A közelmúltban adta át a II. kerületi önkormányzat a Lajos utcában épített úgynevezett szociális bérlakásait. A kerületi liberális frakció vezetője, Koncz Imre szerint „ordítóan felelőtlen pénzpocsékolás történt”, hiszen egy négyzetméter lakás csaknem 500 ezer forintjába került a közösségnek. 
„Az előző polgármester, Bencze B. György által elkezdett beruházás, az 50 lakásos épület megépítése összesen 900 millió forintba került. Leszámítva az üzlethelyiségek és garázsok értékét, egy négyzetméter lakás közel 500 ezer forintjába került a közösségnek. Ezért a pénzért nem rózsadombi luxusház épült, hanem egy gangos, lift nélküli bérház a létező legegyszerűbb kivitelben. Ez ordítóan felelőtlen pénzpocsékolás. A liberális frakció ezt akkor is ellenezte, amikor az összes többi képviselő egy emberként szavazott a beruházás mellett. Reméljük, hogy még egy ilyen felelőtlen döntés nem születik az önkormányzat berkein belül” — fogalmazott Koncz Imre, a kerületi SZDSZ-frakció vezetője a Budai Polgár című lapban megjelent írásában. A nemrégiben átadott szociális bérlakásokban a lakbéreket — az állami rendelet miatt — úgy kellett megállapítani, hogy fedezzék a ház fenntartási költségeit. Így ezeknél a „szociális” lakásoknál a tényleges bekerülési összegnek megfelelően 350 Ft/m²/hó lakbért kell fizetni. Ez a társasházaknál szokásos közös költségnek felel meg, de nem tartalmazza az amortizációs költségeket. Vagyis a megépítés költsége ötven év alatt sem térül vissza. Ez ugyan még mindig messze olcsóbb a piaci bérleti lehetőségeknél, de ugyanakkor a kerület többi, mintegy ezer bérlakása a lakbéremelés után is ennél jóval kedvezőbb feltételekkel (275 Ft/m²/hó) bérelhető. „A tényleges kiadások és a beszedett bér közti különbséget pedig mindannyian fizetjük. Ez nem igazságos. Egyfelől egyáltalán nem biztos, hogy a bérlakásban élők rászorulnak támogatásunkra. Másfelől az is igazságtalannak érzi, aki még mindig bérlakásban él, hiszen a legtöbben szerették volna megvenni a lakásokat a többiekhez hasonlóan, csak valami rajtuk kívül álló okból ezt eddig nem tehették meg. Az úgynevezett kerületi szociális bérlakásépítés égbekiáltóan felháborító módja, valamint a lakbérek és a tényleges költségek közötti különbség azt bizonyítja, hogy kerületi szinten nem lehet és nem szabad lakáspolitikát folytatni. A liberális frakció azt tartaná igazságosnak, ha a maradék ezer bérlakását is eladná a kerület a bérlőknek, ahogy ezt tette az eddigi húszezerrel. Így elégedettek lennének a bent lakók, a kerület egyszeri bevételhez jutna, s megszabadulna a havonként ismétlődő ráfizetéstől” — vélekedik Koncz Imre. Dr. Szieberth Istvánné (MDF) kerületi képviselő, lakásügyi tanácsnok, a Lajos utcai beruházás egyik kezdeményezője nem így látja a helyzetet. Szerinte 1999-ben a képviselőtestület rádöbbent, hogy fel kell lépnie a kerület rohamos elöregedése ellen, és meg kell találni a módját, hogyan tarthatja itt a fiatalokat. Ezt a célt szolgálta a szociális bérlakásépítési program, a Lajos utcai „fecskeház”, amit a Széchenyi-tervből nyert pályázati pénzzel indítottak útjára. „Ilyen jellegű és nagyságrendű beruházásra az önkormányzat 13 éves történetében még nem volt példa. 76 felnőtt és 31 gyermek lakja a házat jelenleg; az ő véleményüket is jó lenne hallani” — mondja a lakásügyi tanácsnok, aki szerint a beruházás egyáltalán nem volt pénzpocsékolás. „Az önkormányzat nem adta el — hogy egyszeri bevételhez jusson — a Lajos utca és Bécsi út közötti, 1288 négyzetméteres telkét, hanem megtartotta, épített rá, így 800 millió forintnyi értékkel növelte a kerület vagyonát. Ebből közel 200 millió a Széchenyi-tervből nyert vissza nem térítendő támogatás. Az épület az ötven lakáson kívül közel azokéval azonos területnyi üzlethelyiséget és garázst is tartalmaz, aminek piaci alapú bérbeadása komoly bevételt jelenthet, és biztosíthatja az építési költség hosszú távú megtérülését. Ha a vissza nem térítendő támogatást és a nem lakás célú építmények bekerülési költségét levonjuk a beruházási végösszegből, 250 ezer forint négyzetméterenkénti árú lakásokat kapunk” — fogalmazott Szieberth Istvánné. A liberális frakció azonban fenntartja véleményét. „Ha azt a tényt nézzük, hogy ötven család új lakásba költözhetett, az kétségtelenül örömteli dolog. De a közpénzzel gazdálkodónak legalább olyan gondossággal illene mérlegelnie, mint a családja jövedelmével gazdálkodó háziasszonynak, aki a piacon, a boltban semmit sem hajlandó drágábban vásárolni a valós értékénél” — véli Koncz Imre, majd így folytatja: „Az önkormányzat telkét nem lehetett gazdaságosan beépíteni. Ezért meg kellett venni a szomszédos telket, mely a Vízivárosi Autójavítóé volt. Ez 85 millió forintba került. Megjegyzendő, hogy két évvel korábban éppen az önkormányzattól kapta, mint kijelölt vevő, 36 millió forintért ezt az ingatlant. Hát ilyet egy, a családja jövedelmével gazdálkodó háziasszony biztos nem tesz. Ha 85 milliót ért az 521 négyzetméteres telek, akkor az önkormányzat 767 négyzetméteres ingatlana 125 millió forintot ér. A tervezés, bonyolítás 734 millióba került, tehát a Lajos utcai ingatlanba az önkormányzat 944 millió forintnyi értéket ölt bele.” „És mit kapott érte? Összesen 1415 négyzetméter lakást, 320 négyzetméter félig kész üzlethelyiséget és negyven autóbeállóhellyel rendelkező mélygarázst. Ha a mélygarázs kialakítására 74 millió forintot veszünk (és akkor felülértékeltük), akkor egy négyzetméter lakás vagy üzlethelyiség bekerülési költsége 500 ezer forint. Erre mondom, hogy égbekiáltó, felháborító pénzpocsékolás. Nem az a pénzpocsékolás, hogy bérlakásokat építünk, hanem az, hogy ilyen felelőtlenül gazdálkodva, rettenetesen drágán. Különösen bájos az, amikor a képviselő asszony azzal igyekszik menteni a menthetetlent, hogy az önkormányzat nem is vesztett olyan sokat, hiszen az építkezés egy részét a Széchenyi-programon keresztül az állam finanszírozta. Mintha az nem lenne ugyanúgy közpénz, amire vigyázni illik. Valójában 165,5 millió forint jött az államtól. Megjegyzendő, hogy ekkor még Bencze B. polgármester pályázatában az egész beruházási költség 236,5 millió forintra volt becsülve” — érvel Koncz Imre. A liberális frakció vezetője szerint „eldönthetetlen, hogy a Bencze B.—Szieberthné páros ennyire nem értett a tervezéshez, vagy szándékosan tervezte alul a költségeket a pályázatnyerés reményében. Mindenesetre súlyos hiba volt. A beruházást megkezdték, és az újabb és újabb pénzigényeket a testülettel arra hivatkozva fogadtatták el, hogy nagyobb kár lenne nem befejezni az építkezést, mint újabb és újabb milliókat beleölni. Megértem a tanácsnok asszonyt, hogy nehéz szembenézni a tényekkel. Ennyi pénzért akár háromszor ennyi lakást is lehetett volna építeni, és akkor nemcsak az így-úgy kiválasztott ötven családnak jutott volna, hanem százötven igénylőnek. A hoppon maradtaknak nehéz lesz megmagyarázni, hogy az ő lakásukra fordítható pénzt a lakásügyi tanácsnok hathatós segítségével már elköltötte a testület. Ezeket az érveket a liberális frakció a testületi viták során is elmondta, de a többi képviselő nem hallgatott ránk. Ha a közpénzt felelőtlenül költik, akkor nem fog jutni utakra, kátyúzásra, iskolára, orvosi rendelőre. Rossz hírem van: a kerület tartalékai sajnos kimerültek” — mondja befejezésül Koncz Imre, az SZDSZ-frakció vezetője.
