Mit akar az SZDSZ?

Február 10-én tartotta kampánynyitó küldöttgyűlését a Szabad Demokraták Szövetsége. Az alábbiakban a Kongresszusi Központot zsúfolásig megtöltő tömeg – küldöttek és szimpatizánsok – előtt elhangzó beszédekből idézünk. A szövegekből az olvasó megtudhatja, hogy mit nem akarnak, és hogy mit akarnak a szabad demokraták. Olvassa el Ön is, s gondolja meg, vajon jól mennek-e az országban a dolgok, s hogy jobb lenne-e családjának és Önnek az élete, ha az SZDSZ által javasolt megoldások szerint formálódna hazánk sorsa?

Kuncze Gábor

E helyről üzenem a kormánynak: a hatalmon kívül is van élet. Ideje kipróbálniuk. Mindenki tudja: lopnak, csalnak, hazudnak éjjel, nappal, minden rendelkezésükre álló hullámhosszon. A legnagyobb baj, hogy elloptak tőlünk újabb négy évet. Ez megbocsáthatatlan. A pénzszórásra, a kivagyiságra, az idióta ötleteikre ment el az idő. Közben a szegények szegények maradtak, a betegeket egyre rosszabbul tudja az egészségügyi rendszer ellátni, a korrupció példátlan méreteket öltött, a haveri kapcsolatok felértékelődtek, miközben a tudás leértékelődött. Őrült energiákat fektettek abba, hogy megoldják a szomszédos országok munkaerőgondjait, és semmit sem törődtek azzal, hogy a magyarok méltósággal élhessenek saját hazájukban. Egy őrült vízió ámokfutását produkálták, a valóság meg itt rohadt tovább. Nekik menniük kell. Most mi jövünk. Olyan Magyarországot akarunk, ahol még egyszer egy hataloméhes kommandó nem rendítheti meg az ország gazdasági stabilitását, nem veheti el a polgároktól azt, amiért előtte ők szenvedtek meg. Kiszámíthatóságot teremtünk. Magyarország olyan ország lesz, ahol a tisztességnek becsülete van, és a becsületnek tisztessége van. Ahol tisztességesen, csalás, hazugság és korrupció nélkül is meg lehet gazdagodni. A korszakváltás Magyarországán csak a törvény az úr. Az SZDSZ kormányában a miniszterelnök a törvény első szolgája. Az SZDSZ világában nem a miniszterelnöknek van kormánya, hanem a népnek. Az SZDSZ világképében a kormány felelős, és nem felelőtlen. Azt akarjuk, hogy azt az adót, amit a szabad polgár az államnak ad, azt az állam a polgárok javára, s ne a saját és kliensei hasznára költse le. Éppen ezért:

• Radikálisan csökkentjük az adókat.
• Rendbe tesszük az egészségügyet.
• Felszámoljuk a korrupciót.
• Visszaadjuk a tiszteletet a tudásnak.

A személyi jövedelemadót 18 százalékra csökkentjük. Csak a gazdag felső tíz százalék fizet többet, de a teher az ő számukra is kevesebb lesz: a felső sáv 36 százalékra csökken. Így mindenkinek radikálisan csökken a személyes adóterhe. Az adócsökkentés gyakorlatilag azt jelenti, hogy az átlagembernek még egy havi fizetése a zsebében marad. Egy politikustól joggal várják el, hogy legyen higgadt, tárgyszerű. S ez jogos elvárás, aminek illik is megfelelni. De nem titkolhatom el: ha az egészségügy rendbehozataláról beszélek, akkor szétfeszítenek az indulatok. Arcpirítónak tartom, hogy a betegeknek saját gyógyszereikkel kell kórházba vonulniuk, mert ott sokszor nem tudják számukra biztosítani a szükséges medicinát. Felháborítónak tartom, hogy a betegek órákig várakozzanak, míg bejutnak a hullafáradt, alulfizetett orvoshoz. Elképesztőnek tartom, hogy a nővérek a minimálbérért ágytálazzanak, álljanak éjjel-nappal készenlétben. Ez így nem mehet tovább! Ebből egyszerűen elég volt! Amikor a rendszerváltásról volt szó, akkor azon kellett tevékenykedni, hogy az emberek politikai kiszolgáltatottsága megszűnjön. Csak mintha elfeledkeztünk volna arról, hogy az embernek nem csak politikai, hanem szociális kiszolgáltatottsága is lehet. Az ember lehet fizikailag, lelkileg is kiszolgáltatott. S az egészségügy pontosan az a terület, ahol mintegy sűrűsödik ez a lelki-fizikai kiszolgáltatottság. Azt már megszoktuk, hogy ha választások közelednek, Orbán Viktor blöffökből építkező ötletparádéval áll elő. Nem történt ez másként most, az egészségügy esetében sem. A miniszterelnök úgy tesz, mintha kormányának semmi felelőssége nem lenne az egészségügy mély válságáért. Körülnéz, és azt mondja: ami itt van, az nem egészségügy. Ha komolyan gondolná, hogy változtatni akar, akkor ezt megtehette volna az elmúlt négy évben. Nem tette.

Kis János

Nem azért akarunk kormányváltást, hogy egy másik csapat folytassa tovább a demokratikus köztársaság lezüllesztését, hanem azért, hogy megállítsuk a züllést.

• Az SZDSZ csak olyan kormányba léphet be, mely helyreállítja a parlament közjogi tekintélyét. Hetenkénti ülésezés, az ellenzék előjogainak visszaadása, évenkénti költségvetés.
• Az SZDSZ csak olyan kormányba léphet be, mely helyreállítja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Meg kell szüntetni a bíróságok anyagi zsarolhatóságát. Az ügyészség nem állhat pártirányítás alatt.
• Az SZDSZ csak olyan kormányba léphet be, mely megteremti a média önállóságát. Nem ismétlődhet meg a csonka kuratóriumok szégyene. A rádió és televízió nem lehet a kormánypropaganda eszköze.
• Az SZDSZ csak olyan kormányba léphet be, mely véget vet a közpénzek lenyúlásának. Az Országimázs Központ helyét föl kell szántani, és sóval kell behinteni. A kormánynak nem lehet magánbankja. Csak parlamenti felhatalmazással, szigorú parlamenti ellenőrzés alatt költekezhet.

Ezek minimális feltételek, amelyeknek okvetlenül teljesülniük kell ahhoz, hogy az alkotmányos demokrácia újra megszilárduljon Magyarországon. Utána még mindig sok lesz a tennivaló: vissza kell térni az állam és az egyházak elválasztásához, szakítania kell a regionális középhatalmi ábrándjaival – a magyar kisebbségek nem lehetnek a magyar kormány ámokfutásának túszai –, a státustörvényt összhangba kell hozni az európai joggal és a magyar nemzeti érdekekkel. A következő kormánynak el kell határolódnia a rasszista és idegengyűlölő retorikától, és ugyanezt kell követelnie a köztisztviselői kartól is. Aki Grespik babérjaira pályázik, demokratikus országban nem vezethet közigazgatási hivatalt. Garancia-e erre az SZDSZ akarata? Ebben nem mindenki biztos. Vannak, akiket elbizonytalanítottak az előző ciklus második felének tapasztalatai. Én azonban úgy látom, az SZDSZ tanult a kudarcaiból. A mai magyar politikában tobzódnak a vezérek és vezérjelöltek. A szabad demokratáktól idegen a vezérkultusz. Mi gondolkodó emberfők, szabad és egyenlő polgárok vagyunk. A lényeges dolgokban egyetértünk, nézeteltéréseinket megvitatjuk. Nálunk nem a vezérnek van pártja, hanem a pártnak vezetője. Az SZDSZ-t olyan ember viszi a választási harcba, aki nem vezérkedik, hanem vezet. Számítunk rád, Gábor, és te is számíthatsz miránk!

Magyar Bálint

A magyarság nem érdem, hanem – legalábbis számomra – természetes állapot. A kérdés az, hogy milyen minőséget adunk ennek az állapotnak, mivé tesszük azt. Egy Orbán-Csurka-Magyarországon nem sok minden maradna, amire magyarként büszkék lehetnénk. Én arra szeretnék büszke lenni, hogy elmondhatnám: magyarként olyan országban élek, ahol tisztelik a polgárok jogait, méltóságát, védik a kisebbségeket, érvényesül a törvényesség és a törvény előtti egyenlőség. Szabad a sajtó, nincs kirekesztő, szélsőséges, uszító hang a politikában. Ahol a kormány nem kívánja az adóhivatal pártpolitikai alkalmazásával megfélemlíteni a polgárait, a közpénz nem szabad préda, előrejutást munka, tehetség és teljesítmény eredményez, segítik a rászorulókat. Ezért küzd az SZDSZ. Ezért van ránk szükség. Ezért vagyunk hazánk felemelkedésének garanciái.