Iskolapélda

A sikeres társadalmak nem sajnálják a pénzt és az energiát az oktatásügy fejlesztésére. Finnország vagy Dél-Korea sikertörténetének fundamentuma, hogy az építkezést az iskolák szintjén kezdték. Kicsiben hasonló törekvések színhelye a II. kerület, az oktatásügyet a kerület feladatai között abszolút prioritásként kezelô Póta Gyula jóvoltából. Mindenhol csökken a gyereklétszám, amire az önkormányzatok az iskolák bezárásával felelnek. Kivéve a II. kerületet. A helyi önkormányzat SZDSZ-frakciója mindvégig következetesen Póta mögött állt, mert tudta, hogy a Póta-program működni fog. Ezek a képviselők bíztak a kerület iskoláiban: jó fekvésükben, egészséges környezetükben, jó oktatási programjaikban és kiváló tanári gárdájukban. Arra számítottak, hogy a II. kerületi óvodák és iskolák vonzóak lesznek a kerületen kívüli gyerekek és szüleik számára is. Így is történt. Szabad Kikötő: A múlt év utolsó napjaiban a Rákóczi Gimnázium tanárai és tanulói birtokba vették az újjáépített Keleti Károly utcai épületet. Hosszú történet zárult le ezzel. Póta Gyula: Az épület több évtizede nagyon elhanyagolt állapotban volt, nem volt a szabványoknak megfelelő tornaterme, de még ebédlője sem. Már a kilencvenes évek közepén terveztük az épület felújítását, 1997 végén a képviselő-testület egyhangúlag jóváhagyta a beruházási programot és a célokmányt. Egyébként még ugyanebben az évben beszakadt a tető, 137 milliót kellett soron kívül a felújítására költeni. Ehhez képest az 1998. évi költségvetés vitájában önt súlyos támadások érték amiatt, hogy a nagy összegű iskola-beruházásokkal több évre kényszerpályára állítja a kerület költségvetését. Így igaz, az 1998-as költségvetésben ugyanis nemcsak a Rákóczi, hanem az Újlaki és a Pitypang átépítése is szerepelt. És igaz ugyan, hogy e három beruházás összességében 800-800 millió forinttal terhelte meg a következő két év költségvetését, de mind — más-más okokból — halaszthatatlanná vált. Mi lett a sorsa a három beruházásnak? A jobboldali többségű testület az 1998-as költségvetés jóváhagyásával áldását adta a beruházások megindítására. Az Újlaki és a Pitypang tervezése, a közbeszerzési eljárás lebonyolítása, a kivitelezési szerződések megkötése, a beruházások megkezdése még 1998-ban megtörtént, átadásukra azonban már az új ciklusban, a Pitypangnál 1999-ben, az Újlakinál pedig 2000-ben került sor. Előbbi — az épületben kialakított új óvodával együtt — összesen 638 millióba, az utóbbi pedig 887 millió forintba került.

A Rákóczi-sztori

Mi történt a Rákóczival? Az építési engedély a Rákóczi esetében is még 98-ban megszületett, a közbeszerzési eljárást is kiírták, az ajánlattevők beadták ajánlataikat, és egyik ajánlat sem haladta meg az egymilliárd forintot. Az eljárást azonban az akkor újonnan megválasztott fideszes polgármester, Bencze B. György leállította; arra való hivatkozással, hogy az építési engedély, bár jogerős, de nem hajtható végre, miután az egyik szomszéd ház azt bíróság előtt megtámadta. Ez a hivatkozás formális jogi szempontból ugyan megállta a helyét, de megítélésem szerint lehetett volna megoldást találni. Hogyan folytatódott a történet? A Rákóczival a következő néhány évben nem történt semmi. Ha csak az olyan abszurd ötletek felvetését nem tekintjük történésnek, hogy a Rákóczi Gimnáziumot helyezzük át az akkor újjáépülő Újlaki Általános Iskola épületébe. Aztán olyan javaslat is felmerült, hogy a Rákóczit más helyre, zöldmezős beruházásként építsük fel. Végül a képviselőtestület építészeti tervpályázatot írt ki és bonyolított le 2001–2002-ben a Rákóczi rekonstrukciójára. A pályázatot — nagyon szép, igényes épületet megfogalmazva — Cságoly Ferenc, Keller Ferenc és Sólyom Benedek, vagyis az Építész Stúdió Kft. nyerte meg. A győztes pályázat az eredeti épületből lényegében csak a Keleti Károly utca felőli homlokzatot tartotta meg, az épület nagyobb részét elbontásra ítélte. Mennyibe került végül a most átadott iskola? Az előkészítés, tervezés, lebonyolítás, kivitelezés összes költsége — az 1998-as tetőfelújítás költségét nem számítva — végül meghaladja a 2,4 milliárd forintot. Ami a legfontosabb: ezért a pénzért egy igazán szép és korszerű, nagyon igényesen megépített iskolát kaptunk. Beruházás a jövőbe Lesz-e a jövőben a kerületben ilyen nagyságú oktatási beruházás? Ekkora már nem lesz. A Rákóczi átadásával lényegében befejeződött egy csaknem másfél évtizede megkezdődött oktatási infrastruktúra-fejlesztő program (ennek részleteit ld. a táblázatban). Vannak azért még feladataink: a Szabó Lőrinc általános iskola és gimnázium úgynevezett kék épületét mielőbb ki kell váltani, a Kodály rekonstrukcióját folytatni kell. Meg kell szerezni a BKV-tól a Szemlőhegy utcai óvoda tulajdonjogát. Ezenkívül néhány, az eddig elvégzetteknél nagyságrendileg kisebb felújítási munka van még hátra, de a javát már elvégeztük. Kerül-e gyerek a felújított óvodákba, iskolákba? Tudja-e finanszírozni a kerület a csökkenő tanulólétszámmal működő oktatási intézményeket? Az oktatásfejlesztés számomra sosem pusztán az infrastruktúra állagának megőrzését, javítását jelentette. Sokkal inkább olyan szisztematikus tervező munkát, amely a kerület lakosságának oktatással kapcsolatos igényeit, az egyes intézményekben kialakult műhelyek szakmai értékeit, sajátos ethoszát, a meglévő és kialakítandó kapacitásokat, illetve a pénzügyi lehetőségeket kívánja összehangolni. Ennek szellemében készült el 1997-ben a Kerületi Oktatáspolitikai Koncepció. Ugyanakkor nagyon szigorú finanszírozási rendszert vezettünk be, amely az engedélyezett pedagóguslétszámot az átlagos csoportlétszám függvényében határozza meg. Meghatároztuk az indítható első osztályok számát is, nehogy egy-egy jobb helyzetben lévő iskola esetleg egy szomszédos iskolát tönkretegyen. Mindez azt eredményezte, hogy nálunk az iskolák mindvégig a fővárosi átlag feletti csoportlétszámmal működtek. Így az egy gyerekre jutó költség alacsonyabb volt a fővárosi kerületek átlagánál.

„Gyermek-importőr” lett a kerület

A gyermeklétszám-csökkenés ezek szerint nem érintette a kerületet? Már hogyne érintette volna. Hiszen a kilencvenes évek elejéhez képest a gyermeklétszám nálunk is több ezer fővel csökkent. Korábban több II. kerületi gyereket iskoláztak be másik kerületbe, mint fordítva. Ez később — iskoláink szakmai színvonalának, az általuk kínált, egyre színesedő választéknak köszönhetően — gyökeresen megváltozott: „gyermek-exportőrökből” „nettó importőrökké” váltunk. Ez pedig — fajlagosan alacsony költségeink miatt — nem okozott és ma sem okoz finanszírozási problémákat. Sőt, éppen ez teszi lehetővé. A Fidesz 1999-ben a gyermeklétszám folyamatos csökkenésére hivatkozott, amikor a kerületi iskolahálózat reformját kezdeményezte. Ez a reform a gyereklétszám-csökkenésre iskolabezárással válaszolt volna. Önök ezt a megoldást nem támogatták, holott a gyereklétszám azóta is folyamatosan csökken. Először is az említett Fidesz-megoldás egészen brutális volt, valamilyen formában a kerület iskoláinak többségét, úgy tizenegy iskolát érintett volna. Másodszor — mint ahogy akkor is elmondtuk — a demográfiai prognózis azt mutatta, hogy a kilencvenes évek meredek zuhanásával szemben a gyereklétszám csökkenése mérséklődik, lassul. Ez azóta — legalábbis kerületi szinten — egyértelműen beigazolódott: az elmúlt néhány évben a létszámcsökkenés igen mérsékelt. Változatlanul sokan jelentkeznek iskoláinkba, így az átlagos csoportlétszám továbbra is megfelelő, óvodáink kapacitás-kihasználtsága még nagyobb is a kívánatosnál.

Adyra az Áldás

Az Ady Endre Általános Iskola átadása egy pillanatig sem volt számunkra kétséges, hiszen egyrészt törvény írta elő az iskola visszakerülését egyházi tulajdonba, másrészt eleve azt gondoltuk, hogy a lehető legszélesebb választékot szeretnénk kínálni a kerület lakosságának, ha már ezt lehetővé tette a rendszerváltás. Megrendeltünk egy vizsgálatot, ami azt bizonyította, hogy a kerületben valóban van igény egyházi iskolára. Ugyanakkor azt is pontosan tudtuk, hogy ha nem járunk el elég körültekintően, akkor vagy a világi, vagy az egyházi iskolába járni kívánó diákok érdekei sérülhetnek. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezt össze kell kötni más, egyébként is előttünk álló feladattal. Valamelyik iskolánkat — bővítéssel egybekötve — fel kell újítani. Először a Medve utcait akartuk, de az túl hosszú időt vett volna igénybe, ráadásul a telek a régészek számára is tartogatott meglepetéseket… Így esett a választás az Adyhoz közel lévő Áldás utcai iskolára, ahol végül sor került a bővítésre és a felújításra.