Választás vagy diktátum?
Akié a választási rendszer, azé az ország. Ha a választási rendszer közös, az ország is az – ha a választási rendszer diktátumos, az ország… hm, nem közös. Kétharmada birtokában a Fidesz csinált egy csak neki tetsző választási rendszert, az ellenzék pedig hat évig kész volt a rászabott kényszerzubbonyban részt venni a politikai futóversenyben. Az utóbbi hónapokban az igazságos választási rendszert kezdeményező Közös Ország Mozgalom hatására mintha lassú ocsúdás kezdődött volna az együgyű állapotból, de még nem látni, hogy földerengő felismerésnek milyen következményekre vezet a pártok stratégiájában.
Továbbra is elfogadják Orbán diktátumát, vagy van valami jobb ötletük? Egymást faragják, vagy közösen nekifeszülnek sorsukat előre megpecsételő választási rendszernek? Beletörődnek abba, hogy hovatovább csak grafittiken kommunikálhatnak a választókkal? És persze a kérdések kérdése: mi értelme van a választási rendszerrel bajlódni, amikor a kormánypárt megbízható káderei által uralt államhatalmi szervek, az Állami Számvevőszék és az ügyészség mondvacsinált ürügyekkel operálva a betiltást is kilátásba helyezve éppen célkeresztbe vették a pillanatnyilag legnagyobb ellenzéki pártot? Ezekről a kérdésekről fejtik véleményüket a beszélgetés résztvevői.
