Mi is a demokrácia? Amikor még vágytunk rá, tudtuk. Ma kicsit bonyolultabb… Az lenne a demokrácia, hogy négyévente szabadon választunk magunk fölé egy olyan hatalmat, amely négy éven át kirekeszt bennünket a döntésből, nem enged betekintést a közügyekbe, ízlése szerint osztogatja a pénzünket? A demokrácia az a pillanat lenne csupán, amikor a keskeny résbe pottyantjuk a voksunkat? És utána négy év böjt?
Vagy talán az lenne a demokrácia, hogy a többség dönt, a kisebbségben maradtak pedig hallgassanak, vagy nyerjék meg a legközelebbi választásokat? A demokrácia a szabadon választott diktatúra elegánsabb megnevezése lenne? Az lenne a demokrácia, hogy jogorvoslatért ugyanahhoz folyamodhatunk, aki megsértette a jogainkat?
A pártállami időkben egy igen kevéssé szalonképes viccel magyaráztuk meg, mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között. De azon, ami most van, nem lehet és nem szabad viccelődni. A parlamenti padsorok homályából most rég elveszettnek hitt arcok emelkednek ki. Négy éven át nem hallottuk a hangjukat. Vagy ha megszólaltak is, csak azért tették, hogy olajozzák a koalíciós szavazógépet. Sokat próbált pártmunkások, akiket hűségük kenyéradó pártjukhoz, nem pedig a polgárokhoz köt. Most folyik a kuncsorgás, hogy „méltóságos nép, kegyelmes polgár, csak engem válassz, én foglak téged oltalmazni — ha rám adod a szavazatod”. Áldott kormányzó kezek töltik a kolbászt, amelyből a jövő kerítéseit fonják. Hogy a végén megint csak a böjt maradjon, a négy év demokrácia-megvonás.
Mi is a demokrácia? Közeg. Nem hatósági, hanem éltető. Olyan természetesen kellene jelen lennie életünkben, mint a levegőnek. Az lenne a demokrácia, ha minden nap érezhetnénk, hogy akit magunk helyett delegáltunk az országgyűlésbe, valóban bennünket képvisel. Az lenne a demokrácia, ha nem kényszerítenének bennünket pártzubbonyba. Ha normális civil életünkbe nem rondítana bele a hatalom. Ha a pártválasztás nem tenné egymással harcoló felekké a munkatársakat, barátokat, családtagokat, házastársakat. Ha a választások alatt és között beszélő viszonyban maradhatna önmagával az ország.
Hamarosan ismét választani indulunk. Eljön az a pillanat, amely tényleg a demokrácia pillanata. Eldönthetjük, hogy a négy éven át leginkább csak saját érdekét, hatalmát szolgáló erőre adjuk-e szavazatunkat, vagy a civil társadalom nevében leváltjuk őket, s ezzel valódi érdekeink képviseletének adunk esélyt. Válasszon ki-ki meggyőződése szerint.