Nincs könnyű helyzetben, aki a Fidesz által dominált II. kerületi önkormányzat teljesítményének megítélése során a Fidesz—MDF választási programja időarányos teljesüléséből indul ki. Pedig e program üzenete világos: ha bennünket választanak meg, akkor a változások már a választást követő napon minden területen érzékelhetőek lesznek. Hogy azonban e változások mit jelentenek az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra fejlesztése stb. számára, konkrétan, hogy e változásokat milyen költségvetési ill. vagyonpolitikával óhajtják elérni, arról e program legtüzetesebb elemzése sem ad eligazítást. De annak sincs könnyű dolga, aki nem a program számonkérését választja az értékelés módszeréül, hanem a tetteket veszi nagyító alá, arra gondolván, hogy közel egy évi tevékenység következményeként az eredmények ugyan még nem feltétlenül jelennek meg, de a tettek sorából valamiféle elgondolás, irányvonal vagy koncepció mégiscsak kihüvelyezhető. Mi volt az üzenete az év legfontosabb döntésének, a költségvetési rendeletnek? Az elfogadott költségvetésben megjelenő nagy összegű hiányból és az ezt kompenzáló hitelfelvételi szándékból arra lehetne következtetni, hogy az önkormányzat kritikus anyagi helyzetben van. A humánágazatok (oktatás, egészségügy, szociálpolitika) kíméletlen megnyirbálása az igazgatási ágazattal szembeni nagyvonalúsággal párosulva határozott értékrendbeli változásra látszik utalni. Az SZDSZ-MSZP frakcióknak a költségvetési egyensúly helyreállítását, a hivatali költekezés megfékezését, egyéb, általuk feleslegesnek ítélt tételek törlésére irányuló módosító javaslatai elutasíttatnak. Az önkormányzat kétes kimenetelű ingatlanvásárlásokba kezd (nesze neked költségvetési szigor), azok a tételek, amelyeket a költségvetési vitában még hiába javasoltunk törölni, most egymás után törlésre kerülnek. Kiderül, hogy a Hivatal sem ússza meg: a pénzmaradvány jóváhagyása során béralapja kétszer akkora összeggel csökken, mint amennyivel korábban mi javasoltuk. E kavalkádban egyvalami tűnik állandónak: az a szándék, hogy a humán ágazatok, mindenekelőtt az oktatás „méretre szabása” mielőbb megtörténjen. A korábbi két ciklusban a Fidesz nem mutatott különösebb érdeklődést e terület iránt. Képviselői gond nélkül megszavazták az ágazat helyzetét alapvetően meghatározó előterjesztéseket, így a 97-es oktatáspolitikai koncepciót, a pedagógiai programok keretfeltételeit, majd magukat a pedagógiai programokat, nemkülönben az ágazatot érintő összes beruházási programot. Először az 1998. évi költségvetés tárgyalásakor, annak sem az elvekről szóló rész általános részében, hanem a részletes vitában tették szóvá, hogy e beruházásokkal a jelenlegi (értsd: akkori) vezetés beszűkíti a következő vezetés mozgásterét. A Fidesz-vezette önkormányzat a kerületi oktatásügyet érintő legfontosabb döntései ill. kezdeményezései az alábbiak:
- az 1999. évi költségvetésben elvonták a közalkalmazotti törvényben meghatározott bérminimumok felett korábban biztosított 10%-os többletbértömeg nagyobbik részét;
- elvonták a kiemelkedő munka elismerése céljából korábban biztosított bértömeget (figyelem: 1999 az oktatási ágazatban a fókuszált béremelés éve volt!);
- adminisztratív okokra történő hivatkozással nem került be a költségvetésbe a Rákóczi Gimnázium rekonstrukciójának 1999. évi üteme;
- a pénzmaradvány jóváhagyása során — a kerületi önkormányzat történetében először — elvonták az intézmények ún. szabad pénzmaradványának döntő hányadát;
- április elején néhány hét alatt előkészített, a kerület iskoláinak többségét érintő hálózatátalakító tervezetet terjesztéttek elő. S miután az érintettek felháborodása miatt az összevonásokhoz szükséges többséget elsőre nem sikerült biztosítani, a képviselőtestület néhány — a Közigazgatási Hivatal által is utóbb törvénytelennek minősített — határozattal az egyes iskolák mozgásterét korlátozó módon avatkozott be az 1999/2000-es tanév beiskolázási folyamatába. Többek között e beavatkozásnak volt köszönhető, hogy a beiratkozó elsősöknek a korábbi három tanévben nem kis erőfeszítések eredményeként stabilizálódott létszáma idén jelentősen csökkent.
Joggal tehető fel a kérdés: ha az oktatói ágazat ilyen mértékű restrikciót kénytelen elszenvedni, akkor talán egyéb területek a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapnak az önkormányzat tevékenységében. Hiszen annyi teendő van: reformra vár az ingatlanfenntartási tevékenység, jó lenne rendezni egyes kiemelten fontos területet, pl. a hűvösvölgyi végállomás környékét, a sikeresen beindult társasházfelújítás-támogatási programot dinamikusan bővíteni lehetne. E területekre (s más területekre is) koncepciókat lehetne megfogalmazni, programokat előkészíteni, stb., stb. Nem állítható, hogy ilyen előkészületek nem folynak a Hivatal műhelyeiben, de az igen, hogy az ellenzéki képviselők e munkákba — már ha vannak ilyenek — semmilyen módon nincsenek bevonva. Így aztán egy év után nemcsak a Fidesz programjából, nemcsak az eddig meghozott döntésekből, de a mindennapi képviselői (pl. bizottsági) munkából sem lehet következtetni arra, hogy milyen irányba óhajtja kormányozni a Fidesz a kerület hajóját. Amit érzékelni lehet, az a lázas erőfeszítés a források koncentrálására, de hogy mindez mi célból történik, egyelőre nem látható.
