Mire fordítson több pénzt 2007 után az Európai Unió?

Jövő héten ilyenkor Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Hat nap múlva elérkeztünk oda, amire 15 éve olyan sokan várunk. De mondhatjuk-e, hogy ezzel vége, elértük a céljainkat? Szerintem a válasz nem. Hiszen az Európai Unió éppen olyan, mint maga a demokrácia. Jóval kevesebb, mit tökéletes. Még a politikusok között is sokan vannak, akik azt gondolják, most egy olyan óriási rendszer részei leszünk, amin változtatni nemigen tudunk. ők az uniót leginkább egy óriási tengerjáró hajónak képzelik el, amin mi, újonnan belépők harmadosztályú utasokként a kabinunkban kucorgunk, anélkül, hogy befolyásolni tudnánk, merre vesszük az irányt. Én ezt nagyon másként látom. Szerintem sokkal többet tudunk tenni közös otthonunk, Európa lépésről lépésre történő javításáért, mint legtöbben gondolják. A mai napon egy olyan kérdésről lesz, amelyben lehet és kell is változást elérnünk. A városaink jövőjéről van szó. Hiszen az Európai Unió egyre kevésbé a nemzetállamok, hanem — egyre inkább — a régiók és városok Európája. Európa lakóinak 80%-a, a magyar lakosságnak pedig 64%-a városokban él. Ehhez képest háttérbe szorulnak a városban élők érdekei az unióban. Egy sor városi probléma európai szinten jelentkezik, az EU mégsem támogatja megfelelő mértékben a megoldásukat. Erről szól e heti kérdésünk, és részben erről beszélünk annak az országjárásnak a során, amely a mai nappal kezdőik és a választásokig tart. A kérdés tehát: Mire fordítson több pénzt az Európai Unió?
  • konzervatív válasz: A mezőgazdasági termelők támogatására, hiszen eddig is erre fordított a legtöbbet. Több árkiegészítést kell adni a tej-, sertés- és búzatermelőknek.
  • szocialista válasz: Mindegy, hogy melyik területre fordít több pénzt az unió, az a lényeg, hogy minél többet megkapjunk belőle.
  • liberális válasz: A városi problémák megoldására, hiszen Európa polgárainak 80%-a városlakó. Több pénz kell a lakótelepek felújítására, a városi környezetvédelemre és a közlekedés fejlesztésére.
A konzervatív választ ismerjük: „A mezőgazdasági termelők támogatására kell több pénz. Több árkiegészítést kell adni a tej-, sertés- és búzatermelőknek.” A konzervatívok ezzel azt mondják, a jelenlegi elosztási arányok megfelelőek. Az európai uniós támogatások 80%-a az agrártermelésre jut. A konzervatívok általában nem értenek egyet azokkal, akik ezen fokozatosan változtatni akarnak. A szocialisták — legalábbis Magyarországon — máshogy közelítik meg a kérdést. ők azt mondják, „mindegy, hogy melyik területre fordít több pénzt az unió, az a lényeg, hogy minél többet megkapjunk belőle.” Mi, liberálisok mást gondolunk erről. Szerintünk a „jelenleginél jóval több pénzre van szükség a városi problémák megoldására. Több pénz kell a lakótelepek felújítására, a városi környezetvédelemre vagy a közlekedés fejlesztésére.” Persze, mi is azt mondjuk, hogy a magyar mezőgazdaság érdekeit a csatlakozás után is minden eszközzel meg kell védeni. Az Európa Parlamentbe bejutó magyar képviselőknek továbbra is mindent meg kell tenniük a magyar gazdák versenyképességéért. De tudni kell, hogy Magyarországon a lakosság 6,4 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, és az agrárium a GDP 4 százalékát állítja elő. A magyar lakosság városban élő kétharmada is megérdemli, hogy érdekeit fokozottan képviseljék az unióban. Az SZDSZ és az európai liberálisok erre vállalkoznak. Ebben nem vagyunk egyedül, van esély a változtatásra. Európában elindult egy komoly politikai mozgalom, amely azért harcol, hogy az unió soron következő költségvetésében jóval több pénz jusson a városi problémák megoldására. Az elmúlt egy évben megállapodtam Párizs, Berlin, Róma, Prága, Varsó, Brüsszel és még egy tucat nagyváros vezetőivel, hogy az unióban közösen fogunk fellépni a városok érdekeiért. Havonta új városok csatlakoznak az úgynevezett budapesti klubhoz. Erre az évre Budapest főpolgármestereként engem választottak az Európai Fővárosok Uniója elnökének. Ezt a megbízatást szeretném kihasználni a magyar városok érdekében. Nemcsak a Budapestről van szó, hanem a vidéki nagyvárosok érdekeinek hatékonyabb képviseletéről is. Három konkrét példát említek: Az első a biztonságunk. A madridi merényletek után új helyzet állt elő az európai nagyvárosok biztonsága szempontjából. Bár a magyar városok közvetlenül nincsenek veszélyben, nem szabad elfelejtenünk, hogy a terroristák elsőszámú célpontjaivá most az európai nagyvárosok váltak. Ebben a helyzetben Európai Uniónak mindent meg kell tennie, hogy egyetlen város lakóinak se kelljen félelemben élniük. Az Európai Fővárosok Uniója elnökeként felkértem az Európai Unió Bizottságát, hogy készülő intézkedési tervükben legelsősorban a veszélyeztetett városok védelmére koncentráljanak. Javier Solanának, az EU biztonságpolitikai főképviselőjének írásban javasoltam egy nagyvárosi biztonsági monitoring-rendszer felállítását. Az uniónak pénzt kell áldoznia arra, hogy a nagy tömegközlekedési rendszereket (vasút, villamos, metró) mielőbb zárt biztonsági rendszerré lehessen alakítani. Egy repülő felrobbantását egyetlen papírvágó késsel el lehet érni, vonatét csak bombával lehet. Azt kell megelőznünk, hogy a bomba feljusson a vonatra! Ez pedig nemcsak több biztonsági intézkedésbe, hanem több pénzbe is kerül. A második a lakókörnyezetünk. Elsősorban az elöregedett városrészek és a lakótelepek rehabilitációja. Ez utóbbi különösen fontos. Az unió ma még nem foglalkozik érdemben a lakótelepek időzített bombájával. A probléma Budapesttől Veszprémig több millió embert érint Magyarországon. A 70-es években épített panelházakat 30 évre tervezték. Ez az idő most jár le. Most kellene elvégezni a házak rekonstrukcióját. Sem a tulajdonosoknak, sem városnak, sem a kormánynak nincs elég pénze erre. Ezért kell bevonnunk az Európai Uniót. Az unióban eddig nem jelentett igazi problémát a kérdés, mert Nyugat-Európában a városi lakosságnak csupán 3 százaléka él lakótelepen. A most csatlakozó országokban viszont minden harmadik városlakó. Sokat kell harcolnunk érte, de jó esélyünk van, hogy közös erővel uniós forrásokat szerezzünk a lakótelepek rehabilitációjára. A harmadik a városaink működőképessége. A városi tömegközlekedésről van szó. Ezt sem veszi eléggé figyelembe az EU támogatási politikája. Külföldi polgármestertársaimmal együtt azt szeretnénk, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körben kapjon támogatást a helyi tömegközlekedés fejlesztése. A városi közlekedés költségeinek jelentős részét az európai nagyvárosokban mindenhol az állam fizeti. Ott ugyanis abból indulnak ki, hogy ez az egyik legnagyobb környezetvédelmi befektetés. Magyarországon ez nincs így 1996 és 2003 között egy fillér támogatást nem kaptak ehhez a feladathoz államtól. Így az önkormányzatok a vagyonukat élik fel, illetve más ágazatoktól veszik el a pénzt: ott is, és a tömegközlekedésben is hiány keletkezik. Idén először egy viszonylag kis összeget már kaptak az önkormányzatok, de ez nem elég: a veszteség évről-évre újratermelődik. A szolgáltatás színvonalának növelésére, új járművekre már nem marad pénz. Pedig csak akkor maradnak élhetőek a városaink, ha visszafoglaljuk őket az autóktól. Ehhez kényelmes, gyors és megfizethető tömegközlekedésre van szükség. Tudják ezt külföldi polgármestertársaink is, akikkel közösen sikerült elérnünk, hogy az unió 2007-tel induló új költségvetésben már szerepel a tömegközlekedés. Rajtunk, leendő képviselőkön is múlik, hogy ehhez a feladathoz végül is mennyi pénz lesz, és ebből mennyit tudunk hazahozni Magyarországra. Lehetne még sorolni, miért kell nagyobb szerepet vállalni az uniónak a városok életében. Egy szó mint száz: mi, liberálisok 2007-től változtatni akarunk az EU támogatási politikáján. Több pénzt akarunk a városoknak, és összefogással van is elég erőnk ahhoz, hogy ezt elérjük. Hogy a magyar városok ne csak a kormány jóindulatától függjenek, hogy legyen pénzük a lakótelepek felújítására, csatornázásra, tömegközlekedésre, elkerülő utakra. Itt Budapesten az első lépéseket már megtettük. A 4-es metróhoz — amelynek itt, a XI. kerületben öt megállója lesz — az Európai Unió bankja ad kedvezményes hitelt. A csepeli szennyvíztisztítóhoz, az új körúti villamosokhoz, vagy a fővárosi iskolák korszerűsítéséhez is sikerült Brüsszelből pénzt hazahozni. De ez kevés, ennél sokkal többre van szükség. Ezért küldött az SZDSZ és az EP liberális frakciója minden családnak egy kérdőívet. Mi ugyanis nemcsak a szavazatukat várjuk, hanem a javaslataikat is arról, hogy a következő költségvetési ciklusban milyen feladatokra költsön több pénzt az unió. Hiszen az új költségvetésbe már mi magyarok is bele fogunk szólni. Felsoroltunk egy sor problémát a kérdőívünkben, és arra kérjük a polgárokat, nevezzék meg, mi az, amit a legfontosabbnak tartanak. Ez jelzés lesz számunkra, liberális képviselők számára, mi az, amiből semmiképpen ne engedjünk és mi az, ami kevésbé fontos. Van elég erőnk ahhoz, hogy teljesítsük a magyar választók akaratát. A legfrissebb európai felmérések szerint ismét a liberálisok lesznek a mérleg nyelve az Európai Parlamentben. Ez azt jelenti, hogy nélkülünk nem hozható döntés az unió költségvetéséről. Tehát amikor a magyar polgárok visszaküldik nekünk a kérdőívet, akkor javaslataikkal érdemben beleszólhatnak az őket érintő európai kérdésekbe. Tudom, sok konzervatív politikus azt mondja, azt unió agrár-központú támogatási politikája eddig bevált. Szerintük nem jó, hogy a liberálisok fel akarják forgatni a támogatási politikát, és azt akarják, hogy az unió olyasmivel foglalkozzon, amivel eddig nem. Lehet, hogy így van, de „felforgatók” nélkül az Európai Uniót még mindig Szén- és Acélközösségnek hívnák, és nem foglalkozna egy sereg fontos kérdéssel. Nekünk, akik hiszünk a liberális demokráciában, az Európai Unió nem csupán egy gazdasági érdekközösséget jelent. Nekünk az Európai Unió egy olyan hatalmas közösséget jelent, amely a szabadságra épül. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy egy szabadságra épülő közösség tagjainak a változtatás szabadsága is megadatik. Mi magyarok, az uniós csatlakozással éppen, hogy nem mondunk le a szabadságunkról, hanem lehetőséget kapunk, hogy élni tudjunk vele. Hiszek benne, hogy képesek vagyunk jobb, tökéletesebb, igazságosabb hellyé tenni otthonunkat, Európát. Én ezért megyek ki képviselőnek, és persze azért, hogy minél több támogatást hozzak haza Budapestnek és a magyar városoknak. Demszky Gábor

A buszról:

A SZDSZ kampánybusza április 25-én indult el országjáró útjára a párt meghatározó politikusaival a fedélzetén. Hat héten át több száz településen állunk meg. A busz belsejében találkozókat, sajtótájékoztatókat tartunk. Kinyitható terasza Internet kávézóvá alakul majd minden városban, és ez lesz a központja a liberálisok helyi rendezvényeinek is. A XI. kerületről: A Főváros nyugati európai kapuja a XI. kerület. Az Etele tér és környéke a régió intermodális központja lesz. A 4-es metró a virágpiacig megépül. Öt megállója lesz a kerületben. A kelenföldi lakótelep az egyik legrégebbi és legnagyobb lakótelepe a városnak. A lakótelep és az ún. lágymányosi iparvidék városias a átalakulás területe. A barna övezeteket felszámoljuk — Budafoki, Szerémi út környéke — több mint 4000 új lakás a következő 1-2 évben.