Példaértékű eset, hogyan lehet ártani egy közösségnek. Volt az Önkormányzatnak egy telke Adyliget peremén a Rézsű utca 84.-ben az erdő szélén. Bár önálló helyrajzi száma volt, a rendezési terv erdőövezetbe sorolta. Méltán, hiszen volt is rajta sok fa, bokor. Valaki valakinek felhívta a figyelmét a lehetőségre. Az illető azonmód be is jelentette vételi szándékát az önkormányzatnak. Zavarbaejtően magas árat ajánlott a beépíthetetlen területért. Az 1800 m2-es telekért végül is 16,2 millió forintot fizetett — erdőért sokat, építési telekért nagyon keveset. Az üzlet nyélbeütése után nem egészen fél év múlva a polgármester azzal állt elő, hogy mivel az adott telek szomszédságában úgyis építési telkek találhatók, minősítsük át építési telekké a frissen eladott területet. A testületi ülésen többen értetlenkedtek, az eladásról szóló döntés ugyanis az ügylet csekély értéke miatt korábban a Gazdasági Bizottságban született. Már akkor is felmerült, hogy egyáltalán minek ad el erdőterületet az önkormányzat. De ha már így történt, akkor miért nem az adásvétel előtt vizsgáltatta meg a polgármester az átminősítés lehetőségét, ugyanis akkor az építési telekké alakításból eredő extraprofit az önkormányzat markát ütné. Meg egyáltalán, hogy jut eszébe a polgármesternek, hogy csökkentse az erdőterületet, amikor mindenütt a zöldfelület gyarapításáról beszél.
Áll a ház, két fa maradt az erdőből
A testületi ülésen — az új szokásoknak megfelelően — nem kaptak választ az ügylet hátterét kutató képviselők. Szavaztak. Megvolt a többség. Ment az előterjesztés a fővároshoz — legyen építési telek az erdő helyén —, ugyanis az átsorolásról a végső döntést ott hozzák. Az előterjesztést a fővárosi közgyűlésen az erzsébetligeti átsorolással együtt tárgyalták, és ugyanúgy, mint azt, ezt is egyhangúlag leszavazták. Az új tulajdonosnak nem volt türelme kivárni az átminősítést, és bízva az átsorolásban, még a végső döntés előtt elkezdett építkezni, engedély nélkül. A Műszaki Osztály ugyan felszólította az építkezés leállítására, tán egyszer meg is büntette, mindenesetre a ház ma már készen áll az erdő hűlt helyén. Mindenki maga is eldöntheti, hogy a negyedáron vett telken épült házat az egyébként sem túl erélyes Műszaki Osztály képes lesz-e lebontatni. A történelem ismétli önmagát. A napokban Porkoláb Mátyás alpolgármester hasonló ötlettel állt elő. A Várhegy oldalában van még egy erdőfolt — önkormányzati telek, rajta egy valamikori kis erdészházzal. Adjuk el egy kiszemelt személynek tízmillió forintért, s akkor nem lesz vele több gondunk — mondta Hidegkút elöljárója. A telek mellett egy turistaösvény indul, ez közterületként van nyilvántartva. Előbb-utóbb úgyis rendezési tervet kell csináltatni erre a területre. Akkor majd építési telekké lehetne minősíttetni az utat, s talán akkor a szóban forgó telket (Kerényi Frigyes út 12.) is ki lehetne vonni az erdőövezetből — fejtegette Porkoláb Mátyás a gazdasági bizottság ülésén. A Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat ezt szeretné; a gazdasági bizottság egyelőre ellenáll.
Van, amikor a pénz nem számít
Legyünk őszinték, a politika pénzről szól! A jól csengő lózungok mögött az ideológiák fátyla alatt számokat találunk. Számokat arról, hogy mire mennyit akar költeni a polgármester. Nem egyszer olyan számokat, amelyeknek semmi közük sincs a hangzatos szavakhoz. A költségvetés a polgármester leplezetlen üzenete, ebből derül ki egyértelműen, mit tart fontosnak, s mit nem. Ez az üzenet röviden így hangzik — 2000 egyfelől az iskolabezárások, másfelől a vállalkozások éve lesz. Vállalkozások — magánelképzelések, magánérdekek megvalósítása — amelynek anyagi alapjait a közvagyonból teremtik elő.
Kié lett a harmadik lakás?
A második kerületi önkormányzat három Dunára néző panorámás rózsadombi telkét két társasházi öröklakásra cserélte el, összesen 195 millió forint értéken. Az átadott 5545 m2 összterületű telkeket többemeletes társasházakkal lehet beépíteni. A kapott két 134 m2-es lakás ugyanazon a környéken egy 11 lakásos társasházban található. Ha kész lesz, ipari kamerák és biztonsági őrök védik majd, alagsorában közös használatú szauna és egy kisebb medence fogja szolgálni a lakók kényelmét. A lakásokhoz teremgarázsokban egy-egy gépkocsibeálló is tartozik. Bencze B. György, az üzletet kitaláló polgármester a cserét hasznosnak tartja, mert, mint mondja, a telkekkel szemben a lakások jó pénzért kiadhatók, a kerület folyamatosan bevételhez jut és a vagyona sem csökken. Még ha így lenne is, az eljárás törvényessége mindenképpen vitatható. Ha ugyanis az önkormányzat bármit vásárolni akar, akkor 7 millió forintos érték felett közbeszerzési pályázatot köteles kiírni. Az úgynevezett ingatlancsere ennek kikerülésére feltétlenül hasznos megoldás. A polgármester szerint ez esetben nem történik más, mint hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. A polgármesteri optimizmust a szabad demokraták nem osztották. Ugyanis, ha utánaszámolunk, rájövünk, hogy a jó vásár inkább panamagyanús ügyletet takar. Az önkormányzat messze ár alatt adja a telkét, míg az ukrán tulajdonú építési vállalkozás csillagászati áron számítja be az átadandó lakásokat. Ezt a polgármesternek is tudnia kell, hiszen a kerületi önkormányzat éppen a napokban adta el nyílt árverésen egyik közeli, bár kicsit kedvezőtlenebb fekvésű telkét 43 500 Ft/m2 áron. Ha ezt, a piac által visszaigazolt, az ingatlanszakértők szerint is teljesen reális árat tekintjük kiindulási alapnak, akkor a három telek összértéke nem a csereszerződésben szereplő 195, hanem 240 millió forint. A lakások ára a csereszerződés szerint 700 000 Ft/m2. Ez is hihetetlenül magas ár egy bármilyen igényességgel is kialakított társasházi ingatlanért. Valójában azonban ennél többet adott érte a kerület, a 240 milliót érő telkekért kapott két lakás fajlagos ára 900 000 Ft/m2. A minap Borsi László, az Ingatlan és Befektetés című lap főszerkesztője azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint ez ideig egy szabadsághegyi lakásért fizették a legmagasabb árat, 550 000 forintot négyzetméterenként. Ha ezt tekintjük, és miért ne tekinthetnénk reális árnak, akkor a második kerület birtokába kerülő lakások valós értéke nem az ukránok által számolt 195 millió, hanem csak 154 millió forint. Bence B. jó ötlete 86 millió forintos ráfizetést eredményez a kerületnek. Ha ugyanezt az üzletet az önkormányzat piaci körülmények között bonyolítja, akkor a három telekért legalább három lakást tudott volna venni, persze, ha olyan gazdag, hogy luxuslakásokba fektetheti fölösleges pénzét. Marad a kérdés, kinek volt előnyös ez a csereüzlet?
Jó fekvésű telkek féláron
Szemlőhegy út 36., bérlakás 900 000 Ft/m2 áron Nem az első eset, hogy a második kerületi önkormányzat rajtaveszít az eufémisztikusan „vevőkijelölésesnek” nevezett üzleteken. Szintén a napokban történt, hogy egyszerre 11 pesthidegkúti telket adott el a Polgármesteri Hivatal. A polgármester javaslatára zártkörű pályázatot hirdettek az évek folyamán a telkekre egyszer már ajánlatot tevő négy cég között. A telkeket már csak három cég képviselője szemlélte meg. E háromból kettő egy Borsod megyei falu ugyanazon címén van bejegyezve. Külön érdekesség, hogy az eldugott vidéki vállalkozások egyikének Felügyelő Bizottságában Juhos Katalin XI. kerületi FIDESZ-es polgármester asszony neve is megtalálható. A zártkörű árverésre — csodák csodája — csak az egyik cég jött el és vitte el a 7000 Ft/m2-es kikiáltási áron a telkeket. Az előzőhöz hasonlóan, ezt az üzletet is csak az SZDSZ ellenezte a testületben, pedig mindenki tudja, hogy aki 15 000 Ft/m2 ár alatt Pesthidegkút ezen részén telket tud venni, az nagyon szerencsésnek mondhatja magát.
Park helyett irodaház
A Vízivárosban kevés a tér, de a polgármester szerint nincs az a kevés, amiből ne lehetne még elvenni. A vízivárosi rendezési terv módosítása a Medve utca és Ganz utca találkozásánál található terecskét építési telekké alakítja át ahelyett, hogy a közterület parkosítását szorgalmazná. A 469 m2-es új telek hét szinten 100%-ig beépíthető. Aprócska szépséghiba, hogy a telekre csak egy vevő jöhet szóba, a szomszéd ERFI-irodaépület tulajdonosa. Az egyezség is már jó előre megszületett. Az önkormányzat Gazdasági és Tulajdonosi Bizottsága szeptember elején fogadta el az egyedüli lehetséges vevő 50 milliós ajánlatát. Ez, szakértők szerint, alig több mint a fele a valós árnak. A döntés nem csak gazdaságilag irracionális, de városépítési szempontból is megkérdőjelezhető. A vízivárosi üres telkek elkerülhetetlenül beépülnek, vajon célszerű-e a lehetséges zöldfelületek rovására tovább növelni az építési területet, többletforgalommal terhelni az amúgy is szűk utcácskákat. Az ügyben a végső szót a képviselő-testület mondja ki a vízivárosi rendezési terv tárgyalásakor.
Olcsón adunk, drágán veszünk
A közpénz puha pénz. Ha a többség valamit megszavazott, ott többé nincs apelláta. Az adófizetők négyévenként a választások alkalmával fejthetik ki véleményüket a pénzköltés racionalitásáról, ha egyáltalán értesülnek róla. Bencze B. György 1997 májusában az akkori Gazdasági Bizottság elnökeként azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy kössön szerződést a még csak épülő Senectus Idősek Otthonával. Vegye meg 10 apartman bérlőkijelölési jogát, mert azt majd milyen jól tudja hasznosítani szociálpolitikájában. Homályos magyarázatokat hallhattunk a működőtőke hasznosulásáról. A konzervatív többség Póta Gyula volt szabaddemokrata polgármester ellenérvei dacára megszavazta Bencze B. előterjesztését. Az apartmanok azóta is üresen állnak. Az önkormányzatnak eddig 40 millió forintja bánja a jó ötletet. Akinek tényleg haszna volt az ügyletből, az a Senectus Kft. Ingyen jutott hitelhez, hogy befejezhesse elakadt építkezését, és az értékesítési problémákat is levette a válláról a „vállalkozó” önkormányzat. Hogy, hogy nem, a kft egyik tulajdonosa 1998 óta FIDESZ-es önkormányzati képviselő.
Telkek, amelyekre nem lehet építeni
Míg az előbbi üzletek „hasznosságáról” mindenkinek lehet elképzelése, addig az alábbi két eset előtt értetlenül áll az egyszerű polgár. A nyár elején 400 milliós hitel terhével a nyakában a polgármester úgy döntött, hogy 440 millió forintért megveszi a használaton kívüli Marczibányi téri lőteret. A telken lévő műemlék épületet fel kell újítani, ráadásul a telekre a jelenlegi építési előírások mellett alig lehet valamit építeni. Normális esetben az önkormányzat csak örülhet, ha olyan beruházó jön a területére, amelyik elfogadja az igen kemény környezetvédelmi feltételeket. De nem. A képviselő-testület az SZDSZ tiltakozása ellenére megszavazta a vásárlást. Terveket, koncepciókat azóta sem mutatott a polgármester, a műemléképület tovább omlik, és mivel már nem őrzik az ingatlant, a csöveseknek is van hol meghúzni magukat. Hasonlóan érthetetlen ügylet az Autóklub épülete alatti telek megvétele is. Történt, hogy a Magyar Autóklub állami telekre építkezett és a rendszerváltáskor a telek a főváros tulajdona lett, míg az épület a klubé maradt. Ezt a tulajdonközösséget szerették volna megszüntetni a tulajdonosok, amikor elővételi jogával élve — a helyi szocialista frakció hathatós támogatásával — beszállt az üzletbe a második kerületi polgármester. Azóta sem kaptunk magyarázatot arra, hogy mi célja volt az elenyészően kisebbségi tulajdonrész 40 millió forintért való megvásárlásának. Vajon miért volt szükség erre a két látszólag rossz üzletre? Ne legyünk naivak, az ügyletek csak a jelenlegi építési feltételek mellett irracionálisak. Ha a képviselő-testület változtat a játékszabályokon, akkor a lőtérből könnyen luxusszálloda vagy lakópark lehet. Építési vállalkozó biztosan akad rá. A Rómer Flóris utcai Autóklub-telek megvásárlását is rögtön gazdaságossá teheti egy aprócska városrendezési módosítás. A ma Papkertként ismeretes park ugyanis papíron nem közpark, hanem építési telek. Ha ezt ténylegesen beépíthetővé teszi egy önkormányzati döntés, akkor nagymértékben megnő az ide beékelődő telek értéke is. A telekügyletek mögött álló polgármester eltitkolja a lakosság elől, hogy az önkormányzati telekspekulációk eredményeképpen tovább fog csökkenni Bel-budán a zöldterület, és nőni fog a beépítettség. Arról is hallgat, hogy a FIDESZ önkormányzati vállalkozásaihoz szükséges pénzt a kerület iskoláitól vonja el.
