Szijjártó Péter szerint „a múltban megszületett döntéseknek a jelenben meg a jövőben is nagyon komoly hatásaik és következményeik vannak, és az mégsem megy, hogy mindenki viseli a következményeit, csak azok nem, akik előidézték ezt a helyzetet”. A miniszterelnök szóvivője többek között azt mondta, hogy viselniük kell a következményeket azoknak az embereknek, akiknek a múltbeli döntései miatt jelentősen megnőtt Magyarország államadóssága.
A szijjártói kinyilatkoztatás értékes és fontos mérföldköve a legújabbkori össznemzeti számonkérősdinek. Nem csak a múlt bűneinek feltárásában zsinórmérték, de abban is unikum, hogy határtalan lehetőségeket nyit meg a bűnbakok keresésben, csak tágabban kell értelmezni a szóvivői gondolatot. A magyar történelemben sokan hoztak rossz, vagy legalábbis nem egyértelműen jó döntéseket, vagy egyszerűen olyanokat, amelyeknek „nagyon komoly hatásaik és következményeik” voltak a haza jövőjére nézve. Sajnálatos, hogy Szijjártó leragadt a Fidesz jól ismert judeo-euro-bolsevik összeesküvés-elméleténél, és szűklátókörűen csupán a két Fidesz-kormány közti miniszterelnököket vitetné bíróság elé. Nevetséges ez a kisstílűség, ennél már Bolond Istók is elegánsabban ragad dorongot: „No hát, no!” így kiált; „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”
Lássuk hát, hogy mire megyünk Szijjártóval ketten!
Kormánykörökben köztudott, a kommunisták és liberális szövetségeseik loptak, csaltak, hazudtak nyolc éven át. De mi a helyet a magyarságot ért évszázados veszteségekkel? Nyolc év alatt sok gaztettet lehet elkövetni, de az csak csepp a nemzet ezeréves bűntengerében. Igen, ismerje meg a nép a múltban megszületett rossz döntések felelőseit, de ne csupán nyolc évre, hanem ezerre visszamenőleg! Hogy miért? Hát azért, mert nem csak a károsultak, de a haszonélvezők is itt élnek közöttünk. Felháborító, hogy ez utóbbiak valószínűleg ma is évezik árulásaik gyümölcseit! Elvégre is az mégsem megy, hogy mindenki viseli a következményeket, csak azok nem, akiknek múltbeli döntései miatt jelentősen megnőtt Magyarország államadóssága!
Még egy szimpla érettségivel rendelkező magyar ember is számos olyan, a múltban megszületett döntésre emlékszik a tanulmányaiból, amelyről bízvást állíthatja: „a jövőben is nagyon komoly hatása és következménye” volt a nemzet sorsára. Hogy ne a közelmúlt történelmében turkáljak, itt van például a kiegyezés. Köztudott, hogy a Habsburgok és az ország akkori politikai vezetői között született megállapodások fő előrevivője Deák Ferenc volt. Deák állítólag napi öt forintot osztogatott szét koldusok között, amelyeket egy forintos címletekben a sétái előtt gondosan a zsebébe hajtogatott. Csak nem kincstári pénzeket herdált a haza bölcse ilyen akkurátusan? Ráadásul Deák, aki a realitások talaján állva próbálta az ország jövőjét befolyásolni, szabadelvűnek vallotta magát, legalábbis a szó XIX. századi értelmében. Csak hogy értsük: liberális és pragmatikus volt. Ezeket tudva nem kéne alaposabban megkapirgálni a kiegyezés körülményeit?
Hogy tovább menjek, parlamenti vizsgálóbizottságnak kellene átvilágítania Kossuth és Görgey szerepét az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elbukásában. Görgey 1916-ban halt meg Budapesten, ergo hatvanhét éve volt hasznot húzni a világosi fegyverletételből. Kossuth, aki gyanús körülmények között, az utolsó percben minden hatalmat Görgeyre ruházott, már 1851-ben Amerikában haknizott, sőt, 1865-től haláláig külföldön, Olaszországban élt. Apropó, vizsgálta valaki Bem apó erdélyi érdekeltségeit és a tábornok felelősségét Petőfi Segesvár melletti halálában?
Szerintem Tomori Pál kalocsai érsek munkássága is minimum Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosért kiált. Tomori jó katona hírében állott és az érsekséget is csak a pápa kényszerének engedve fogadta el, de hogyan lehetett ekkorát bukni Mohácsnál? Vajon mennyit fizetett ezért I. Szulejmán? És ami sokkal fontosabb, mibe került a magyar embereknek, az adófizetőknek a százötven éves török uralom?
Más. Tudjuk-e ki az igazi felelős azért, hogy 1241-ben Batu kán szinte akadálytalanul jutott el Muhi mezejéig? Miközben a tatárok mint a nyulakra, úgy vadásztak a magyar harcosokra, aközben IV. Béla és Kálmán herceg (IV. Béla öccse) elegánsan leléptek a harcmezőről. Jó, rendben van, Kálmán herceg egy hónapra rá belehalt a harctéren szerzett sérüléseibe, de IV. Béla egészen 1470-ig, haláláig élvezhette az uralkodás örömeit. Batu kivonulását a történészek sok mindennel próbálják magyarázni; emberveszteség, élelem- és takarmányhiány, járvány, de mi az igazság a nép körében rebesgetett Béla-Batu paktumról? Nem kellene végre tiszta vizet önteni a pohárba?
Megint más: honfoglalás. Nem szeretnék a magyarság eredetelméleteinek vékony jegén beszakadni, ezért a sumér-magyar és hun-magyar ősrokonság viselt dolgainak firtatása helyett inkább a „hivatalos” honfoglalást hozom szóba. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint Árpád nem csak Szvatopluk morva fejedelemmel, hanem VI. (Bölcs) León bizánci császárral, Arnulf keleti frank királlyal és másokkal is paktumokat kötött a Kárpát-medence megszállására. E paktumok során katonai hadjáratok fejében földek cseréltek gazdát. Nem lenne indokolt visszamenőleges hatályú vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezni Árpád leszármazottaival szemben?
Lám, milyen távlatok nyílnak meg a Kétharmados Nemzeti Számonkérő Szék előtt, ha az ember következetesen alkalmazza a szijjártói mérőzsinórt?
A vétkesek felkutatása pofonegyszerű feladat, a nemzetbiztonsági szolgálat simán megtalálja őket, akárhol is bujkáljanak az ezer éves történelem sűrűjében. A törvényesség látszatához szükséges jogi kacatokat Szijjártó benyújtja egyéni indítványként. A politikai döntésre egy szimpla parlamenti vizsgálóbizottság is megteszi, legfeljebb a tanúk beidézése okoz majd némi nehézséget. Szerencsére manapság könnyen akad olyan megfélemlített hivatalnok vagy gazdagodását féltő vállalkozó, aki eskü alatt vallja: látta Deák Ferencet, amint éppen a hazát árulta.
