Már több mint fél éve elkészült a hidegkúti új Művelődési Központ épületegyüttese, mégis lakat van a kapuján. A képviselő-testületben a jobboldali képviselők sorozatosan megakadályozzák, hogy megkezdődjön az élet a falak között. Nem hajlandók megszavazni, hogy a régi művelődési központ gárdája átköltözzön az új épületbe, hogy a Petőfi jogutódjaként megalakulhasson végre az új intézmény, a Klebelsberg Kuno Művelődési Központ. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, az új intézmény vezetőjére sem lehet pályázatot hirdetni. 
Ha ez így megy tovább, a jobboldal serénykedése folytán az is megtörténhet, hogy ősszel, bár két, erre alkalmas épülete is van Hidegkútnak, egyikben sem lesz közösségi élet. A Petőfibe értelmetlen megszervezni az új évadot, a Klebelsbergbe az őrző-védőkön kívül senki sem teheti be a lábát. A hétszázmilliós beruházás bosszantóan kihasználatlan, s havonta újabb és újabb másfél millió forintot visz el a közös kasszából. S mindez azért, mert a jobboldali polgári körökből szerveződött csapatok nem tudták megkaparintani az épületegyüttest, s vele az üzemeltetéshez szükséges önkormányzati pénzt. A Bencze B. vezette önkormányzat 2000-ben úgy határozott, hogy új művelődési központot épít Hidegkúton a Petőfi már valóban eléggé elhasznált épülete helyett. Kapóra jött a Széchenyi-terv, melyből sikerült 337 milliós támogatást szerezni. A szokásos önbecsapós módon a pályázatban az egész beruházást Bencze B. csapata még csak 540 millió forintra taksálta. Mint tudjuk, később az épület a jelenlegi formájában 700 millióba került, s még legalább kétszázat kell rákölteni, hogy valóban használható legyen. A miénknél szerencsésebb helyeken mielőtt belefognának egy ilyen méretű beruházásba, a politikai döntéshozók szakértői elemzéseket rendelnének, nyilvános vitákat folytatnának arról, miért is kell fejleszteni az adott kulturális, művészeti szektort, milyen legyen az új intézmény rendszere, finanszírozása. Nálunk fordított a helyzet: először felépítünk valamit, aztán majd csak kitaláljuk, hogy mit kezdünk vele. A pályázat benyújtásakor már ott bábáskodott a Cseke Péter, Porkoláb Mátyás és Kálmán Ernő vezette Polgárok Pesthidegkútért Egyesület. Ők képezték a „társadalmi hátteret”, ők állították, hogy szükség van egy ilyen méretű művelődési házra Hidegkúton, hogy meg lehet tölteni tartalommal, s van elég pénz is a működtetésére. Mire Kálmán Ernő tervei szerint felépült a Templom utcai épületegyüttes (a tervezési költségek több mint 40 milliót tettek ki), biztossá vált, hogy az egyébként is milliárdos hiánnyal küzdő kerületi költségvetésből nem lehet kisajtolni újabb évi 180–200 milliót a művelődési központ üzemeltetésére. Ekkor Porkoláb alpolgármester újabb ötlettel állt elő: pályáztassuk meg az üzemeltetést. Látszólag jó ötletnek tűnt a magántőke bevonása, csakhogy aki pénzt fektet be, az nyereséget remél. Színházjegyekből, kulturális szolgáltatásokból nem lehet profitot termelni. Honnan várhatja akkor a reménybeli befektető pénze megtérülését? A testületi ülésen a Petőfi átköltöztetését javasoltuk. Így azonnal beindulhatott volna az élet az új épületben. Leszavazták. A jobboldali képviselők csak Porkoláb alpolgármester munkáját szavazták meg, ami lényegében felhívás volt egy ötletparádéra. A pályázók egyike sem kívánta átvállalni a Klébi működtetési terheit, vagy a félkész épület befejezésének költségeit. Sőt, ami még kiábrándítóbb, a tervezett programjaik sem jelentettek semmi újdonságot a Petőfiben futó lehetőségekhez képest. Amikor a pályázók leültek és végiggondolták, hogy milyen programokkal tudnák a pesthidegkútiakat becsalogatni az új épületbe, számukra is kiderült, hogy az épület egyszerre túl nagy és túl kicsi. A klubok működésére nincsenek megfelelő méretű helyiségek. A színházterem és a kúria szalonja pedig akkora, hogy csak ritkán lehet annyi közönséget oda toborozni, amennyi a hely kihasználásához szükséges. Az Egyesület a helyet valamiféle művészeti iskola majdani megalapításával és működtetésével, a Pesthidegkúti Civil Szervezetek Szövetsége egy szakközépiskola (Kolping) ideköltöztetésével gondolta kitölteni. A Sziget Kft. saját irodái betelepítésével vállalta volna az üzemeltetést, az üresjáratokat pedig a helyi iskolákkal való együttműködés segítségével számolta volna fel. A könyvtárnak tervezett tojás alakú épület a neki szánt funkcióra alkalmatlan, s ezért a Szabó Ervin Könyvtár nem fog ideköltözni. Az étteremnek gondolt pince a színházterem alatt pedig használhatatlan vendéglátásra, ezért az üzemeltetésből remélt bevételre nem lehet számítani. A szakmai bizottságtól végül is a Sziget azért kapott több pontot, mint a másik két pályázó, mert gazdasági és rendezvényszervezői tapasztalatuk messze felülmúlja a többiekét. A testületi ülés előtt mi, szabad demokraták azt javasoltuk a többi frakciónak, hogy mivel egyik pályázat sem oldja meg a művelődési ház befejezésének és üzemeltetésének gondjait, nyilvánítsuk eredménytelennek a pályázatot, és határozzunk végre a Petőfi személyzetének és futó programjainak átköltöztetéséről az új épületekbe. Az úgymond konzervatív frakciók, bár magánbeszélgetésekben maguk is belátták, hogy a pályázók egytől-egyig csak a közpénzt költötték volna művelődési célra, sajátot nem tettek volna hozzá, az ülésteremben felsorakozott polgári körök miatt végigjátszották a teljesen értelmetlen szavazósdit. Sőt, a pályázat ugyan végül eredménytelen lett, de a Petőfi átköltöztetéséről a fideszesek jóvoltából most sem született döntés. Fél éve megy az értelmetlen harc a Templom utcai épületekért, de a 700 millióért kialakított épületegyüttest továbbra is lakat zárja el a hidegkútiak elől. Eltelt egy újabb hónap, ismét szavazott a testület a Petőfi és a Klebelsberg sorsáról. A jobboldal megint megakadályozta a Petőfi átköltöztetését, a vezetői pályázat kiírását. Szónoklatokban mindent megtesznek a helyiekért, de döntéseiket egészen más célok motiválják. Felelőtlen emberek.
