Ha körülnézünk a városban, vagy kezünkbe vesszük a sokfelé terjesztett kiadványokat az ünnepi programokról, láthatunk hatalmas plakátokat, fényképeket  a forradalom egyes szereplőivel. Pongrácz Gergely, Szabó bácsi, Wittner Mária, Mindszenty József tűnik fel a képeken.

Nincs már Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József. Nincs a Nagy Imre csoport, nincs Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc, Donáth Ferenc, Litván György. Nincs Bibó István, Göncz Árpád, Regéczy-Nagy László.

Lassan nincsenek az egyetemisták sem, nincs már Mécs Imre sem.

A felsorolás hosszan folytatható lenne. 

Amit ma látunk, az történelem hamisítás, a múlt átírására tett kísérlet. Korunk fülkeforradalmi anti hősei 27 évvel ezelőtt még ott tolongtak és szónokoltak Nagy Imre és mártírtársai koporsóinál, ma pedig a rágalmaktól sem megriadva igyekeznek őt kitörölni a történelemből. Egykor még a hőst tisztelték benne, ma pedig magukat tolnák a hős szerepébe, de kockázatok nélkül.

A kerületi liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra október 23-án. Mára Budapesten ez maradt az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek. Rendezvényünkön Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke a következő beszédet mondta el:

„Minden demokratának, minden szabadságszerető embernek az ma a legfontosabb szempont, hogy lesz-e kormányváltás 2014-ben. Elkezdhetjük-e a demokrácia újrateremtését, megmenekülhetünk-e a gazdasági csődtől, érezhetjük-e újra szabadnak magunkat. Minden más csak akkor következhet, ha ez megvalósul. Utána jöhetnek a részletes programelemek, utána jöhet egy igazi választás, már különböző, de egyaránt demokratikus értékek mentén politizáló csoportok között. De most egyetlen kérdésre érdemes figyelnünk: akarunk-e újra szabadságot és demokráciát, vagy nem akarunk. És nem érdekel már bennünket, hogy ki mit mond, hogyan fűzi a szavakat. Csak az érdekel, hogy ki mit tesz a most uralkodó rezsim leváltása érdekében.”