A FIDESZ vezette önkormányzat elmúlt négy éve

Tehetetlenség, tékozlás, tunyaság

„Tilt, tűr, támogat” — ki ne emlékezne az Aczél-korszak híres-hírhedt kultúrpolitikai hitvallására. A három t betűs szó minden belemagyarázásnál, ideológiai fejtegetésnél és pártkongresszusi záródokumentumnál pontosabban jellemezte a korszak politikai hozzáállását a civil társadalomhoz. Egyszerű és közérthető volt, s bár eredetileg a renitenskedő értelmiség megfékezésére szánták, a hétköznapi embereknek is eligazítást adott a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban: elvtárs, türelmünk nem végtelen, és az ígéret földjének határai vannak. A kádári idők, hál“ istennek, elmúltak, de úgy tűnik, a politika szójátékos kedve még mindig a régi. Mostanság egy fáradt arcú fiatalembernek támadt kedve az alliterációra, és őt is a három t betű ihlette meg. „Tudás, tapasztalat, türelem”, így szól a jelszó, amelyet minden bizonnyal az elmúlt négy év kvintesszenciájának szántak. Szerzője, B. György nem csak A. György szójátékának késői tisztelője, de a jelek szerint maga is hajlamos a dolgok leegyszerűsítésére. Az ő üzenete így szól: bízzál bennem, polgár, hiszen nálam van a tudás és a tapasztalat, ha pedig megbotlanál, végtelen a türelmem irántad. Szép és értékes gondolat ez, bár ha kevésbé polgár szemmel közelítjük meg a kérdést, talán kissé morbid dolognak fogjuk találni, hogy a Fidesz vezette önkormányzat elmúlt négy évéről, mint a tudás és a türelem korszakáról beszéljünk. Ha nem szenvedünk emlékezetkiesésben, akkor még emlékszünk az ingatlanspekulációs botrányokra, a kevés, még megmaradt zöldfelület beépítésére tett kísérletekre, az iskolabezárási skandalumra, a tanárok, a diákok és a szülők bosszantására, a civil szervezetek és mozgalmak semmibevételére, a hatalom cinizmusára. Amire viszont nemigen találunk példát az elmúlt négy évből, az a rossz döntések beismerése, a mások érveinek és érdekeinek tiszteletben tartása, a párbeszéd és a konszenzuskeresés. Nem vagyok közigazgatási szakember, de a közpénzek példátlan herdálása, az önkormányzat teljes eladósodásának fenyegető réme, az ügyek kezelésében tanúsított intolerancia és számtalan, a kerületben élők számára alapvető fontosságú döntés „lelazsálása” számomra nem a tudás és a türelem attribútuma. A paternalista, pártállami szemlélet a múlté, és mindannyian arra várunk, hogy a vak nénit akarata ellenére a zebrán átvezető úttörők is nyugdíjba vonuljanak végre. A civil társadalom mára már felnőttkorba lépett, és elege van abból, hogy mások gondolkodnak és döntenek helyette. A polgárok manapság már szeretik tudni, mi folyik körülöttük, és azt is magától értetődőnek tekintik, hogy választott képviselőik a véleményüket meghallgatva hozzanak döntéseket a nevükben. Jogosan vallják, hogy a civil közösségek tudása és tapasztalata több és nagyobb érték, mint a népvezérek bölcsessége. Valódi demokráciát akarnak, de nem csak hangzatos választási jelszavak formájában. Ebben, amint azt az elmúlt négy év bizonyította, nem sok részük volt. A Fideszes önkormányzati gyakorlat, bármennyire is szeretné B. György az ellenkezőjét elhitetni, nem előrehaladás, hanem visszalépés a demokrácia ösvényén. Vigyázzunk hát a jelszavakkal, mert sokszor üresek, és még többször mást takarnak, mint amit jelentenek. Tudás, tapasztalat, türelem — pozitív üzenetek, de mi van mögöttük? Ha a múltra utalnak, akkor álságosak, ha a jövőre, akkor hiteltelenek. Jó ötlet az alliteráló három t betű, de hamisabb, mint a hatvanas-hetvenes évek pártállami szlogenje. Az aczéli érában ugyanis valóban voltak tűrt és támogatott dolgok, ezzel szemben az elmúlt négy év kapcsán tudásról, tapasztalatról és főként türelemről nem lenne ildomos beszélni. Ha B. György mégis ragaszkodik a népmesei hármas számhoz és a kezdőbetű is a szíve csücske, akkor talán a „Tehetetlenség, tékozlás, tunyaság” szóhármast ajánlanám a figyelmébe. Sokkal jobban illik az elmúlt négy évhez, mint a jelenlegi választási szlogen. János Irma