Klímafrász

A tudományos ismeretterjesztő tévécsatornákon manapság már külön műfajt képviselnek a természeti katasztrófákkal fenyegető filmek. A világméretű óriásvulkán az egyik kedvencem. Az alkotók szerint — és ezt „kvázi-tudományosan” le is vezetik — már nem is az a kérdés, hogy kitör-e, hanem csak az, hogy mikor. A köztéri plakátokon is megjelent az elsivatagosodott Magyarország ábrája mint elkerülendő jövőkép. „Rajtad múlik!” — próbál hatni az egyes ember lelkiismeretére, hátha ettől kevesebbet autózik majd az egyén. Nem hiszem. Ennél hatásosabbnak tűnik a Holnapután című hollywoodi produkció, mely a Golf-áramlat leállása miatt bekövetkező új jégkorszakkal fenyeget, és be is mutatja, hogy ez milyen lesz. Ebben a műfajban kiemelkedő alkotás Al Gore volt USA-alelnök produkciója, a Kellemetlen igazság című munka is. A magyar néző persze szkeptikus, nem lehet olyan könnyen megijeszteni. Egyáltalán, mi az, hogy klímaváltozás? Mindig voltak melegebb és hidegebb nyarak, mit kell ezt most így felfújni? Gyanakszik a polgár, biztos valami üzlet van mögötte. Magam is szerettem volna megtudni. Ezért is ültem be a Budai Liberális Klub beszélgetésére, hátha a szakemberekkel való személyes találkozás a probléma megértéséhez is közelebb visz. Főleg azért, mert itt a visszakérdezésre is lehetőség nyílik. Jó, ha tudjuk, mi a különbség az éghajlat és az időjárás között. Az éghajlat az, amire a tapasztalatok alapján számítunk, az időjárás pedig az, amit valóban megkapunk. Mi is az az üvegházhatás? A légkörben jelen lévő szén-dioxid, metán, por stb. a földfelszínről visszaverődött napenergiát nem engedi ki a világűrbe, hanem elnyeli, így melegíti a légkört. Az üvegházhatású gázok hiányában a földünk mintegy 30°C-kal lenne hűvösebb, az emberi civilizáció se nagyon jöhetett volna létre nélküle. A baj az, hogy az emberi tevékenység eredményeképpen az üvegházhatású gázok koncentrációja növekszik. Egyre több sugárzás verődik vissza, s kezd a földünk már annyira felmelegedni, hogy lassan nem is lesz olyan komfortos, amilyennek megszoktuk. Változik a klíma, s ez nem jó. A szakember véleménye szerint a változást nagy valószínűség (90%) szerint az emberi tevékenység, a fokozott CO2-kibocsátás okozza, de megvan az esélye (mintegy 10%) annak, hogy valami más. Akár így van, akár úgy, beavatkozási lehetőségünk csak a saját magunk okozta elhárításra terjed ki. Meg kell próbálni, hátha sikerül mérsékelni az üvegházhatást, s így a nem kívánt felmelegedést. Mi a teendő? Spórolni kell az energiával, de legalábbis a szénalapú fosszilis energiahordozók felhasználásával. Erre ösztönöz első komolyabb kísérletként a Kiotói jegyzőköny (1993), amelyhez Magyarország is csatlakozott. Nemrég az EU is elhatározta, hogy 2005–2020 időszakában 30%-kal csökkenteni akarja az üvegházhatású gázok kibocsátását. A szakemberek szerint ma 30–60%-kal több CO2 van a légkörben, mint ötven évvel ezelőtt volt. Ha ezt a szintet tartani tudnánk és nem növelnénk tovább a szén-dioxid sűrűségét, akkor az így 3°C hőmérséklet-növekedést idézne elő. Magyarország klímája a mai Bulgáriához, Dél-Olaszországhoz lesz hasonlatos. Erre végül is fel lehet készülni. Mesebeszédnek tűnik a tengerárral való fenyegetés is. Ugyan a sarki jég évtizedenként 2,7%-kal csökken, de az úszó jéghegyek elolvadása nemhogy vízszintemelkedéssel nem jár, de inkább vízszintcsökkenést okoz. Ugyanis a +4°C-os víz térfogata a legkisebb. Hollandiának még nem kell rettegni. Különben is volt már ennél sokkal melegebb is. Amikor a vikingek kalandoztak Grönland környékén, akkor ott a mai fagyott táj helyett zöldellő földek voltak. Következésképpen melegebb is volt. Adódott a kérdés: mi volt a magyarázata a középkori lehűlésnek, majd a trend megfordulásának. Nincs magyarázat. Azok a felmelegedési modellek, amelyeket a mai gigaszámítógépeken futtatnak a klímajövő feltárására, visszafelé nem működőképesek. Nem állják ki a történeti feljegyzésekkel való összevetést. Lehet, hogy előre se. Volt már ilyen. Egyetemistaként szamizdatban olvastam a Római Klub felkérésére készült A növekedés határai című könyvet. Ha mindaz, ami ott le van írva, bejött volna, ma már túl kellene lennünk az alternatív energiahordozókra való átálláson. Ugyanis alig lenne olaj, és még egy csomó más nyersanyag is kifogyott volna. A modelleken van mit javítani. Megkérdezték, hogy ha komolyan vesszük a napokban Nobel-békedíjjal kitüntetett IPPC (a klímaváltozás ügyében működő kormányzatok közötti testület) jelentését, akkor a környezetvédők, a Greenpeace miért nem a szén-, olaj- és gáztüzelésű erőműveknél tüntet nap mint nap, hanem az atomerőművek ellen lép fel. Furcsa választ kaptunk. Az áramtermelés alig több mint egynegyedét okozza a CO2-kibocsájtásnak, tehát az atomenergiára való átállással még nem oldanánk meg az egész problémát, és különben is veszélyes. Hát, nem tudom, talán az is több lenne, mint álmodozni a geotermikus energia világméretű hasznosításáról. Érdekes volt megtudni, hogy komoly vita dúl, a kibocsájtás-korlátozást GDP-arányosan vagy népességarányosan írják-e elő. Az országok többsége úgy gondolja, mint megtudtuk, Magyarország is, hogy a népességarányos lenne az igazságos. Sajátos szociális szempont bevonása ez az eddig természettudományosnak tűnő kérdésbe. Ma már Kína a legnagyobb szén-dioxid-kibocsájtó, megelőzte az USA-t. Nyomában India s a fejlődő országok sokasága. Dinamikusan fejlődő gazdasággal, környezetszennyező technológiával. Ezt kell támogatni? Képzeljük el, mi lesz akkor, amikor a bicikliket autókra cserélik. Ezekre az országokra nem vonatkozik a Kiotói jegyzőkönyv, se más klímavédelmi megállapodás. Az Egyesült Államokat viszont jól esik szidni. Ez az a pont, ahol a környezetvédelem politikai megfontolásokkal keveredik. A felmerült kételyek ellenére is nagyon hasznos, hogy katasztrófa-forgatókönyvek születnek. Úgy látszik, ezen a módon el lehet érni azokat a társadalmi rétegeket is, amelyekre tudományos értekezések amúgy nincsenek hatással. A BBC tette közzé azt a meglepő adatot, hogy a fejlett országok lakosságának kétharmada szerint azonnal cselekedni kell a globális klímaváltozás megfékezése érdekében. A felmérést 21 országban 22 ezer ember megkérdezésével végezték. A 65 százalékos egyetértés igen ritka, nehéz lenne még egy másik témát kiválasztani, amiben ilyen mértékű egyetértés alakult ki. Előttünk a környezettudatos világ?

Az első tíz legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó (tonnában)

• Egyesült Államok 2530 millió
• Kína 2430 millió
• Oroszország 600 millió
• India 529 millió
• Japán 363 millió
• Németország 323 millió
• Ausztrália 205 millió
• Dél-Afrika 201 millió
• Nagy-Britannia 192 millió
• Dél-Korea 168 millió

Egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás (tonnában)

• Ausztrália 10,0
• Egyesült Államok 8,2
• Nagy-Britannia 3,2
• Kína 1,8
• …
• Magyarország 1,7