A szervezeti kriminológia aszerint rendszerezi a bűncselekményeket, hogy milyen szervezet követte el azokat. Így különböztet meg vállalati bűncselekményt és állami bűncselekményt. A kormányzat és vállalatok azonban esetenként együttműködhetnek, sőt egyenesen ösztönözhetik, segíthetik egymást bizonyos bűncselekmények elkövetése érdekében. Így jön létre még három kategória: az állam által előmozdított vállalati bűnözés, a vállalat által előmozdított állami bűnözés és a két szereplő egyenrangú közreműködése esetén: az állami-vállalati bűnözés. „A kormányzati bűnözés leginkább a fehérgalléros bűnözéssel rokon. Az állami bűnözés az állam vagy annak szervei által végrehajtott makroszintű sérelem. A politikai fehérgalléros bűnözés pedig olyan bűnözés, amelyet kormányzati pozíciókat elfoglaló személyek vagy azok hálózatai folytatnak annak érdekében, hogy gazdasági vagy politikai előnyöket szerezzenek maguknak vagy pártjaiknak.”

Nemcsak állami bűnözés létezik azonban, hanem bűnöző állam is, vagyis olyan állam, amely rendszeresen, tudatosan és kártékonyan sérti és csorbítja saját állampolgárai alapvető jogait. Egy ilyen államon belül rendkívül szoros a különböző közbeszerzésekből, pályáztatásokból élő gazdasági társaságok és a valójában a hatalom céljait kiszolgáló, politikai bábokként funkcionáló civil társadalmi szervezetek összefonódása az állammal, a kormányzattal. Ilyen esetekben a korrupció és az elnyomó rendszer szereplői ezer szállal kötődnek egymáshoz. De érdemes a szóba jöhető államokat tipizálni azok fő bűnözői tevékenysége szerint. Ennek nyomán megkülönböztethetünk „bűnöző államot, amelynek a központi projektjét emberiség elleni bűncselekmények” képezik; „elnyomó államot, melynek központi projektje állampolgárok vagy azok csoportjai alapvető emberi jogai érvényesítésének szisztematikus megtagadása”; „korrupt államot, mely az államnak annak vezetői, rokonai és hozzájuk kötődő személyek javára történő szisztematikus fosztogatása”; és végül „gondatlan államot, melyet az jellemez, hogy elmulasztja enyhíteni azokat a szenvedéseket, melyek ügyében az állam tehetne lépéseket.” A bűnöző államot természetesen az idézett „állami projektek” különböző típusú kombinációi jellemezhetik.

A cikk rövidített változata megjelent az Élet és Irodalom LIX. évfolyam 44. számában.

Két éve Berlinben, barátaimmal Grunewaldból a Kurfürstendammra sétáltam, amikor egy hosszú beszélgetés után kaptam egy kötetet a halálos betegségével küszködő Jehuda Elkánától, a Közép-európai Egyetem volt rektorától, azzal, hogy egyszer még szükségem lesz rá. Jehuda a kitűnő tanár és nagyszerű tudományszervező Mahatma K. Gandhi: Hind Swaraj or Indian Home Rule című könyvét hagyta rám. Ebben a könyvében a kitűnően író szerző pontosan azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel a pesti utcán tüntetők nap mint nap szembesülnek. Az erőszakmentes – egyesek szerint passzív – ellenállás elveit és gyakorlatát taglaló mű, amelyben Gandhi, aki később a Mahatma, azaz a Nagy Lélek melléknevet kapta, kifejti az engedetlenségről vallott tolsztojánus nézeteit. Cikkem első részében azokat a szerzőket idézem, akik a polgári engedetlenségről a legtöbb tapasztalatot szerezték és legszebben írtak róla. A második részben pedig arról írok, hogy a klasszikus szerzők – Gandhi, Tolsztoj, Thoreau – miért aktuálisak ma, amikor megkezdődött a rendszer széthullása és egyre többen fáradozunk a maffiaállam bomlasztásán.

Gandhiról tudtam, hogy egyetemi tanulmányait Londonban végezte, ügyvédi vizsgát tett és azt is, hogy fiatalon áttelepült Dél-Afrikába, hogy jogászként részt vegyen az ott élő hindu vallásúak egyenjogúsításáért folytatott emberi jogi küzdelemben. Ám a kötet előszavából az is kiderült, hogy a következő években dolgozta ki az erőszakmentes rezisztencia elméletét és – gujarati nyelven – a fent említett alapművét, amelyet amikor 1914-ben visszatért Indiába, angolul is publikált. A britek első un. ”áprilisi” vérengzései után, hirdette meg a megszállók elleni erőszakmentes harcot. Hívei megtagadták a britekkel való minden együttműködést, bojkottálták a kormány iskoláit, nem fogadtak el polgári vagy katonai állásokat. Válaszul az angolok évekre bebörtönzik Gandhit, akit szabadulásakor honfitársai már szabadsághősként ünnepelnek. 1932-ben ismét passzív ellenállást hirdet, éhségsztrájkok sorozata következik, megint bebörtönzik, de most már az egész világ közvéleménye mellette áll. Fontos megjegyezni, hogy Gandi soha nem lépett fel „hindu vezetőként“. Világéletében ellenezte a vallásközpontú politizálást, s miatta vált India szekuláris állammá, nem pedig hinduvá. Folyamatos erőfeszítéseket tett, hogy egységes indiai öntudatot alakítson ki, amely vallástól független. A második világháború alatt, 1942-ben, ismét bezárták, a háború végén szabadult és karizmatikus vezetőként vesz részt azokon a tárgyalásokon, melyek eredményeként 1947 augusztusában India elnyeri a függetlenségét.

Nemzeti békekölcsön

Csillag István–Magyar Bálint

Orbán Viktor 2014. március 19-én, a Magyar Gazdasági Kamara „Évnyitó” c. rendezvényén hirdette meg az új szerkezetű gazdaság kialakításának tíz pontban összefoglalt programját. Első pontként az új szerkezetű gazdaság eléréséhez az államadósság minél nagyobb arányú hazai finanszírozását tűzte ki célul: „A magyar államadósság finanszírozása üzleti kérdés. Ha megéri a Templetonnak, hogy magyar állampapírokat tartson, akkor Kovács Józsefnek miért ne érné meg, ha van pénze? Indokolt az államadósságunkat jelentős részben forintban finanszírozni és hazai megtakarításokból. Ezért minden más megtakarítási forma fölé próbálunk ígérni, például az új állampapír-sorozattal.”

A hazai közgazdászok közül nem kevesen támogatják ezt a célkitűzést, hiszen valóban igazolhatják makrogazdasági és pénzügyi érvek, hogy biztonságosabb az adósság finanszírozása, ha árfolyamkockázat, illetve a nemzetközi pénzpiacok befagyásának kockázata nem fenyegeti az államadósság folyamatos megújíthatóságát. Bár az államadósság aránya eléri, illetve meghaladja a GDP 100 százalékát, Olaszország vagy Belgium pénzügyi rendszere, államháztartása mégsincs állandó nyomás alatt. Ennek az oka, hogy az ottani hazai háztartások megtakarítása teljes egészében képes az államadósságot megtestesítő kötvényeket és kincstárjegyeket megvásárolni. Ha szükséges, ezt követően sajátos pénzügyi technikákkal kerülhet sor azok lerablására.

Gondolatok az Orbán-rendszer gazdasági hatásairól

Értelmezési nehézségek

Ideje, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve mérleget készítsünk az orbáni gazdaságpolitikáról és a 2010 óta Magyarországon bekövetkezett gazdasági változásokról.

A Magyarországon működő vállalkozások (szerencsére) ezer szállal kapcsolódnak Európához és a világhoz, a bezárkózó, önellátásra törekvő, a világtól elszigetelődő szocialista berendezkedés (ennek Ceaușescu független, államadósságot felszámoló, önellátó gazdasága volt a szélsőséges példája) szétesése óta. A vállalkozók, a háztartások, a munkavállalók –az Unió tagországaként ez a szabadság nem vehető el tőlük – bármikor a számukra szabadabb világot választhatják, ha az adózási és működési feltételek, a hitel ára és felvételének módja, a létfeltételek az állami gazdaságpolitika akarnoksága miatt elviselhetetlenekké válnak, ezért az orbáni gazdasági akarnokság is csak jelentős erőfeszítésekkel és gazdaságon kívüli kényszerek erőszakosságával ér el odáig, ami a megszokott: az államhatárokig.

Uniós pufferzóna – az autokraták játéktere

Ara-Kovács Attila – Magyar Bálint

Az Európai Unió eddig nem látott konfliktusokkal kénytelen szembenézni mind a határain belül, mind pedig azokon kívül. A magyarországi posztkommunista maffiaállam 2010-2014 közötti kiépülése után az az értelmezési keret elveszítette érvényét, amely az unió nagy, 2004-es Drang nach Ostenje után a felvételt nyert kelet-európai társadalmak demokrácia-deficitjét szimplán gyermekbetegségnek tekintette, melyet – megfelelő kezelés esetén – bizonyosan kinőnek majd. Határain kívül pedig – például Ukrajnában – illúziónak bizonyul az a remény, hogy a limesen kívüli társadalmak szükségszerűen közelednek az európai, „civilizált” normák felé.

A könyv Szabó Miklós 1983-ban Szegeden rögzített előadásainak szövegét tartalmazza a szovjet és a magyar kommunista pártok történetéről, Jankó Attila szerkesztésében.

A néhány nap múlva megjelenő könyv (20% kedvezménnyel) már megrendelhető a bookline.hu oldalon, decemberben néhány egyetemi könyvesboltban is kapható lesz.

Az eredeti (zajos, nehezen érthető) hangfelvételeket majd az OSA teszi közzé, és valószínűleg januárban egy könyvbemutatót is fognak szervezni.