Nyolc évi várakozás után végre terveket láthatott a nagyszámú érdeklődő közönség a Klebelsberg Művelődési Központba meghirdetett lakossági fórumon. Horváth Csaba polgármester bemutatta a végállomás környékére kiírt építészeti tervpályázat díjnyertes terveit. A megjelent alkotók ismertették terveiket, majd a lakosság elmondta a véleményét. Sőt, a polgármester társadalmi zsűrit hirdetve megkérte a résztvevőket, hogy szavazzanak a tervekről (a helyszínen és később is le lehetett adni a szavazatokat), és a lakosságnak legkedvesebb tervből kiindulva fog elkészülni a kiviteli tervdokumentáció. Sokak hitetlenkedve fogadták a felkínált lehetőséget, mert még nem volt példa arra, hogy „népszavazás” döntsön építészeti kérdésben. A kételkedésre alapos okot ad, hogy milyen döntés hozható képeslapméretű tervek alapján (főként laikusként), amikor a szakértő zsűri is hosszasan tanácskozott! Több résztvevő jelképesnek, gesztusértékűnek, PR-mutatványnak minősítette a polgármester által kínáltakat egy eleve eldöntött kérdés utólagos elfogadtatására. Véleményem szerint a szavazás legfeljebb a lakosság ízlését tükrözheti, de az információk hiánya és a laikusság miatt nem várható el, hogy bárki felelős döntést hozzon egy több hektáros terület beépítésének mikéntjéről, hogy a pénzügyi következményekről már ne is beszéljünk. Hidegkút kapujának kialakításáról, a városrész egészére ható döntésről van szó. Még nincs eldöntve véglegesen semmi, ezért mégis jó lehetőséget látok egy társadalmi párbeszédre. Éljünk vele, de ne elégedjünk meg az értelmetlen kiszavazós játékkal. Alakítsunk ki valós társadalmi zsűrit, de ne egy már elbírált tervpályázat újraértékelésére, hanem a területfejlesztés valódi kérdéseire. Például: valóban kell-e ide egy újabb bevásárlóközpont (mert azt tudni kell, hogy mindegyik terv 12 ezer m² eladótérrel számol)? Mennyi parkolóhely létesüljön; elég-e az építési szabályokban előírt minimum? Megépüljön-e az innen induló elkerülő út, mely, megmászva a Kővári utat, a repülőteret átvágva elér a Patakhegyi útig? Esetleg csak egy piactér létesüljön itt, hangulatos vendéglátó és szolgáltató egységekkel? Egy találkozási pont legyen nekünk, hidegkútiaknak padokkal és virágokkal? Ha ezekben a kérdésekben megszületett a konszenzus, el lehet dönteni, ki kell-e sajátítani a Rezeda utca házait, vagy a választott funkció megfér a lakóházakkal. A megalapozott döntéshez ismerni kell ezeknek a döntéseknek a gazdasági konzekvenciáit. A mostani konstrukció szerint a Raiffeisen Banktól az Önkormányzat annyi pénzt kapna az egész területért, mint amennyit a kisajátítandó telkekért kellene fizetnie. Megéri? Hogyan is működne egy ilyen társadalmi zsűri? Ez is csak egy időrabló pótcselekvés lenne-e, vagy a képviseleti demokrácia hibáit kiküszöbölő hatékony eszköz? Nem lehetetlen, hogy a lakosságot jobban vonják be a róluk szóló döntésekbe. Ennek alapfeltétele, hogy időt kell hagyni arra, hogy a kiválasztott polgárok teljes mélységében megismerhessék az eldöntendő kérdés minden összefüggését, majd ugyancsak időt kell hagyni a vitára, az érvek és ellenérvek kifejtésére. Olyan személyek vegyenek részt ebben a zsűriben, akik képesek a környezetük elvárásait, félelmeit, reményeit, javaslatait hitelesen képviselni. Valamikor én ilyen fórumnak képzeltem a Városrészi Önkormányzatot (VÖK). Sajnos, a politikusok eluralták ezt a fórumot, a civileknek és egyesületeknek a megszólalásért is meg kell harcolniuk. Mindig is azt támogattam, hogy a civil szervezetek delegálhassanak tanácskozási joggal egy tagot a VÖK-be. Hidegkút évtizedekre meghatározó döntések előtt áll: a végállomás és környéke kérdésköre mellett még nagyon fontos a Szabadság utca és a sportpálya, az Erzsébet-liget sorsa, az M0-ás… Érdemes lenne időt szánni a fontos kérdések megbeszélésére, a képviselőknek is szükségük van arra, hogy megismerjék a véleményeket. A legjobban annak örülnék, ha ezek a megbeszélések nem pártok szerint szerveződnének. Valódi társadalmi zsűrit hozzunk létre! Én ezt szeretném!
