- Gyekiczki András, a BM egykori kabinetfőnöke
- Kenedi János író, az 56-os Intézet munkatársa
- Széky János publicista
- Koncz Imre
Titkosszolgálatok a rendszerváltáskor
Spiró egyszer azt mondta, hogy le volt zsírozva az egész rendszerváltás. De ő is csak az érzéseire hagyatkozva jelenthette ezt ki. Annyi biztos, hogy semmiről nem lehet tudni semmi biztosat. Mindent átitat a hülye titok, ami csak félelmet, görcsöt termel. Vajon emiatt a titkolózás miatt nem élte meg Magyarország euforikus felszabadulásnak a rendszerváltást? Mit tudnak, mit gondolnak minderről a téma kutatói? Milyen dokumentumok kutathatók, melyek vesztek el mindörökre? Lehet, hogy a KGB-nek mindenből volt még egy?
Mi van, mi lehet az elhíresült, soha nyilvánosságra nem hozott szalagokon? És hová állt át a személyi állomány? Létezik-e az elnembocsájtott légió? És ha igen, kinek a szolgálatában áll? Manapság vajon milyen szerepet játszanak, befolyásolhatják-e még az ország sorsát?
Széky János nem rég megjelent Bárányvakság című könyvében hosszú fejezetet szentelt a továbbélő titkosszolgálatok politikacsináló szerepének.
Kenedi János Hálózati munkára nem alkalmas – K. belügyi iratfelmérő újabb jelentései című friss kötetében az állambiztonsági múltról és annak feltárásáról, illetve fel nem tárásáról van szó. A demokrácia napvilágánál próbál bemutatni egy viszonylag magas rangú volt állambiztonságiakból álló érdekhálózatot- az ő szavával: a veteránokét-, melynek ma is hatalma van a politikában, gazdaságban és a médiában.
Gyekiczki András 1994 és 98 között Kuncze kabinetfőnökeként közelről élte meg az e téren dúló politikai csatározásokat.
Érdekes beszélgetésnek ígérkezik. Jöjjön el, és tegye fel Ön is a kérdéseit!
(A szerzők kötetei a helyszínen 25% kedvezménnyel megvásárolhatók.)
