Dési János: Elhunyt volt kollégánk, Szász István – A magyar újságírás Švejkje

Van, akiről csak vidám nekrológot lehet írni. Amitől persze a halála még tragikusabb, még szomorúbb lesz. Méghogy a mindig kedélyes emberek is meghalhatnak?

Szász Pista. Mert Szász István legfeljebb a cikkei alatt volt.

Újságíró nemzedékek nőttek föl a Pistáról szóló anekdotákon. Milyen volt, amikor kilőtték majdnem az űrbe, amikor pöcifoci közben elvitték a fogdmegek, amikor kioktatta az őt kihallgató rendőrt, amikor jött a szamizdatot árulni nekünk és valaki megkérdezte tőle, nem félsz? Mire Pista azt felelte a pesti Lenin körúton a New York palotában: hogy én? Dehogynem. Soroksáron elkezd szirénázni egy rendőrautó és én már be is dobtam a könyveket egy kukába.

Ennek ellenére mindig újra jött, s ma is könyvtáram féltve őrzött darabja az az 1984 vagy Faludy könyv, amit tripla áron adott el nekem pár perccel a hivatalos megjelenése előtt – s tudom, hogy én csináltam mégis a jó üzletet.

Pista volt a magyar újságírás Svejkje – első pillanatban tűnhetett együgyűnek is egy csöppet. De pár perc együttlét után kiderült bárkinek, kevés hozzá fogható becsületes, karakán ember létezik. És a túlzott becsületesség a praktikus világ javai után futkosó népekben néha az együgyűség látszatát keltheti.

Második beszéd Nagy Imréről egykori háza előtt

A felejtés szükségszerű. Amire nincs szükség, azt elfelejtjük.

Mi azonban minden évben megemlékezünk itt valakiről, aki már régen halott.

Ez a megemlékezés azért szükséges, mert a halott – Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke az 1956-os forradalom idején – nem halt még meg eléggé.

Kedves Barátok és Ismerősök! Fájdalommal tudatjuk, hogy az október 7-én elhunyt Hamzsa László barátunk temetése 2018. november 21-én 11 órakor lesz a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában.

Régen volt, amikor száz-százötven lelkes ember 1989. január 6-án Pasarét egy eldugott zugában, a Szilfa utcában megalapította a II. kerületi SZDSZ-csoportot. Kevesen emlékezhetnek már az alapítókra, hiszen nem ismert politikusok és ünnepelt celebek gyűltek össze, de még csak nem is a demokratikus ellenzék egykori tagjai, hanem teljesen hétköznapi emberek. Olyanok mint Hamzsa Laci, akinek az eltökélt akarata nélkül nem jött volna létre az a találkozó. Aki minden szervezési aprómunkát elvégzett, szerzett termet, lerázhatatlan kedvességgel megegyezett a művház vezetőjével, ha kellett, végigtalpalta a kerületet, hogy mindenki értesüljön a gyűlésről. Laci végtelenül szerény volt, szinte meg se szólalt, de remek ötletei voltak, az ő kezdeményezésére jött létre az első Liberális Klub a Szemlőhegyi barlangnál, amely utolsóként az országban még mindig működik. Laci segítségével kiépültek a professzionális keretek, büszkén szemlélte, de egyre kevésbé vett tevőlegesen részt a helyi közéletben. Időnként felbukkant, elégedetten vette tudomásul, hogy még létezünk, aztán már a netről is elmaradt. Béke veled, barátom!