Hiába tiltja már két éve az önkormányzat a 12 tonnán felüli teherautók átmenő forgalmát, mégis nagy teherautók csordái járják útjainkat. Hiba volt a Fővárosi Szállítási Tanácsadó Kft-t megbízni az engedélyek kiadásával.

A tudományos ismeretterjesztő tévécsatornákon manapság már külön műfajt képviselnek a természeti katasztrófákkal fenyegető filmek. A világméretű óriásvulkán az egyik kedvencem. Az alkotók szerint — és ezt „kvázi-tudományosan” le is vezetik — már nem is az a kérdés, hogy kitör-e, hanem csak az, hogy mikor. A köztéri plakátokon is megjelent az elsivatagosodott Magyarország ábrája mint elkerülendő jövőkép. „Rajtad múlik!” — próbál hatni az egyes ember lelkiismeretére, hátha ettől kevesebbet autózik majd az egyén. Nem hiszem.

Megállapodott a beruházó Pro-Hill Kft. és a Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) a SZOT-szálló átépítéséről. Az egyezség a civilek teljes győzelmét rögzíti. A beruházó cég eláll korábbi szándékától, és nem emel újabb emeleteket a jelenleg is látható vázszerkezetre. Az Alapítvány viszonzásul elfogadja egy úgynevezett penthouse-szint megépítését, és nem fellebbezi majd meg az egyezség szerint elkészített új tereket. A happy endet beárnyékolja, hogy az elutasított épületet tervező építész, Maghegyi György az építési engedélyt elutasító határozat ellen bírósághoz fordult jogorvoslatért.

A nyár elején szent borzalommal figyeltük a tévében a Vir szigeti, engedély nélkül épített házak eldózerolását. Nem hittünk a szemünknek. Van ilyen? Van ilyen karakán hatóság, amely érvényt szerez a jognak, szigorúan eljár a jogtalanság ellen? Nem igazán hittük. Inkább, jó magyar szokás szerint, a mögöttes azándékokat kutattuk. A fél ország mégsem győzte meg magát arról, hogy az egész nem csak törvényes látszatba burkolt magyarellenesség.

A Szabad Kikötő előző számában rövid cikket írtam a Marczibányi térről. Arról a térről, amelyet elraboltak tőlünk a rendszerváltozás utáni évek. A teret, amely valódi közösségi tér volt, amely sokunk gyermekkorának és ifjúságának volt meghatározó találkozási pontja. A tavasszal írt cikkben szót ejtettem arról a hasznosítási pályázatról, amely húsz évre bérbe adná egy vállalkozásnak a mostani sportpályát.

Keleti Károly, Kis Rókus, Lövőház utca, Marczibányi tér. Itt születtem, itt jártam óvodába, iskolába, itt voltam először szerelmes, itt nőttem fel, és ma is itt lakom. Ezekhez az utcákhoz és térhez köt minden, ami fontos nekem. Szánkóztam a Kitaibel Pál utcán a Bimbó úttól a Kis Rókus utcáig. Nem kellett megállni a Keleti Károly utca kereszteződésében, mert autó nem járt itt. Az utca egyetlen autótulajdonosa dr. Fülöp László gyermekorvos volt a Keleti Károly utca 25-ből. A leghosszabb pálya a Felvinci út tetejétől a Marczi közepéig tartott.

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, Demszky Gábor főpolgármesterrel és Horváth Csabával, a II. kerület polgármesterével közösen, sajtótájékoztatót tartott a Moszkva tér jövőjéről. A sajtótájékoztató fő témája az volt, hogy Kóka Jánosnak (miniszterként és a kormány Fejlesztéspolitikai Kabinetjének alelnökeként) sikerült elérnie: a Moszkva tér megújítása bekerült a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe. Ennek alapján 2013-ig, uniós és kormányzati forrásokkal együtt, 30 milliárdos felújítás kezdődhet.