Tágabb hazában

Megdörzsölöm a szememet: ébren vagyok-e, vagy álmodom, mert szinte hihetetlen, ami most történik velünk. Májustól az Európai Unió tagjai vagyunk. Egyenjogúvá váltunk a történelmi Európát alkotó nagy népekkel. Igaz, ezer éve oda tartoztunk, de sokszor évszázadokra kizártak minket belőle. A legnagyobb magyarok álma valósul meg ezekben a hónapokban, reményeinket megduplázta a sors, amely annyiszor sújtott bennünket, most meg végre mindent jóra fordít. Mennyit vártunk erre…! Trianon után, a második világháborút követően, majd „56-ban felcsillant az esélye annak, hogy semlegesek lehetünk, mint Ausztria, ami akkor Európa választását jelentette. A világ figyelme „56-ban felénk fordult: Budapest a szabadságküzdelmek szinonimájává vált. Függetlenséget akartunk, a saját utunkat kívántuk járni, levonva a rég- és közelmúlt keserű tanulságait. De a szabadság akkor nem adatott meg nekünk, küzdelmeinket brutálisan leverték, százakat végeztek ki, tízezreket börtönöztek be, kétszázezer ember hagyta el a hazát. Túléltük és reménykedtünk. 1989-ben, vértelen forradalomban, tárgyalások útján bontottuk le a pártállam eleve ferdén rakott, torz épületét, közösen kiáltottuk ki a harmadik köztársaságot, a demokratikus jogállamot október 23-án, forradalmunk évfordulóján. Beléptünk egy új világba, megvalósult a magyar társadalom több évszázados vágya: teljesen szabad választásokat tarthattunk, szabad parlamentet állíthattunk össze, és megindult a demokratikus államélet, a maga korántsem könnyű hétköznapjaival. Az ország hírneve „öregbedett”, 1996-ban meghívtak bennünket a NATO-ba, amelynek 1999-ben teljes jogú tagjai lettünk, s ez számunkra nemcsak a biztonságot garantálta, hanem az Unió „előszobáját” is jelentette. Az integráció nemcsak gazdasági-kulturális alapkövetelmény a XXI. században, de a magyarság számára az egyetlen kiutat jelenti a Trianon-trauma meghaladásához. A csatlakozással a Kárpát-medencében végre minden nép és népcsoport teljes értékűen élheti meg saját nemzeti mivoltát. Minden nemzetiség egyszerre képezhet többséget és kisebbséget az Unióban. Vagyis úgy érhetjük el a magyarság nemzeti boldogulását, hogy eközben nem sértjük mások jogait, és szomszédaink is gazdagodhatnak. Mindez óriási lehetőség, rajtunk áll, menynyire élünk vele. Most lépjük át a küszöböt. Június 13-án 24 képviselőt fogunk választani, akiket az Európai Parlamentbe küldünk, ahol a „tágabb haza” közös ügyeit szolgáló törvényeket és ajánlásokat alkotják. Olyan képviselőket célszerű választani, akik egyaránt jól eligazodnak a „tágabb haza”, az EU dolgaiban, ugyanakkor képesek érvényesíteni Magyarország sajátos érdekeit. A kettő nem áll ellentétben, Magyarországnak elemi érdeke, hogy az EU jól működjön. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ezt a kettős feladatot az SZDSZ tudja a leghatékonyabban megvalósítani, mivel az EU legfőbb alapértékét, a liberalizmust képviseljük. Ezt tette az „56-os forradalom eszméit a szabadság szeretetével ötvöző, az emberi jogok érvényesülését radikálisan szorgalmazó demokratikus ellenzék is már 1975 óta, az a demokratikus ellenzék, akik a mai SZDSZ-t alapították. Mécs Imre