Beszélgetés az emberklónozásról

Tények, hiedelmek, cáfolatok

A ClonAid elnevezésű szervezet szinte hetente jelenti be újabb és újabb klónozott csecsemők megszületését — igaz, egyértelmű bizonyítékkal nem szolgálnak. Az emberklónozáshoz mindenesetre ma már adottak a technikai feltételek, s ez számos jogi, erkölcsi és etikai kérdést vet fel. A Budai Liberális Klub idei — nagy érdeklődést kiváltó — első rendezvényén is a klónozásról esett szó: Czeizel Endre orvos-genetikus, Verő Tamás, a Budai Hitközség rabbija és Somfai Béla jezsuita morálteológus, bioetikus beszélgetésének moderátora Berecz Anna volt. Czeizel Endre elöljáróban hangsúlyozta, a klónozás a maga természetes formájában már nagyon régóta létezik, hiszen az egypetéjű ikrek genetikai értelemben egymás klónjainak tekinthetők. Az eljárással kapcsolatos tudományos kísérletek az 1950-es években, Angliában kezdődtek, s ezek néhány éve azért kerültek a figyelem középpontjába, mert első ízben sikerült emlőst — Dolly bárányt — klónozással létrehozni. Azóta tizenegy faj esetében jöttek létre klónozott egyedek, s várható volt, hogy előbb-utóbb emberklónozásra is képes lesz a tudomány — legalábbis technikai értelemben. A „szekta-közelinek” tartott ClonAid egyelőre — a személyiségi jogok védelmére hivatkozva — nem merte bemutatni a klónozással megszületett csecsemőket. A szervezet elnökasszonya nemzetközi sajtótájékoztatóin csak annyit mondott el, hogy összesen száznégy esetben próbálkoztak eddig emberklónozással, ebből tíz terhesség jött létre, s végül öt klónozott gyermek született, illetve születik meg ezekben a hetekben. Czeizel professzor úgy véli, szinte biztosra vehető, hogy ezek a klónozott csecsemők most valóban megszületnek, de a klónozás tömeges elterjedése a közeljövőben nem reális. Maga az eljárás egyébként három eltérő célra, s három különböző formában alkalmazható. Az első az eddigiekben tárgyalt „embermásolás”, ami tudományos szempontból is elítélendő, hiszen az ember esetében a megismételhetetlenség nagyon fontos kritérium. „Az ember egyedi lény, nem szabad másolni, s ez egy szentség” — fogalmazott Czeizel Endre, majd hozzátette: teljesen alaptalan az a félelem, hogy klónozással újra életre lehetne kelteni az elmúlt évszázadok gonosztevőit, köztük Hitlert és Sztálint. „A génállomány csak egy tényező a sok közül: az ő esetükben sokkal inkább meghatározóak voltak a körülmények” — mondta az orvos-genetikus. A klónozás másik célja lehet, hogy meddő házaspárokat gyermekhez segítsenek. Az ilyen esetekben a feleség petesejtjét és a férj valamely (például szájnyálkahártyából kivett) sejtjét egyesítik, s a terhesség idején a feleség voltaképpen saját férjét hordja ki. A klónozás harmadik fontos alkalmazási területe, hogy az eljárás segítségével úgynevezett őssejtek, s ezáltal emberi szervek állíthatók elő, ami szervátültetésre váró betegek ezreinek életét mentheti meg. Erkölcsi aggályok persze a harmadik esetben is felmerülhetnek, hiszen mesterséges úton így is magzatkezdeménythoznak létre, amelyből azonban nem születik teljes élet, csak bizonyos emberi szervek. Czeizel professzor álláspontja szerint, ha az abortusz megengedett egy adott országban, akkor a klónozásnak ezt a formáját is engedélyezni kell majd. Verő Tamás szerint a klónozás már csak azért is aggályos, mert bizonyos szempontból emlékeztet a nácizmus ideológiájára, a „felsőbbrendű faj” létrehozásának tervére. A Budai Hitközség rabbija ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a „szaporodjatok és sokasodjatok” felszólítás már Mózes I. könyvében is szerepel, és ha egy vallásos zsidó házaspárnak nincs legalább egy fia és egy lánya, akkor még nem tettek eleget a mózesi előírásnak. A Czeizel Endre által említett második, meddő házaspárokon segítő klónozási eljárást ezért elméletileg elfogadhatónak tartja, bár a zsidó egyháznak ezzel összefüggésben még nincs kiforrott álláspontja. Verő Tamás szerint vallási szempontból ennél sokkal kevésbé elfogadható a harmadik eljárás, amikor egy magzatkezdemény pusztulása árán hoznak létre őssejteket, emberi szerveket. Somfai Béla jezsuita morálteológustól megtudtuk: II. János Pál pápa egyértelműen kinyilvánította, hogy a klónozás minden formája súlyos bűn, az emberiség elleni vétség. A római katolikus egyház — amely kizárólag a szentségi házasságban fogant gyermeket tekinti „teljes értékűnek” — ezzel le is zárta a vitát, anélkül, hogy érdemben megtárgyalták volna a klónozással összefüggésben felmerülő erkölcsi és etikai kérdéseket. Somfai Béla szerint megkérdőjelezhető, hogy a katolikus egyház által vallott megzatvédelmi elvek ugyanúgy érvényesek-e az emberi testen kívül megfogant élet — vagyis az őssejtek, emberi szervek létrehozása — esetében. A katolikus morálteológus arra is felhívta a figyelmet, hogy az állatkísérletek bizonyították, a klónozással létrejött egyedek között sok a „selejtes” példány: gyorsan öregszenek, különböző súlyos betegségekben szenvednek. Ennek kockázatát az ember esetében semmiképpen sem szabad felvállalni. Az estet záró nézői kérdések egyike még azt is felvetette: vajon nem klónozás volt-e, amikor Ádám oldalbordájából jött létre Éva. Mások azt feszegették, hol lehet meghúzni a természet rendjébe való emberi beavatkozás határát. Czeizel Endre zárszavában elismerte: „hónapról hónapra kiderül, hogy valójában milyen keveset is tudunk az emberi lét nagy kérdéseiről.”