Nyugaton a helyzet változatlan

Időközi választás a kerületben

Nem szabad beugrani a közvélemény-kutatásoknak, illetve összefüggéseiben kell értelmezni őket. Egyszerre lehet igaz, hogy a Fidesz több mint egymillió 2010-es szavazóját mára elvesztette, de a második kerületi időközi választások szinte hajszálra ugyanazt az eredményt mutatják, mint Orbán uralomra kerülésekor. Mert egy dolog biztosan nem változott, s ez a legfőbb tanulsága a szavazásnak: a létező ellenzék nem jelent alternatívát a választóknak.

A második kerület mindig élen járt a szavazási részvételben, 2002 óta átlag közel 80% részvétel mellett győzött mindig biztosan a népnemzeti jelölt (ezt a terminológiát használom, mert ez sokkal jobban jellemzi a Fidesz–KDNP–MDF-ből összegyúrt kormánypártot, mintsem a konzervatív jelző). Ezzel mindig is kimagaslott az országos átlagból. Ez így volt most is, ugyanis egy időközi választáson a 39% szintén kimagasló részvételt jelent. Ne áltassuk magunkat, s mások által se hagyjuk magunk becsapni, ez az eredmény lényegében nem változna akkor sem, ha a szokásos 80% ment volna el választani.

Láng Zsolt, a győztes nem tipikus fideszes jelölt. Polgármesteri tevékenységében nehéz kivetnivalót találni. Nem él vissza elsöprő többségével, nézzék csak meg a testületi ülések jegyzőkönyveit, szinte kivétel nélkül csak minden párt által támogatott határozatokat találnak benne. Természeténél fogva konfliktuskerülő, konszenzusra törekvő, széles körben elfogadott helyi, tapasztalt politikus. A kampányban is higgadtan szerepelt. Csak az önkormányzati ügyekről beszélt. „Eddigi munkám kötelez” kampányszlogenjével is erre utalt. Nem Wass Albert parkot, hanem Bibó István teret avatott, okosan üzenve ezzel a demokratáknak, hogy az ő polgármesterük is akar lenni. Parlamenti munkájáról szinte szót sem ejtett, mintha ott se lett volna az elmúlt másfél évben, s nem szavazott volna mindig frakciótársaival szinkronban. A Parlamentben elveszti az arcát, belesimul a tömegbe, a kormány embere. Ez a gyenge pontja, ezt kellett volna kihasználni. Mindent rákenni, ami miatt az emberek kiábrándultak a kormányból.

Az ellenzéki jelöltek nem értették meg a helyzetet. Hazai pályán Láng Zsoltot, a polgármestert nem tudják legyőzni, Láng Zsolt, a kormány embere viszont verhető.

Ha lett volna valaki, aki mindazt a szemébe vágja a Fidesz jelöltjének, ami miatt az a bizonyos egymillió elhagyta a kormány táborát, akkor talán a hiányzó 40%-ot is el lehetett volna csábítani az urnákhoz. Akkor akár országos esemény is lehetett volna ez az időközi választás. Kellett volna egy ember, aki szemébe vágja a kormány emberének, hogy

vádolom,

• mert korrupcióra, hazugságokra, megfélemlítésre építi a rendszerét,
• mert az 50-es éveknek „aki nincs velünk, az ellenünk van” álláspontját képviseli,
• mert felszámolja a sokszínűséget, az együttműködést, a szolidaritást,
• mert maga alá gyűri az Alkotmánybíróságot, a Költségvetési Tanácsot, az Alkotmányt, a Köztársaságot,
• mert ifjúság-, nő-, munkavállaló- és nyugdíjasellenes.

Aki azt mondja, elég volt!

• mert a Nemzeti Együttműködés Rendszere szimpla hazugság, ócska kommunikációs trükk,
• mert megszüntették az együttműködés bevált rendszereit, és nem hoztak létre helyébe semmit.

Nem értjük,

• hogy miért kell a XXI. században a XIX-i világot újraépíteni,
• miért kell az Európai Unió ellen szabadságharcot vívni,
• mi az a marhaság, amit unortodox gazdaságpolitikának becéznek, s adnak elő gügyögve.

Mi történt a szavakkal?

• hogy lett az állami tolvajlásból biztonságba helyezés,
• a politikai húsdaráló együttműködés,
• az emberek elnyomása és megfélemlítése a magyar út,
• a munkavállalók megalázása a versenyképesség?

Ha lett volna egy ilyen jelölt, aki azért kéri a választók bizalmát, hogy a Tisztelt Házban mindezt naponként a kormány fejéhez vághassa, akkor talán…

De erre a két ellenzéki jelöltnek esélye sem volt.

Az LMP-s Karácsony Gergely téglánként akart bontogatni. Pártja a Parlamentben antiglobalista, piacellenes, ökoszociális zavaros társaság benyomását kelti. Sőt, az állam szerepének túlértékelésében szinte verseng a Fidesszel. Meg egyébként is, ha így is gondolná, ahogy a választói szeretnék, mi akadályozta meg eddig is, hogy így tegyen? Amit eddig hallottunk tőle, az csak egy zavaros maszatolás az ellenzéki együttműködésről. A nyáron még a Jobbikkal is elképzelte az összefogást, ma már a konkrét ígérete ellenére az MSZP-nek sem lép vissza a második fordulóra.

Az MSZP jelöltje a Medgyessy-kormány volt minisztereként igazán nehezen adhatott volna elő bármi vonzót a politikából kiábrándultaknak. Teljesen elhibázott jelöltállítás. A szociktól unásig ismert biztonsági játék. De a saját céljukat elérték, hozták a 2010-es eredményüket, biztosan maguk mögé utasítva az LMP-t. Ez pártszempontból, így pártszakadás idején megfelelő teljesítmény. Nekik. A választóknak édeskevés.

Volt még két meglepetés-jelölt, az egykori MDF jogutódja, a JESZ, és az SZDSZ névbitorlói.

A JESZ nagy erőket mozgósított, soha nem látott fiatalok járták a kerületet, és sikerrel össze is szedték a szükséges 750-et. Csinos hoszteszeik minden nap ott álltak a Moszkva téren, a hidegkúti végállomáson. Tényleg elképzelhető volna, hogy Dávid Ibolya hiánya ilyen jótékony hatással lenne a pártépítésre? Mindenesetre a programjuk szimpla ígérgetéshalmaz. Ingyen ez, ingyen az. A választók nem vették be. Az MDF 2010-ben ebben a választókerületben 5%-ot kapott Pusztai Erzsébetre, ma 1%-ot érnek, pontosan 219 szavazatot. Akármennyit is költöttek a kampányukra, kidobott pénz volt.

Mécs Imrének, aki most újra SZDSZ-esnek vallotta magát, az se jött össze, ami a JESZ-nek, a szavazócédulára sem került fel. Rejtély, hogy miért volt erre szüksége.

A Jobbik jelöltje mint plakátarc hozta a szigorú hungarista formát. Választási nagygyűlésén sorjáztak a feketébe öltözött bakancsos fiatalok, meg azok a nyugdíjasok, akik valamiért nem Lévai Katalin hallgatóságát szaporították. A közel nyolcvan fős közönség a teremben már kicsit sem hatott félelmetesnek, lekerültek a fekete kabátok, kiszínesedett a társaság. Némi beszédhibával előadott óvatos zsidózás, semmi több. Szavazótáboruk lassan fogy. Még fénykorában ez a társaság 17%-ot kapott (Csúcs László polgármesterjelöltként 1994-ben), a mai 6,5% szánalmas teljesítmény. De ennek nem kell örülni. Azok a szavazók most is itt élnek velünk, csak a Fideszre szavaznak. Orbán Viktornak olyannyira sikerült magához kötni ezt a szélsőjobbos tábort, hogy nem csak akkor szavaz rájuk, amikor úgymond a kétharmadhoz kell, de ilyenkor békeidőben is, még akkor is, ha az aktuális jelöltje a pártnak egyáltalán nem Jobbik-konform.

De kétharmada így sincs a Fidesznek, csak 52,63%, a többi hazugság, de ezt tudtuk.