Véget vetni a komédiának!

Levelet hozott a posta. Retkes Attila pártelnök szólít fel minden volt szabad demokratát, hogy szoros határidővel valljon színt, akar-e még annak az SZDSZ-nek a tagja maradni, amelyik megtagadja múltját és minden előtte volt vezetőjét. Ha nem, akkor le is út, fel is út, övé a párt, viszi magával, ami maradt belőle. Ügyes ötlet. Akik másként gondolták az SZDSZ politikáját, a lábukkal szavaznak. Nem kell velük remegő lábakkal szembenézni. Egy gonddal kevesebb. Nem hívják össze az Országos Tanácsot, nem hívnak össze Küldöttgyűlést csak majd a megmaradt néhány hitvallónak, feltétlen hívüknek. A választáson leszerepelt pártok vezetői közül csak a Retkes—Skaliczky páros nem mert szembenézni csődbe vitt pártjának tagságával. Nem kétséges, válogatott közönség előtt könnyebb lesz elszámolni az elmúlt egy év ámokfutásával, szerencsétlenkedéseivel, botrányaival. De nemcsak a politikai felelősségvállalás hibádzik. A pártnak jó ideje nincs számvizsgáló bizottsága sem. Nincs, aki felügyelje a csődeljárást. Mert erről van szó, hiába hazudják pártépítésnek. A gazdasági életben a felszámolásnak szigorú szabályai vannak, illene a politikai szférában is tisztességesen játszani, átláthatóan, követhetően. Úgy érzem magam, mint egykoron a Postabank-részvényemmel. A menedzsment elszelelt, a kisrészvényes meg magára maradt az értéktelenné vált papírjával. Most a párttagkönyvünket gyűrögethetjük szomorúan, miközben homályba vész a liberális közösség utolsó vagyonmorzsája is. A Gizella úti székház szép lassan kiürül, a bútorok, egyebek mellett a képek is eltűntek már a falakról. Az ingatlanvagyon viszont még megvan, s ez nem is kevés. Többek között a Tímár utca, az Angol utca, az Ecsed utca, a VII, a VIII., a IX. kerületi iroda és még jó néhány vidéki, értékes helyiség. A hozzáértők alaphangon több, mint 600 millióra értékelik ezt az MFB 300 milliós jelzálogával terhelt ingatlanportfoliót. Ebből még akár egy új liberális párt is felépülhetne, de az a világ megcsúfolása lenne, ha erről is a Retkes-féle vezetés dönthetne. Az egyetlen tisztességes megoldás az lenne, ha a párt a júliusi küldöttgyűlésen feloszlatná önmagát, a megmaradt vagyont pedig rábízná a Szabó Miklós Alapítványra. A Fodor Gábor, Csillag István, Juhász Pál, Török Gusztáv, Sándor Klára alkotta kuratórium felelősséggel és pártatlanul támogatná belőle a felkarolásra érdemes liberálisokat.