Szerkesztőség
2002/10/12 00:40
Megint elmúlt négy év. Jó lenne tárgyilagos leltárt készíteni a Fidesz vezette önkormányzat négyéves munkájáról, de nem könnyű. Ami nyilvánossá vált belőle, az botrányba, közellenállásba fulladt. Ilyen volt az iskolák bezárására tett kísérlet, vagy a Marczibányi tér közlekedésének félresikerült rendezése. A többi döntés a háttérben született meg, a civil társadalom, a kerületi lakosok bevonása, tudta nélkül. Esélyt sem kaptunk arra, hogy elmondjuk, hogyan vélekedünk a Ganz utca és a Medve utca sarkán lévő telek eladásáról. Miközben kirívóan magas összegeket dobtunk be a saját kerületünk parkolóóráiba, nem sejtettük, hogy ebből a pénzből csak nevetségesen kevés marad a kerületben.
De talán mégsem ezeket kellene a most megmérettetés előtt álló önkormányzat fejére olvasnunk. A nagyobbik baj az, hogy sok minden nem történt meg, aminek meg kellett volna. Négy év alatt nem készült el a kerületi városrendezési és építési szabályzat, Pesthidegkút határában felépült a korszerű BKV-végállomás, de a környéke még mindig ott áll elhanyagoltan. Pesthidegkúton két évre leállt a csatornaépítés. Nem tenni semmit — hiba is lehet. Ha az önkormányzat nem cselekszik annak érdekében, hogy enyhüljön kerületünkben a forgalom egyre fojtogatóbb szorítása, nem hozza rendbe az utakat, közterületeket, nem tesz lépéseket a zöldfelület megóvása érdekében, akkor hibázik. Nem bűn ez, „csak” hiba. Mert az elmaradt fejlesztések, a meg nem alkotott szabályozás miatt megdermed a kerület élete. Annak, aki reggelenként a közlekedési dugókban mérgelődik, akinek a lakóövezete a teherautók átjáróháza, napról napra rosszabb a helyzete.
Félreértés ne essék, a kerület nem csodákra vár. Reméltük, hogy a Fidesz-kormány támogatását élvező önkormányzat kihasználja ezt az előnyt. Nem sikerült. Hamarosan elválik, hogy kerületünk lakosai adnak-e neki még négy évre bizalmat, vagy másra bízzák, hogy lendületbe, helyzetbe hozza a kerületet.
Önkormányzati választások előtt állunk. Most megint fontos a véleményünk. Jó lenne, ha a két választás között is teljes értékű állampolgárok lehetnénk, akiket a saját önkormányzatuk bevon a döntés-előkészítésbe, akik lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják, mi szolgálja az érdekeiket, a közérzetüket, közjólétüket. Ezért most minden sértettségünket, csalódottságunkat, akár fásultságunkat is félretéve döntenünk kell. Mert nemcsak a következő négy évről, hanem az azt követő évekről is döntünk. Szóval el kell mennünk választani. A saját életünkről van szó. Aki nem tesz semmit a saját jövője érdekében — az is hibázhat.
