Az orbáni politika karaktere
A Fidesznek van némi igaza, amikor arra hivatkozik, hogy az általa képviselt politikai irányvonal, jogkultúra, sajátos döntési mechanizmus bizonyos elemei másutt is jelen vannak. Persze nem mindenütt, és messze nem összefüggő mechanizmusként, ráadásul e jellemzők nem is nevezhetők túlságosan általánosaknak.
A válságra adott válaszok, illetve a hatalom mindenáron való megtartása gyakorta szült eddig is olyan mozgalmakat Európában vagy annak perifériáján, amelyek, illiberális eszméket és politikákat zászlójukra tűzve lázadtak a nyitott társadalmak belső rendszere ellen. Ez a társadalom ugyanis megtagadta tőlük a kizárólagos szerepet, s egy választható párttá vagy mozgalommá tette őket a több közül. Mások a nacionalizmus révén új, hatékony – azaz vezethető és lojálisan készséges – politikai közösséget igyekeztek gyűjteni mozgalmuk köré. Ismét mások a tulajdonrendszer radikális – nyilvánvalóan a jogi határokat messze átlépő – átalakításával próbálták politikai befolyásukat a gazdaságra is kiterjeszteni. Vagy épp a maffiáknál honos, jogon kívüli módszerekkel szerveztek párhuzamos gazdasági és politikai hálózatokat, olyan társadalmi csoportok együttműködését teremtvén meg ezzel, amelyek a legalitás határán, adott esetben csak azon túl működhettek, de befolyásuk e társadalom politikai hétköznapjaira nem csak megmaradt, adott esetben egyre nőtt is.