- Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettes, Magyar Nemzet
- Rényi Pál Dániel újságíró, !!444!!!
- Tamás Pál szociológus, a Corvinus Egyetem kutatóprofesszora
- Haraszti Miklós EBESZ, sajtószabadság-felelős
Élet és Újságírás Orbánon innen és túl
Az első konzervatív kormány még harcolt a médiával. Orbánék maffiaállama szocialista megoldást választott, így-úgy elhallgattatja, aki ellene szól. Ha nincs hír, nincs botrány. Ha nincs botrány nem bukhat a kormány, s ez Orbánnak minden (köz)pénzt megér. Mint a Gyilkos-tóban a fák, olyan ritkásan állnak az Orbánt szolgáló médiatengerben a tőle független médiumok. Az állami média hét tévén és hat rádiócsatornán sugároz, a helyi rádiókat régóta egy Orbán-hivatalnok cége látja el gondosan ellenőrzött hírekkel, az utóbbi hónapokban pedig raklapszám vásárolt fel közpénzből népszerű újságokat, sokak által hallgatott rádiókat, kereskedelmi tévéket Mészáros (értsd: Orbán), Vajna (értsd: Orbán) és Habony (értsd: Orbán). És a folyamatnak még nincs vége.
Hogyan enyészett el a két évtized alatt a baloldali-liberális médiatúlsúly? Mikortól vált lakájsajtóvá a közszolgálati média? Lehetséges-e jobboldali-konzervatív (értsd: nem Orbán-párti) újságírás? Milyen tanulságok fogalmazódtak meg az egyik és a másik oldalon? Hogyan tudják a sajtómunkások túlélni Orbán rezsimjét? Ebben az igazságon túli politizálásban lesz-e még egyszer valódi közszolgálati a tévé?