elég letört ág, kidőlt fa, akinek csak fűteni kellene, bőven találna magának tűzrevalót anélkül is, hogy az ép erdőt pusztítaná.

bicigli-erdo.jpg

Útszéli politizálás

A Budakeszi útról a Szépjuhászné útra fordulva végre lejtmenetben pihenem ki magam. Hidegkút felé haladva jobbkéz felől feltűnik a liberálisok népszavazási plakátja. Elcsúfítva, átírva. Van végre újra ez a jó plakátunk a csillaggal, mely tükrözi azt a szellemet és szellemességet, ami csak az SZDSZ sajátja a politikai fronton. A plakáton az áll: Köszönjük, nem. Szorgos kezek láthatóan jól felkészülten leragasztják feketével a nem-et. Szellemes megoldás, csak éppen nagyon nem sportszerű. Persze, miért kellene ezen meglepődni? Hiszen miért lennének korrektek a szólásszabadság eme ludditái, amikor fejétől bűzlik a hal, de nagyon?

bicigli-plakat.jpg

Ismételjük: az eljárás technikai kivitelezéséből látni tehát, hogy jól előkészített akcióról van szó. Ama spontán kis graffitikről, amelyeket a kriptonyilas népművészek festékszóróval firkantanak oda. Dávid-csillag, miegymás; már szót sem ejtünk. Sőt, kicsit neheztelnénk, ha nem lennének, mint Bástya elvtárs, midőn kifakadt: Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?! Ugye, valahol Európában az a szokás, hogy bár nem értek egyet veled, mindent megteszek, hogy kifejthesd a véleményedet. Mifelénk némely körökben elharapódzott az a szokás, hogy aki mást gondol, mint a vezér, az idegenszerű, illegitim, hálózati, diktatórikus, globalista, üzletpolitikai izék izéje és tisztességtelen, és hazudik. Mi nem hazudtunk sohasem — mondja a vezér —, na, szóval, mi vagyunk a tisztesség, a haza, mely nem lehet ellenzékben, satöbbi, satöbbi. Nem ellenfél, hanem ellenség. Amikor pedig az ellenség véleményét kitakarom (netán belé fojtom a szót és megdobálom, netán…), akkor nem inkorrekt vagyok, hanem a jó ügyet védelmezem. Azaz az útszéli harcosok eljárása a központ, sőt a vezér ideológiájából következik.

Szomorúan tovább, lefelé a lejtőn.

A híd, mely sehova sem vezet

Elhagyva a Kelemen László utcát, az Ördög-árok mentén felfelé jól karbantartott gyaloghíd. Tűnik fel. Büszkén ível át a kiszáradó árok felett. A túloldalt még vesz egy lendületes kanyart — gondosan, terméskőből kirakott támfal, nemrég újrafestett korlát. És… és vége: jön a villamos, a nagy sárga vasaló. Ugyanis nincs tovább. Csak a töltés, a zúzottkő, meg a zárt pályás villamossín. Az életveszély. Eltöprengek. Mikor került ez a híd ide? Akkor talán még töltés sem volt, villamos sem járt. A gyalogosoké volt a világ.

bicigli-hid.jpg

A zsúfolt városban kerékpárral sokkal könnyebben, gyorsabban lehet közlekedni, mint autóval. A parkolás azonban ugyanolyan gondot jelent. Kelendő áru a jó bicaj, muszáj gondosan hozzáláncolni valami mozdíthatatlan tereptárgyhoz, nehogy eltolhassa valami műértő. De nem elég a vázat, hanem a könnyen kicsatolható kerekeket is biztosítani kell, s a tereptárgy sem lehet akármi. Például Demszky-karó — arról ugyanis könnyedén lánccal, lakattal együtt leemelheti a rossz szándékú gyűjtő. Ezért, ha csak lehet, hűséges drótszamaramat is magammal viszem a lépcsőházba, és ott keresek megfelelő helyet neki.
Emléktábla márványasztalból

Keresgélés közben érdekes dolgokra lel az ember. A Margit körút 5/a-ban látogattam meg barátomat — költözködni segítettem neki. Eddig mindig a főlépcsőházban szaladtam fel hozzá, de most, helyet keresve a biciklimnek, bementem a tágas udvarba, és az egykori cselédlépcső korlátjához lakatoltam a gépemet. Ekkor lettem figyelmes a lépcsőház falán egy borostyánnal félig benőtt kör alakú márvány emléktáblára. Ez állt rajta:

„1945. I. 20-án 21 órakor itt esett el Lencs István házparancsnok lakótársai érdekei védelmében, SS orgyilkosok golyói által.”

bicigli-lencs.jpg

Pontos szöveg — civil dolog. A védelmezettek megemlékeznek védelmezőjükről. Egyértelmű, hogy a lakók helyezték el a táblát, ha nincs is a márványba vésve. Ma már aligha élnek itt szemtanúk. Barátom szerint SS-ek akarták befészkelni magukat a házba. Lencs ez ellen tiltakozott. A vitát egy pisztolylövés vágta el. A németek mégis elmentek, jelenlétükkel nem veszélyeztették az ostrom közben a ház lakóit. Az áldozat mégsem volt hiábavaló.

S hogy miért ilyen nagy és kör alakú a tábla? Ez a ház valamikor az irgalmasok bérháza volt. A sarkon, ahol ma a K&H bankfiók van — ennek köszönhető a homlokzat felújítása és a színei — Buda egyik legjobb kávéháza, a Szeiffert állt. A felszabadulás után magától adódott, hogy a kis kerek márványasztalok egyike szolgáljon tovább így — megemlékezésül.

A repülő skót

Ha csak lehet, bringázom, de persze van autóm is. Mentségemre szóljon, ügyet intézni az Autóklubba is kerékpárral mentem. Szokás szerint a gépet betoltam a lépcsőházba, hogy míg a külföldi autópálya-matricákat megveszem, a portás figyelmére bízzam. Ekkor láttam meg Jim Clark szobrát az emeleti pihenőn.

Kis gimnazistaként lelkesedtem a Flying scottként titulált kiváló autóversenyzőért. Akkor persze kies hazánkban nem lehetett autóversenyzést látni, csak újságokból lehetett követni a Forma-1 dolgait. A hazai híradókba legfeljebb a tragédiák kerültek be. Éppen negyven évvel ezelott, 1968. április 7-én a németországi Hockenheimben egy jelentéktelen Forma 2-es futamon vesztette életét a kétszeres (1963, 1965) világbajnok. Mint a mellszobor is mutatja, akkor még nem űrhajósnak öltözve versenyeztek, a motorosszemüveg ott lóg a bronz alak nyakában is.

bicigli-skot.jpg

A versenyautók sem voltak még ilyen biztonságosak. Ma bizonnyal túlélte volna a katasztrófát. A Lotus-Cosworth mintegy 270 km/órás sebességgel az egyik kanyar után megpördült. Többször szaltót is vetett a levegőben, mielőtt nekicsapódott egy fának. Clark a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. Amikor a pálya hangszórói bejelentették a hírt, nyolcvanezer ember állt fel néma vigyázzba — olvastam egy beszámolóban.

Jó dolog, hogy a kitűnő sportemberrol Magyarországon is megemlékeznek. Nekem meg jó érzés volt visszaemlékezni arra az időre, amikor még érdekelt a Forma-1.

A birkózó fája

A Magyar Szentföld templom félbemaradt épületét mentem megszemlélni a Heinrich István utcába. Majsai János Mór ferences szerzetes 1932-ben tett szentföldi zarándoklata hatására döntött úgy, hogy mindazok kedvéért, akiknek nincs lehetőségük végiglátogatni Jézus életének fontos állomásait, a magyar fővárosban építi fel a szentföldi helyek hű másolatát. Molnár Farkast, a kor kiváló építészét, a magyar Bauhaus meghatározó művészét kérte fel az épület megtervezésére. Az építkezés 1940-ben indult, a ferencesek még azután is folytatták a munkát, hogy Molnár Farkas Budapest ostromában meghalt. A Rákosi-uralom azonban véget vetett az elképzelésnek — torzóban maradt az épület. Olyannyira, hogy a rendszerváltás után a ferencesek se kérték vissza régi jussukat. Ma elhagyottan áll, nem messze a hűvösvölgyi Stop Shoptól. Rálelni is nehéz a rozsdás vaskapura, még jó, hogy tudom: az 5-ös számú telek. A hozzá vezető ösvény sarkán, a kerítésen túl egy szép tölgyfán bronztáblát fedezek fel:

bicigli-birkozo.jpg

„Ezt a tölgyfát Zombori Ödön olimpiai birkózóbajnok ültette, a facsemetét az 1936-os berlini olimpia győzteseként kapta”. Valószínűleg itt lakott egykor a hányatott sorsú birkózó. Mint megtudtam, a világháború után Argentínában edzősködött. Csak 85-ben tért haza. A repülőtéren rosszul lett — talán felfogta még, hogy hazatért, ép ember azonban már sohasem lett. 1989-ben halt meg. A tölgy ma is egészséges, s hirdeti a birkózó gyozelmét.

Az ismeretlen katona

A Hűvösvölgyből a vitorlázó-repülőtérre meredek kaptatón vezet a bicikliút. Mindig örömmel tölt el az út mellett fekvő ismeretlen katona sírja. Ez ugyanis utam legmagasabb pontja; innen már csak gurulok hazáig. Kifújom magam, iszom egy kortyot. Gondos kezek új táblát helyeztek el a régi fémkeresztre. Kartonból van, nemzeti színű csík keretezi. Kézírással festve a betűk. Szegény katona, ha igaz, hogy a kitöréskor esett el, már azt hihette, hogy átvágta magát az oroszokon. Nem volt itt ismerős, az ösvény túloldalán, szemben vele pedig ott áll egy betonbunker, onnan jöhetett a végzetes lövés. Béke poraira.

bicigli-katona.jpg

Barlangkutató emlékhely

Adamkó Péterrel találkozom. Megint valaki bántja a barlangokat. Azt üzeni, találkozzunk a Szemlőhegyi barlangnál, a Barlangkutató emlékhelyen, úgyis ki kell kicsit gazolnia, mert a sok esőben megnőttek a gyomok. Itt lakom húsz éve; volt, hogy hetente jártam a barlang kocsmájába — itt tartottuk az első liberális klubokat még 89-90-ben, de erről a helyrol nem tudtam. A barlang feletti dombon alakították ki a barlangászok ezt a jelképes sírkertet. Messze távolban, balesetekben, katasztrófákban elhunyt barlangászok tiszteletére hoztak ide egy-egy szép formájú követ és helyeztek rá réztáblákat, megemlékezve egykori társaikról. Minden évben, november másodikán mécsesek lángjánál összegyűlnek a barlangkutatók, és megemlékeznek egykori társaikról.

bicigli-barlang.jpg

Civil dolgok, fontos pontok a város térképén. Könnyebb tájékozódnunk.

Pereg a film

A sétáló embernek nincs más célja, csak a kikapcsolódás. A biciklista el akar jutni valahová.

A sétálónak állókép a város, a nyeregben ülő előtt mozifilmként pereg Budapest élete.

Most egy sajátos rajzfilm kockáit mutatom be. Vigyázat, lesznek benne durva jelenetek is.

Ez a kép csak látszólag nem kapcsolódik témánkhoz. Szeretem ezt a kopirit mellvédsort. Napfényben úgy hat, mint a laborálás után kiterített filmszalagok. Ha jól megnézzük, az egyik második emeleti terasz válaszfalán ismerős csapat tűnik elő. Felderít még ebben a borús időben is.

bicigli-film-1.jpg
bicigli-film-2.jpg
A Karib tenger kalózai. Biztos szereti ezt a filmet a tulaj.

Tovább tekerve, az Árpád fejedelem útján már rettenetes képek következnek. Frissen felújított házak falán tömegével értelmetlen jelek, afféle tagek. Tudom, hogy mit érezhetnek a lakók. Én is jártam hasonlóképpen. Átadás előtti napon őrizetlenül maradt az egyik új épületünk. Reggel a beköltözőket úgyanígy összefirkált homlokzat fogadta. Sötét indulatok törtek fel bennem.

bicigli-graffiti-1.jpg

Sokan és egyre hangosabban követelik a graffitik, utcai firkák, tagek készítői elleni határozott rendőri és büntetőjogi fellépést, a festékek, a szórópalackok árusításának szigorú kontroll alá vonását. Nem tudom, mi a célravezető megoldás. Azt mindenesetre tudom, hogy New Yorkban, ahonnan az egész divat elindult, a polgároknak elege lett ebből. A városatyák drákói szigorúságú törvényeket hoztak az önjelölt „művészek” megfékezésére. Azon a tájon pedig nemcsak hozzák a törvényeket, hanem következetesen dolgoznak azok betartatásán is. A közfelháborodás és a szigorú büntetések alkalmazásának eredményeként az amerikai városokban ma már alig látni összefirkált falat. Nálunk nemcsak az ismeretlen gyerekek, de a jól beazonosítható személyek, cégek is megússzák a retorziót.

bicigli-varoskep-1.jpg

Már egy éve nézem jövet-menet a Széna téren a CIB házméretben tolakodó hirdetését. Léte minden szabálynak ellentmond, mégis háboríthatatlanul idetolakodhat. Vizuális értelemben megtörtént a köztér spontán privatizációja. Kicsit odébb, a Moszkva téren van egy jó kis hely. Csak ajánlani tudom. De azt nem szeretném, hogy minden boltos a saját mázolmányával ékesítse a portálját. Ne lehessen már jón oszlopfőkre nyomokban emlékeztető borzadályokat a falra pingálni csak azért, mert ott girost lehet kapni.

bicigli-varoskep-2.jpg

A Városmajor mellett már szerencsére nem vibrálnak a házfalak. A kerekező is belátóbb lesz.

bicigli-graffiti-2.jpg

Nehéz az átmenet a szocializmusból a magántulajdon helyesen értelmezett világába. Budapesten semmilyen közösségi formáció nem képes a városi közterek tulajdonosává válni. Eluralkodott az a torz meggyőződés, hogy ha valami mindenkié, vagyis a közösséggé, akkor szabad prédává, kisajátítható jószággá válik. A városlakó nem érzi magáénak a város utcáit, házait. Miért is ne jelentené rá be a firkáló az igényét? Miért csak az óriásplakáton hirdető privatizálhatná azt? Jut eszembe: a köztér hasonló spontán privatizációjára nagy számú példát szolgáltat az internet is. Az utcán firkálókhoz gyakran hasonló elszántsággal és színvonalon, normasértő, szélsőséges, anonim vélemények tömegét produkálják a weben kommentezők. Van, aki cigányságról, magyarságról, zsidóságról, szlovákságról firkálgat hülyeségeket, s van, aki firkált aláírását (tag) hagyja ott úton-útfélen.

bicigli-graffiti-2.jpg

A Pasaréti úton már azt hinném, hogy tisztul a levegő, eltűnik a vizuális szemét is. De nem: a kanyarra figyelmeztető táblát sem kímélték. Ez itt egy gyilkos kézjegy. Nem akarom, hogy valami eszement bandák összefirkálják a várost saját jeleikkel! Csak néhány méterrel odébb kelek át az Ördögárok hídján. Lenézek a száraz mederre és rókák mosolyognak rám. Rá kell, hogy jöjjek: ez is csak kontextusfüggő. Itt tök jó helyen van „cromfox”.

bicigli-graffiti-3.jpg

Innen már egyenes és meredek az út a hegyre, hazafelé. Ahogy gyűlik a tejsav a combomban, úgy növekszik bennem is a harag… Nem a természetbe kiszakadás a megoldás. Foglaljuk vissza a köztereinket!

Hozzászólások

BeküldőMáthé Tamásbe 2009/02/20 17:03

Kedves Imre! A „bicigli“ szóra rákeresve találtam Rád — ha szabad a tegeződés,tekintve 50 évemet, és megszállott biciklizésemet. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül — és talán egyre többen vagyunk — akik kiszállva az autó fogságából, mernek lelassulni és egyszercsak látnak, észrevesznek, éreznek, — és talán kicsit visszatalálnak önmagukhoz is. Jó tekerést, jó egészséget! Tamás
BeküldőPesti Firkászbe 2010/04/05 20:30

Ahhoz képest, hogy jóval 40 fölött jár, eléggé ott van a kifejezésekben; tag meg minden… Amúgy meg nem értem hogy, a sok kispolgár mit ugat, hogy „vizuális szemét“ meg „eszement banda“, istenem, hova süllyedünk, az a baj, hogy nem értik az egészet, mégis pampognak miatta, de mért is? Mit zavarja magát, hogy valaki reklámoz egy Gyroszost vagy hogy dávidcsillagokat rajzolnak a választásos vacakra? S nem értem magukat. S hol élnek? Vegyétek már végre észre a sok szépet a váro…
BeküldőPéterbe 2010/04/19 12:16

Márpedig teljesen igaza van. Igen, ez vizuális szemét, nincs ezen mit megérteni, ezek a festegetők (igen, kedves Firkász, attól, hogy valaki elmúlt 40, még tudhat olyat is, hogy tagelők, a fiatalkori hülyeség a legtöbb emberben életkora előrehaladtával elmúlik, a tudás viszont halmozódik) ostoba tökfilkók mind, nem szükséges ezen mit megérteni. Megérteni nekik kell, hogy nincs joguk a mázolmányaikhoz, se jogi, se emberi értelemben. A város valóban szép, de csak akkor, ha nem teszik tönkre az ilyen dúvadak.
Beküldőkemtambe 2010/04/20 00:04

Ha nem tudnánk, hogy Koncz Imre a Kerületfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, azt is hihetnénk, hogy egy jófej lokálptarióta. A baj csak az, hogy ez nem igaz!