Nagy Gábor és Balsai: szomorú mérleg

A tájékozott budai polgárok, akik érdeklődnek a politika és a közügyek iránt, bizonyára pontosan tudják, hogy az 1. számú országgyűlési választókerület csak részben azonos Budapest I. kerületével. Utóbbi a Vár mellett Krisztinavárost, a Naphegyet, valamint a Gellérthegy és Víziváros egy részét foglalja magában, az országgyűlési választókörzethez viszont mindezek mellett a II. kerület egy része — Rézmál, a Rózsadomb, Szemlőhegy és Vérhalom — is hozzátartozik. Éppen ezért az 1. számú választókerület országgyűlési képviselőjének mindkét kerület gondjait, problémáit, fejlesztési terveit pontosan ismernie kell, hogy aztán a lakossággal, illetve a helyi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve képviselhesse választókörzetének érdekeit. Nos, a jelek szerint Nagy Gábor Tamás fideszes országgyűlési képviselő nem tartozik a tájékozott budai polgárok közé. Mert hiába szerzett 1998-ban és 2002-ben is egyéni mandátumot az 1. számú választókerületben, nyolc éves parlamenti munkája alatt egyszer sem adta jelét annak, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is foglalkoztatná a Rózsadombon vagy Rézmál, Szemlőhegy és Vérhalom környékén élők sorsa. Az Orbán-kormány idején Nagy Gábor Tamás a hallgatag képviselők közé tartozott: négy év alatt mindössze tizenhétszer szólalt fel. 2002 óta viszont már negyvenkilenc felszólalását élvezhették képviselőtársai, de ebből egyetlen egyszer sem talált alkalmat arra, hogy a II. kerületet érintő témával foglalkozzon. „A Budai Vár az más, ott én vagyok a polgármester” — gondolhatta magában, amikor nagyritkán I. kerületi ügyben emelkedett szólásra. De itt sem volt sikeres: nem tudta (talán nem is akarta?) elérni, hogy a Várban lakók végre megvásárolhassák műemlék lakásaikat, és semmit sem tett Budapest egyik háborús szégyenfoltja, a volt Honvédelmi Minisztérium épületének rekonstrukciója, hasznosítása érdekében. Ezek a feladatok most már Nagy Gábor Tamás utódára, reményeink szerint Kóka Jánosra várnak. Nem lehetünk elégedettebbek az Adyligettől Zöldmálig a II. kerület csaknem harminc történelmi városrészét magában foglaló 2. számú választókerület országgyűlési képviselőjével, Balsai Istvánnal sem. Igaz, ő legalább néhányszor megjelent a kerületi képviselőtestület ülésein, és rendszeresen tartott fogadóórákat. Ha azonban az elmúlt négy évben végzett parlamenti munkáját, politikusi teljesítményét kell értékelnünk, nem a II. kerületért tett erőfeszítései jutnak eszünkbe, hanem az, hogy — vérbeli megélhetési politikusként — elhagyta régi pártját, a marginalizálódó MDF-et, és Lakitelek-munkacsoportos kollégáival együtt csatlakozott a populista gyűjtőpárthoz, a Fideszhez. Nem hiszem, hogy 2002-ben erre kapott volna felhatalmazást választóitól. ZOMBORI EDUÁRD