Szakembert a parlamentbe

Póta Gyula 59 éves közgazdász, pénzügy szakon végezte a közgázt a hetvenes évek második felében. 1977 és 1990 között az MTA Pszichológiai Intézetének gazdasági igazgatóhelyettese, itt a nyolcvanas évek vége felé részt vesz a kutatás-fejlesztés és a felsőoktatás finanszírozásának megreformálását előkészítő bizottságokban. 1990–1998-ig a II. kerület polgármestere, a második ciklusban kisebbségből kormányoz. E két ciklusban az önkormányzat mindvégig stabil, elkerüli a jó néhány fővárosi önkormányzatnál megfigyelhető vagyonfelélést, Póta komoly fejlesztéseket menedzsel a humán infrastruktúrában (orvosi rendelők, óvodák, iskolák). Nevéhez fűződik a Fény utcai piac átépítése és a hidegkúti csatornázás beindítása. Jelenleg a kerület általános alpolgármestere, feladata a költségvetés, a pénzügyek, a település-üzemeltetés, az oktatás és az egészségügy felügyelete. 1948 óta él a kerületben, felesége matematikus, leányuk érettségire készül.

Szakpolitika és kompromisszumkészség

Itt az idő, most vagy soha, olyan képviselőket kell az ország házába küldeni, akik nem a hisztérikus és meddő politikai vitákban erősek, hanem a szakpolitikai kérdésekben. Akik a műbalhék és áltémák helyett a valóságos, húsbavágó, hétköznapi kérdések megválaszolásához értenek. Ilyen szakember Póta Gyula is, aki (nyolc éven át kormányozva a kerület hajóját) szakpolitikusként bizonyította rátermettségét. A másik adottság, amit manapság elvár az ember egy politikustól, a kompromisszumkészség. Hogy ne a destrukció, az ellenlábas javaslat minden áron való elkaszálása legyen a cél, hanem ellenkezőleg: a konszenzus, a közös nevező keresése. Póta ezzel a képességgel is rendelkezik, ismert kompromisszumkész és empatikus stílusáról, amellyel kisebbségben is sikerrel vezette a kerületet. Póta a kerület képviselőjeként első helyre az egészségügyi reformot helyezné. Az SZDSZ programjának megfelelően olyan, gyökeresen új helyzet kialakítását szorgalmazza, melyben a beteg nem kiszolgáltatott tárgya, munkadarabja az egészségügy pazarló, állampárti eredetű mechanizmusainak, hanem saját biztosítóval rendelkező megrendelője a szolgáltatásoknak. A második helyen a közlekedésügy áll. Budapest az ország szíve, a kerületi és budapesti közlekedés fejlesztése nem a főváros belterjes ügye, hanem az ország érdeke. Buda kaotikus közlekedésének kérdését kerületi szinten nem lehet megoldani. Az M0, az új Aquincumi híd, az odajutást biztosító alagút a Virágos-nyereg alatt (mely végre lehetővé tenné, hogy hátrafelé is ki lehessen jutni a II. kerületből, ne csak a Moszkva téren át) — mindezek nyilvánvalóan országos súlyú kérdések. A harmadik pont az oktatásügyé. Ez minden ország sikerének fundamentuma. Póta polgármesterként egyedülálló eredményeket ért el a kerületi oktatásügy fejlesztésében. Megépült a Móricz gimnázium, megújult és kibővült a hidegkúti Klebelsberg iskola, a Szabó Lőrinc és az Áldás. Felújíttatott a Marczibányi, a Kodály, a Pitypang, az Újlaki és a Törökvész úti iskola. Vadonatúj épületet kapott az Ökumenikus iskola is. Sokat segített a kerület a Waldorf iskolának a Hidegkúton való megtelepedésben, és városrészünket választotta a Francia Iskola is. Az ügyes fejlesztési stratégiának köszönhetően a kerület a csökkenő gyereklétszám mellett is tartani tudta, sőt bővítette az oktatási kínálatot, mind az oktatási intézmények sűrűségét, mind a minőségét illetően. Több új ovi is nyílt, illetve épült újjá, sok intézmény nyugat-európai mércével mérve is megállná a helyét. Póta prioritásként kezeli a hatékony és takarékos gazdálkodás kérdését is. Nemcsak a pazarló és alacsony hatékonyságú egészségügyet, hanem az állam- és közigazgatást is meg kell reformálni. Nagyon szép (köz)pénzekért nagyon sokan üldögélnek szerte az ország önkormányzataiban és az ország házában, redukálni és racionalizálni kell ezeket az alrendszereket is, hogy a megspórolt közpénz hatékonyabban és jótékonyabban hasznosulhasson.