Koncz Imre
2010/04/01 13:36
Dátum
Helyszín
1027 Budapest, Margit körút 48. I. emelet
Vendégek
- Lakner Zoltán politológus
- Karácsony Gergely, az LMP kampányfőnöke
- Pető Iván politikus
Pető Iván, Karácsony Gergely és Lakner Zoltán elemezte a választások első fordulója utáni helyzetet a Liberális Klub áprilisi estjén. Beszámolónkban a beszélgetésnek csak azokra a témáira térünk ki, melyeket az új Parlament megalakulása után is aktuálisnak tartunk.
Pető rámutatott, hogy az MSZP-vel való koalíciót sem tudta soha megemészteni a párt.
Mint mondta, sokat hibázott az SZDSZ, hihetetlenül sokszor hoztak rossz döntéseket. Vezetői és tagjai sem voltak tökéletesek. De nem hibáztak többször, mint bármelyik másik párt. A bukás többek között annak is köszönhető, hogy a liberális szavazók kritikusabbak voltak pártjukkal szemben, mint más pártok támogatói. Mindezt az is magyarázza Pető szerint, hogy az SZDSZ két legfontosabb eredménye, a piacgazdaság megteremtése és a demokrácia intézményrendszerének kialakítása ma közel sem örvend akkora népszerűségnek, mint a rendszerváltás hajnalán. Pető a politikai hibákon túl Fodor Gábor ténykedését is a bukást kiváltó okok közé sorolta. Véleménye szerint Fodor tíz évet úgy csinált végig a párt belső ellenzékeként, hogy különösebb alternatívát nem mutatott fel. Elnökként pedig feketén-fehéren kiderült róla, semmiről semmilyen elképzelése sincsen, s ebben a szerepben sem tud helytállni. Ami meg utána jött, az már csak komédia. Pető szerint az egyedül tisztességes megoldás az lenne, ha a következő küldöttgyűlés feloszlatná az SZDSZ-t, és nem rombolnák tovább az egykor dicső párt nimbuszát.
Milyen párt az LMP?
Jogos a kérdés. Ahogy a Fidesz az egész választási kampány során gondosan vigyázott arra, nehogy valami konkrétumot mondjon, úgy az LMP sem tárta fel kártyáit. Pető az egész kampányt totálisan üresnek tartotta, az LMP-ről pedig megengedőleg úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb érzületet próbált teremteni, nem pedig megoldásokat kínálni a választóknak. Lakner véleménye sem tért el sokkal, szerinte az LMP szelíd, demokratikus tiltakozást képvisel mindennel szemben, ami az elmúlt húsz évben történt. Karácsony Gergely, az LMP kampányfőnöke és a parlamentbe bekerült képviselője is akkor volt a legkonkrétabb, amikor bizalmon alapuló politikai közösségként láttatta pártját. Abban biztosak lehetünk, hogy a listavezetőjük, Schiffer András által ökopolitikai pártként definiált alakulat a parlamentben a demokratikus rend, az alkotmány és az emberi jogok védelmét fogja képviselni az elsöprő többséggel szemben. Az áttörésük is ennek köszönhető. Karácsony elmondta, hogy az MSZP és az SZDSZ összeomlásakor az LMP felmutatta, hogy lehet valaki egyszerre elitellenes és radikálisan demokrata. Az ökopolitikai programjukkal a liberálisok szavazatai nélkül aligha kerültek volna be a parlamentbe. A közönség reakcióiból kiderült, hogy sokan közülük az LMP-re szavaztak. De, mint egy hozzászóló elmondta, nem szívből, hanem, mert nem volt más. Kifejtette, hogy fél a piacellenességüktől, mert a kapitalizmuson kívül nem tud elképzelni működőképes világot. Ez a félelem a Védegyletes keménymag tevékenységét ismerve indokoltnak is látszik.
A kampányfőnök azonban nem tartozik a keményvonalas antikapitalisták közé. Ő a skandináv országok szabályozott piacgazdaságát tekinti példának, célként pedig az északiak kooperáló, korrupciómentes társadalma hazai változatának kialakítását vallja. Pető meg is jegyezte: nagy kérdés, hogy működőképes frakciót tudnak-e majd kialakítani a sok különböző nézetű emberrel.
Mindenesetre a válasz nem nyugtatta meg az LMP-re szavazó liberálisokat.
Hová tűnt az SZDSZ?
Sokan, mint ez kiderült, azért jöttek, hogy meghallgassák Pető verzióját az SZDSZ bukásáról. A szabad demokraták egykori elnöke szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszerváltó pártok a volt szocialista tábor egészében a harmadik évtizedre elenyésztek. Ha mégse, lásd a Fideszt, akkor csak azért nem, mert ideológiát cseréltek. A liberális párttal szemben tagjai és választói olyan, gyakran egymásnak is ellentmondó igényeket támasztottak, melyeket nem lehetett kielégíteni. Így aztán szinte nem volt olyan lényeges kérdés, amely nem osztotta volna meg az SZDSZ-t. Gyakran fordult elő olyan helyzet, hogy egy parlamenti vita során a két szélsőséges álláspontot egy-egy szabad demokrata képviselte egymással szemben. Nem csoda, ha a választók elbizonytalanodtak az SZDSZ megítélésében. Hozzájárult ehhez, hogy az alapító atyák közül sokan mindig fontosabbnak érezték a saját személyes álláspontjuk képviseletét, mint a közösen kialakított véleményt. Pető példaként említette a mostanság divatos témát, a 2006-os októberi úgynevezett rendőrterror megítélését. Szerinte, ha a demokratikus alapintézményeket támadják, akkor azokat, ha kell, erő alkalmazásával is meg kell védeni. Tudjuk, hogy a rendőrségünk ügyefogyott, elbizonytalanodott. Gyakran akkor lép fel brutálisan, amikor ezt semmi sem indokolja, máskor pedig tétlenül nézi a randalírozókat, mikor pedig közbe kellene lépnie. Pető szerint ezeket a kérdéseket egyenként kell megvizsgálni, és ítélkezni felettük. Ezzel szemben a párton belül mások azt a közkeletű véleményt osztják, hogy az állampolgárral szemben mindig a rendőrség a hunyó. A mainstreammel szembenállók a politikai vitákat gyakran morális síkra terelték, és aki nem osztotta az általuk elmondott vagy leírt véleményt, azt erkölcsi alapon bírálták és megbélyegezték.
Pető rámutatott, hogy az MSZP-vel való koalíciót sem tudta soha megemészteni a párt.
Mint mondta, sokat hibázott az SZDSZ, hihetetlenül sokszor hoztak rossz döntéseket. Vezetői és tagjai sem voltak tökéletesek. De nem hibáztak többször, mint bármelyik másik párt. A bukás többek között annak is köszönhető, hogy a liberális szavazók kritikusabbak voltak pártjukkal szemben, mint más pártok támogatói. Mindezt az is magyarázza Pető szerint, hogy az SZDSZ két legfontosabb eredménye, a piacgazdaság megteremtése és a demokrácia intézményrendszerének kialakítása ma közel sem örvend akkora népszerűségnek, mint a rendszerváltás hajnalán. Pető a politikai hibákon túl Fodor Gábor ténykedését is a bukást kiváltó okok közé sorolta. Véleménye szerint Fodor tíz évet úgy csinált végig a párt belső ellenzékeként, hogy különösebb alternatívát nem mutatott fel. Elnökként pedig feketén-fehéren kiderült róla, semmiről semmilyen elképzelése sincsen, s ebben a szerepben sem tud helytállni. Ami meg utána jött, az már csak komédia. Pető szerint az egyedül tisztességes megoldás az lenne, ha a következő küldöttgyűlés feloszlatná az SZDSZ-t, és nem rombolnák tovább az egykor dicső párt nimbuszát.
Milyen párt az LMP?
Jogos a kérdés. Ahogy a Fidesz az egész választási kampány során gondosan vigyázott arra, nehogy valami konkrétumot mondjon, úgy az LMP sem tárta fel kártyáit. Pető az egész kampányt totálisan üresnek tartotta, az LMP-ről pedig megengedőleg úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb érzületet próbált teremteni, nem pedig megoldásokat kínálni a választóknak. Lakner véleménye sem tért el sokkal, szerinte az LMP szelíd, demokratikus tiltakozást képvisel mindennel szemben, ami az elmúlt húsz évben történt. Karácsony Gergely, az LMP kampányfőnöke és a parlamentbe bekerült képviselője is akkor volt a legkonkrétabb, amikor bizalmon alapuló politikai közösségként láttatta pártját. Abban biztosak lehetünk, hogy a listavezetőjük, Schiffer András által ökopolitikai pártként definiált alakulat a parlamentben a demokratikus rend, az alkotmány és az emberi jogok védelmét fogja képviselni az elsöprő többséggel szemben. Az áttörésük is ennek köszönhető. Karácsony elmondta, hogy az MSZP és az SZDSZ összeomlásakor az LMP felmutatta, hogy lehet valaki egyszerre elitellenes és radikálisan demokrata. Az ökopolitikai programjukkal a liberálisok szavazatai nélkül aligha kerültek volna be a parlamentbe. A közönség reakcióiból kiderült, hogy sokan közülük az LMP-re szavaztak. De, mint egy hozzászóló elmondta, nem szívből, hanem, mert nem volt más. Kifejtette, hogy fél a piacellenességüktől, mert a kapitalizmuson kívül nem tud elképzelni működőképes világot. Ez a félelem a Védegyletes keménymag tevékenységét ismerve indokoltnak is látszik.
A kampányfőnök azonban nem tartozik a keményvonalas antikapitalisták közé. Ő a skandináv országok szabályozott piacgazdaságát tekinti példának, célként pedig az északiak kooperáló, korrupciómentes társadalma hazai változatának kialakítását vallja. Pető meg is jegyezte: nagy kérdés, hogy működőképes frakciót tudnak-e majd kialakítani a sok különböző nézetű emberrel.
Mindenesetre a válasz nem nyugtatta meg az LMP-re szavazó liberálisokat.
A kétharmados többség veszélyei
A kétharmados Fidesz-többséggel való riogatást mindhárman hatástalan kampányfogásnak vélték. Pető úgy vélte, a választók közömbösek azzal szemben, hogy van-e kétharmada a Fidesznek vagy nincs. Azt szeretnék, hogy a győztes valósítsa meg elképzeléseit, és ha ehhez kétharmada van, akkor éljen vele. A legnagyobb veszélynek a választási törvény megváltoztatása tűnik. De a jelenleginél kevésbé arányos rendszer kialakításában az MSZP is partner lenne, bízva abban, hogy egyszer úgyis fordulni fog a kocka. De a közelmúltban is láthattunk a médiaügyekben kétharmados összehajolást a két nagy párt között, hívta fel a figyelmet a kulturális bizottság leköszönő elnöke. Ugyanaz az ideáljuk: jó, ha a közszolgálati média politikai befolyás alatt van, és jó, ha a hatalmon lévők ideáit közvetíti. A jogállami normákat figyelmen kívül hagyó titokvédelmi törvény is Fidesz—MSZP összehajolással jött létre, mondta Pető. A különbség csak annyi lesz, hogy kevésbé fognak az MSZP parciális értékei érvényesülni, mint korábban.„Rosszabbnál rosszabb” MSZP-jelöltek és az MDF „három hibája” — A Hirszerző összeállítása
