- Lator Lászó (tanár, Veres Péter Gimnázium)
- Salamon Eszter (Európai Szülők Magyarországi Egyesülete)
- Naszódi Eszter és Pap Gergely (kölcseys diákok)
- Ónody Molnár Dóra újságíró
Az iskola a tanárok, a diákok és a szülők szemével
A BAZ megyei napilap január elején közölte a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének novemberi keltezésű levelét, s ettől Magyarország váratlanul valósággal felrobbant. A tanitanek.com oldalon az egész országból napok alatt a megfélemlítettnek, kiszolgáltatottnak tartott pedagógusok tízezrei, tantestületek százai csatlakoztak a kormány oktatási rendszert veszélyeztető tevékenysége ellen tiltakozó miskolciakhoz. A kormány először nem vette komolyan a petíciót, majd mikor mégse hátráltak, megpróbálta megosztani őket. Csúfos kudarcot vallottak kommunikációs trükkjeikkel. A Kossuth téri tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. Döbbenetes erejű volt, ahogy a szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult. Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren. A Budai Liberális Klub rendezvényén a tanárt, a diákot, a szülőt kérdezzük, hogyan telt meg a pohár, mi volt az utolsó csepp, s mi lehet a következő lépés, s mi lenne az, amivel elégedetten visszavonulnának az iskola falai közé?
