A II. kerületi önkormányzat képviselőtestülete ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag elfogadta a kerület 2003. évi költségvetését. A rendelet elfogadását a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatta, bár a liberálisoknak jó néhány ponton vannak fenntartásaik, s szerintük ilyen mértékű költségvetési hiány még középtávon sem kezelhető. Az alábbiakban Póta Gyula szabad demokrata alpolgármester és Koncz Imre, az SZDSZ-frakció vezetőjének véleményét olvashatják.
Póta Gyula alpolgármester: „Ilyen mértékű hiány még középtávon sem kezelhető”
A költségvetési rendelet előkészítő munkáját Póta Gyula alpolgármester irányította. A költségvetés általános vitájában az előterjesztés ismertetésekor kifejtette, nehéz és megszorításokkal teli év vár az önkormányzatra. Az elfogadott módosító indítványok által némiképp módosult az eredetileg betervezett költségvetési rendelettervezet. Az alpolgármester szerint az 1,5 milliárdos hiány kezelhetetlen, így véleménye szerint az eredeti előirányzatok szerinti költségvetés nem valósulhat meg. — Az elfogadott költségvetés szerint a tervezett kiadások 1,5 millárd forinttal haladják meg a tervezett bevételeket. A működési hiány még ennél is nagyobb: 1 milliárd 624 millió 810 ezer forint — nyilatkozta Póta Gyula. — A tervezett hiány a főösszeg 10 százaléka körül, a működési hiány pedig 15 százalék körül jár, márpedig — ahogy erre a könyvvizsgáló is felhívta a képviselő-testület figyelmét — a hiánynak a főösszeg 7 százalékát meghaladó mértékét az adott önkormányzat teljes anyagi ellehetetlenülése jelének kell tekinteni. A költségvetés a hiány finanszírozását még csak nem is vagyonfeléléssel, hanem 1,5 milliárd forint összegű, működési célú hitelfelvétellel tervezi megoldani. Ha ez a hitelfelvétel csakugyan megvalósulna, akkor a kerület gazdálkodása hosszú évekre kilátástalan helyzetbe kerülne. — Nem lehetett volna ezt a helyzetet szigorúbb tervezéssel elkerülni? — Amikor a tervezőmunka kezdetén a kiadási szükségleteket felmértük és a rendelkezésre álló forrásokkal összevetettük, az eltérés a 6,5 milliárdot is meghaladta. Ezt az induló hiányt kellett minél kisebbre, lehetőleg nullára lefaragni. Ez mindig gyötrelmes munka, hiszen a kiadási szükségletek körébe már eleve be sem kerülnek indokolatlan, szükségtelen tételek. Most ez a munka minden korábbinál gyötrelmesebb volt. Olyan tételeket kellett törölni, mint például az oktatási költségvetésbe még 1996-ban beépített, a béralap mintegy öt százalékát kitevő, a minőségi munka elismerésére szolgáló keret, vagy a Polgármesteri Hivatal költségvetésében eddig meglévő jutalomalap. A dologi kiadásoknál még a várható inflációs növekményt is csak kis részben ismertük el, a költségvetés felhalmozási részébe (beruházás, felújítás) szinte csak a folyamatban lévő munkák, illetve a korábbi testületi döntésekkel meghatározott tételek kerültek be. Ilyen szigorú költségvetés a II. kerületi Önkormányzat történetében még nem készült. Ezt az is bizonyítja, hogy a költségvetési viták során megszokott szemrehányások a bevételek alultervezettségéről vagy a kiadási előirányzatok lazaságáról most egyetlen képviselő szájából sem hangzottak el. Az „eredmény”, az 1,5 milliárdos hitelfelvételi szükség ezzel együtt kiábrándító és veszélyekkel terhes, éspedig nem elsősorban a 2003. évi költségvetés állapota, hanem a hiány strukturális jellege miatt. — Ez mit jelent pontosan? — Azt, hogy az önkormányzat által kötelezően ellátott és önként vállalt feladatok, illetve a feladatok ellátása céljából működtetett intézményhálózat forrásigénye tartósan és nagy mértékben meghaladja a rendelkezésre álló, illetve mozgósítható források nagyságát. — Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet? — A képviselőtestület először 1999-ben fogadott el olyan költségvetést, amelyben a működési kiadások több száz millióval meghaladták a működési célú bevételeket, és az így kialakult hiányt a terv szerint legalább részben hitelfelvétellel kellett volna fedezni. Csakhogy amíg a múlt évig a hiányt az egyes költségvetési év végéig valahogy mindig sikerült ledolgozni, s a hitelfelvételt elkerülni, addig 2002 végére az eredetileg tervezett 621 milliós hiány már nem tűnt el, hanem még növekedett is. Ezt a kb. 700 milliós összegű hiányt tehát egyértelműen a korábbi időszak örökségének kell tekinteni. A másik jelentős tétel abból származik, hogy a kormány száznapos programja keretében megvalósult ötvenszázalékos közalkalmazotti béremeléshez csak részben kaptuk meg a végrehajtáshoz szükséges fedezetet. Az korábban is rendszeresen előfordult, hogy a központilag elrendelt új feladat állami finanszírozása a szükséges kiadások töredékét fedezte csak, ezúttal azonban az alulfinanszírozottságból eredő hiány mértéke az eddigieknél lényegesen nagyobb. Végül attól is növekedhetett a költségvetés strukturális hiánya, hogy az önkormányzat — egyébként teljesen érthető módon — magasabb szinten szeretné a lakossági igényeket kielégíteni, mint amilyen szintű szolgáltatást a központi költségvetési juttatás lehetővé tesz számára. — Pazarlóan gazdálkodna az önkormányzat? — Ha összehasonlítjuk az egy óvodára vagy iskolára jutó kiadásokat a fővárosi kerületek átlagos kiadásaival, azt látjuk, hogy fajlagos kiadásaink rendre alacsonyabbak. Egy óvodásra a fővárosi kerületek átlagosan 303 ezer 86 forintot költenek, nálunk ez 271 ezer 744 forint. Egy iskolás a fővárosi kerületek átlagában 273 ezer forintba kerül, nekünk 265 ezerbe. Az egy állandó lakosra jutó igazgatási kiadás (ez gyakorlatilag a Polgármesteri Hivatal fenntartását jelenti) a fővárosi átlagban 20 ezer 156 forint, a II. kerületben pedig 19 ezer 176 forint. Nálunk egy általános iskolai osztály átlaglétszáma 23,7 fő, több mint két fővel magasabb a fővárosi átlagnál, ami azt mutatja, hogy a legfontosabb kapacitáskihasználtsági mutatónk is egészen kiemelkedő. Pazarlásról, gazdaságtalan működtetésről tehát nem lehet beszélni. — S mi a helyzet a bevételekkel? — Az úgynevezett saját bevételeink dinamikája igen korlátozott. Az egyik legnagyobb saját bevételünk a nem lakás célú helyiség után fizetendő építményadó. Miután ezt a törvényben megszabott maximális kulccsal működtetjük, az ebből származó bevétel csak úgy növekedhetne, ha nagy alapterületű irodaházak, üzletközpontok létesülnének a kerületben, ezt azonban nemhogy nem akarjuk, hanem kifejezetten károsnak tartanánk. A politikailag legérzékenyebb adónem, a lakások után fizetendő kommunális adó növelése tudomásom szerint a testületet alkotó egyetlen párt programjában sem szerepel. A korábban az átmenetileg szabad pénzeszközök lekötéséből származó kamatbevétel részben a szabad pénzeszközök leapadása, részben az infláció csökkenésével együtt járó kamatlábcsökkenés miatt megszűnt számottevő bevételi forrás lenni. A saját bevételünk stagnálásánál is sokkal érzékenyebb veszteség számunkra, hogy a forrásmegosztási pozíciónk az elmúlt néhány évben számottevően romlott. A három éve bevezetett rendszer ugyanis azokat a kerületeket kedvezményezi, ahol vagy az alapinfrastruktúra kiépítésével (ún. külső kerületek), vagy a városrehabilitációval kapcsolatos feladatok (belső pesti kerületek) nagy tömegben fordulnak elő. — Ekkora hiánnyal meddig működhet a kerület? — Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ilyen mértékű hiány még középtávon sem kezelhető. Ha semmi nem változik, akkor talán még egy évet tud túlélni az önkormányzat. Szükségszerű és elkerülhetetlen az önkormányzat gazdálkodási struktúrájának átalakítása. A következő hónapok feladatai közé tartozik, hogy képviselőtársaimmal együtt felülvizsgáljuk az önkormányzat összes kötelező és önként vállalt feladatát, s azokat a meglévő és a jövőben feltárható forrásokhoz igazítsuk. Koncz Imre, az SZDSZ frakcióvezetője: „Az álmodozások kora lejárt” A szabad demokraták képviselőcsoportjának vezetője, Koncz Imre szerint a legfontosabb, hogy a hosszan elhúzódó politikai egyeztetések dacára időben elkészült a kerület idei költségvetése. A frakció megszavazta a költségvetést — annak ellenére, hogy nem minden pontjával ért egyet. — A rendszerváltás óta a második kerületnek még nem kellett hitelért folyamodnia. Ebben az évben ez elkerülhetetlen. Fontosnak tartom, hogy a költségvetést mindegyik frakció megszavazta. Ez jó jel a jövőre nézve. Közös a felelősség, közös a feladat: el kell kerülnünk az adósságspirált — jelentette ki Koncz Imre frakcióvezető. — Az idén tehát másfél milliárd forintnyi kölcsönt kell az önkormányzatnak felvennie, mégpedig azért, mert a mindennapi működtetéshez előbb lesz szükségünk a pénzre, mint amilyen ütemben telkeinket képesek leszünk eladni. Vagyis a vagyonvesztésen túlmenően a másfél milliárdos kölcsön kamata is plusz terhet jelent. Mindannyiunknak. — Az ellenzéki pártok véleménye szerint a kezelhetetlen hiányt a közalkalmazotti béremelések okozták. Azt egyetlen politikus sem vitathatja, hogy a közalkalmazottak bérét még áldozatok árán is rendezni kellett. A képviselők felelőssége, hogyan gazdálkodják ki az ehhez szükséges pénzt. A szabad demokraták szerint a kerület működtetésében az oktatásnak és az egészségügyi ellátásnak kell elsőbbséget biztosítani. Mi ellenzékben is eredményesen védtük meg az iskoláinkat a Fidesz- kezdeményezte bezárási akciók ellen. Az idő minket igazolt. Minden oktatási intézményünk tele van gyerekkel. Szóba se kerülhet egyetlen iskola bezárása sem. — Lehet-e még változtatni az elfogadott költségvetésen? — Nemcsak lehet, de muszáj is. Ha így maradna minden, az azt eredményezné, hogy jövőre is legalább ugyanekkora hiánnyal kellene számolnunk. Ezt az adósságspirált akarjuk elkerülni. A választást követő politikai tárgyalások elhúzódtak. Már a költségvetés előtt neki kellett volna kezdeni az önkormányzat felesleges cégei felszámolásának. A Berút, Budszolg, Budép hármasból legfeljebb egyre van szükség. Tarthatatlan, hogy ezek a cégek felemésztik a kerület teljes lakbér- és helyiségbér- bevételét, és ezen felül még támogatásra is szorulnak. A még meglévő néhány száz önkormányzati bérlakást el kell adni a lakóknak. Ugyanez a helyzet az üzlethelyiségekkel. Lehetetlen helyzet az is, hogy a Vízivárosban bevezetett parkolási rendszer hasznát egy külső cég fölözze le. Az elmúlt évben a polgármester szerint 130 millió forintot dobtak a II. kerületi automatákba, de ebből az önkormányzat csak 13 milliót kapott. Valószínűleg az adóbeszedésünk sem elég hatékony. Hiszen egyre-másra épülnek az új irodaházak, az adóbevételünk pedig évek óta stagnál. — Az önök által beterjesztett módosító indítványok szinte mindegyikét leszavazták. — Mi komolyan vettük Póta Gyula alpolgármester kérését. Indítványaink egyike sem növelte volna a hiányt, és majdnem minden költségvetési sorból lefaragtunk volna, természetesen az észszerűség határain belül. Indítványoztuk a hihetetlenül rosszul előkészített bérlakás-építési program leállítását. Mint ismeretes, a Lajos utcában épülő házban egy 40 négyzetméteresnél kisebb bérlakás bekerülési költsége közel 20 millió forint lesz. Egy épület akár nullszaldós üzemeltetéséhez is a magánpiacon kialakult lakbérek az irányadóak. Ha ezt fogjuk felszámítani, nagy lesz a csalódás, ha olcsóbbak leszünk, nekünk kell előteremteni a különbséget. Vajon miből? Ebben a helyzetben nem tűnik időszerűnek a hidegkúti Klebelsberg művészeti központ felépítése. Az új létesítmény működtetése minimum háromszorosa lesz az eddiginek. Ha a belvárosi színházakkal vetekedő előadásokat akarunk — márpedig erre van igény —, akkor azok előállítása is sok pénzbe fog kerülni. Miből? Sajnos, a politikai egyeztető tárgyalásokon hamar kiderült, hogy a testület többi frakciója nem értette, vagy nem akarta megérteni, milyen nehéz helyzetben van az önkormányzat. A jobboldali pártok által beterjesztett és végül elfogadott módosító csomag ugyanis csak látszatra számol az eredeti előterjesztéshez hasonló hiánnyal, az általuk kért többletkiadások fedezetéül nagyon bizonytalan bevételi forrásokat rendeltek. — Akkor miért szavazta meg az SZDSZ a költségvetést? — A legfontosabb, hogy van költségvetés, hiszen, ha időben nem születik meg a rendelet, akkor további károk érik a kerületet. A jobboldal a csodákban hisz, és ezért áldozott is a megfelelő egyházakra. A polgármester a kabinetjét fejleszti, az új munkatársaitól reméli a megoldást. Mi, szabad demokraták a munkában hiszünk, és bízunk abban, hogy az önkormányzatot is ki tudjuk húzni a csávából. A pénznyelőket el kell zárni. Megszavaztuk a költségvetést, mert látunk esélyt arra, hogy a tények képviselőtársainkat is meg fogják győzni. Tovább dolgozunk azon, hogy az önkormányzat és a kerület néhány éven belül kilábalhasson ebből a nehéz gazdasági helyzetből. Egy év múlva kiderül, hogy helyesen döntöttünk-e.
