Négy év böjt?

Mi is a demokrácia? Amikor még vágytunk rá, tudtuk. Ma kicsit bonyolultabb… Az lenne a demokrácia, hogy négyévente szabadon választunk magunk fölé egy olyan hatalmat, amely négy éven át kirekeszt bennünket a döntésből, nem enged betekintést a közügyekbe, ízlése szerint osztogatja a pénzünket? A demokrácia az a pillanat lenne csupán, amikor a keskeny résbe pottyantjuk a voksunkat? És utána négy év böjt? Vagy talán az lenne a demokrácia, hogy a többség dönt, a kisebbségben maradtak pedig hallgassanak, vagy nyerjék meg a legközelebbi választásokat? A demokrácia a szabadon választott diktatúra elegánsabb megnevezése lenne? Az lenne a demokrácia, hogy jogorvoslatért ugyanahhoz folyamodhatunk, aki megsértette a jogainkat? A pártállami időkben egy igen kevéssé szalonképes viccel magyaráztuk meg, mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között. De azon, ami most van, nem lehet és nem szabad viccelődni. A parlamenti padsorok homályából most rég elveszettnek hitt arcok emelkednek ki. Négy éven át nem hallottuk a hangjukat. Vagy ha megszólaltak is, csak azért tették, hogy olajozzák a koalíciós szavazógépet. Sokat próbált pártmunkások, akiket hűségük kenyéradó pártjukhoz, nem pedig a polgárokhoz köt. Most folyik a kuncsorgás, hogy „méltóságos nép, kegyelmes polgár, csak engem válassz, én foglak téged oltalmazni — ha rám adod a szavazatod”. Áldott kormányzó kezek töltik a kolbászt, amelyből a jövő kerítéseit fonják. Hogy a végén megint csak a böjt maradjon, a négy év demokrácia-megvonás. Mi is a demokrácia? Közeg. Nem hatósági, hanem éltető. Olyan természetesen kellene jelen lennie életünkben, mint a levegőnek. Az lenne a demokrácia, ha minden nap érezhetnénk, hogy akit magunk helyett delegáltunk az országgyűlésbe, valóban bennünket képvisel. Az lenne a demokrácia, ha nem kényszerítenének bennünket pártzubbonyba. Ha normális civil életünkbe nem rondítana bele a hatalom. Ha a pártválasztás nem tenné egymással harcoló felekké a munkatársakat, barátokat, családtagokat, házastársakat. Ha a választások alatt és között beszélő viszonyban maradhatna önmagával az ország. Hamarosan ismét választani indulunk. Eljön az a pillanat, amely tényleg a demokrácia pillanata. Eldönthetjük, hogy a négy éven át leginkább csak saját érdekét, hatalmát szolgáló erőre adjuk-e szavazatunkat, vagy a civil társadalom nevében leváltjuk őket, s ezzel valódi érdekeink képviseletének adunk esélyt. Válasszon ki-ki meggyőződése szerint.

Beköszöntő

Nyolc éve, 1994-ben született meg a budai liberális lap, a Szabad Kikötő, amely azóta időről időre — főleg választások közeledtével — beszámol a nagypolitika történéseiről, a szabadelvű értékeknek a politikában való megjelenítéséről, illetve szűkebb pátriánk, a második kerület életéről, hétköznapjairól. Most, amikor útjára indítjuk a virtuális Szabad Kikötőt, kettős célkitűzésnek igyekszünk megfelelni. Egyrészt megtalálható lesz ezen az oldalon egy folyamatosan bővülő, gazdagodó adatbázis az elmúlt nyolc év cikkeiből: interjúkból, publicisztikákból, tárcákból, jegyzetekből, városrész-történeti írásokból. Másrészt — az internet, mint a leggyorsabb médium lehetőségeit kiaknázva — aktuálisak is szeretnénk lenni: folyamatosan felhívjuk a figyelmet a Budai Liberális Klub rendezvényeire, tudósítunk is ezekről, illetve minden más olyan eseményről, ami a szabadelvű értékek iránt nyitott budaiak érdeklődésére számot tarthat. Érdemes tehát mostantól rendszeresen felkeresni újságunkat, böngészni az új és régebbi cikkeket, ha kínos magyarázkodások és ködös fejtegetések helyett a Tiszta beszédre kíváncsiak.