A Fővárosi Közgyűlés szeptemberi ülésén nem engedte meg, hogy a II. kerületi Önkormányzat a Budai Tájvédelmi Körzet határában mintegy 9 hektár rétet építési telekké minősítsen át. A határozat ellenszavazat nélkül született, ami azt jelenti, hogy a politikai érdekek mentén szabdalt testület szakmai döntést hozott. Ezzel lezárult az a két éve tartó áldatlan küzdelem, amelyet a polgármester és a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárósága vívott a funkcióváltás ellen tiltakozó kétezer lakos, több környezetvédő egyesület és az Állami Erdészeti Szolgálat véleményével szemben. De miért is kellett egy végül ennyire egyértelműnek bizonyuló döntés érdekében többezer embernek megmozdulnia? Nézzük a tényeket. A pesthidegkúti medence egyik legnagyobb értéke az a zöld gyűrű, amely körülveszi. A város csak ennek az egyedülálló tájképi sajátosságnak a rovására tud terjeszkedni. Aki itt lakik, az tudja, hogy nem éri meg. A befektetők fantáziáját viszont kiváltképp izgatja az a pár száz hektár, amely valaha mezőgazdasági művelés alatt állt. Miért ne lehetne oda lakóparkot építeni? Ezeknek a területeknek az ára is kedvező, hiszen mezőgazdasági földként szinte semmit sem érnek, de amint sikerül elérni belterületbe vonásukat, építési telekké minősítésüket, áruk megtízszereződik. Jól példázza ezt az erzsébetligeti 9 hektáros terület sorsa is. A telekkönyvben nyomon követve a változásokat, megfigyelhető a terület felértékelődése. Különösen attól kezdve, hogy a Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) 1998-ban fejlesztésre szánt, lakóövezetbe átsorolható térségként tüntette fel. Erre hivatkozva indította el a polgármester a terület átminősítését. Budapesten a kerületek gyakran kezdeményezik fejlesztési területként számontartott területek belterületbe vonását. Ezek a területek azonban kivétel nélkül az illető önkormányzat tulajdonát képezik, s az átsorolást követő értékesítésből a közösségnek származik valamilyen haszna. A II. kerületben 1998 óta nem ez a gyakorlat; itt az önkormányzat vezetése egyesek egyéni érdekeit a közösség rovására is megpróbálja érvényesíteni. Az 1999 novemberében született határozat szerint a belterületbe vonás után a terület tíz százalékát lehetett volna beépíteni; ez hatvankét lakást jelentett volna. Ezt követően december 2-án az addig több bank tulajdonában lévő ingatlant egy magánszemély vette meg, majd rejtélyes körülmények között még aznap továbbadta öt másik magánszemélynek. Ezt követően 2000 februárjában a polgármester rálicitált saját korábbi javaslatára, s immár 15 százalékos beépítés mellett 114 lakás építését engedélyezte volna. A képviselő-testületben e furcsa licit okát egyedül a szabad demokraták firtatták, de választ nem kaptak. A testület többi pártja – ők biztos tudtak valamit – ennek ellenére elfogadta a bővített beépítési elképzeléseket, s immár ez lett felterjesztve a Fővárosi Közgyűlés elé elfogadásra. A döntés a hidegkúti lakosságból elemi erejű felháborodást váltott ki. Közel kétezren támogatták aláírásukkal az ez alkalomból alakult Hidegkúti Érdekvédők Egyesülete tiltakozását. Ahogy azt a törvény előírja, az új egyesületet a Főváros ügyfélként bevonta a döntést előkészítő folyamatba, ahol képviselőik elmondták, hogy a környezet és a tájkép védelmén túl az egyébként is megoldatlan hidegkúti közlekedési helyzetet súlyosbítaná az építkezés következtében megjelenő újabb háromszáz autó.
Itt nem lesz lakópark
Érveik, melyeket Bencze B. György polgármester meghallgatni sem volt hajlandó, a fővárosban meghallgatásra találtak. Annál is inkább, mert a fővárosi szakértők előtt világos volt, miért jelölték ezt a részt annak idején fejleszthető területnek. Ugyanis – éppen a hidegkúti közlekedési helyzet javítására – tervbe van véve egy elkerülő útvonal építése, mely a település külső peremén vezetne, s a Virágos-nyereg alatt alagútban vezetné át a forgalmat a majdan létesítendő aquincumi hídhoz. A terepadottságok miatt ez az út az erzsébetligeti telek külső szélén húzódna. Az út kiépülése után értelmetlen lenne a település és az azt szolgáló közút közötti területet továbbra is mezőgazdasági területként kezelni. De sajnos, az út megépítése anyagi okok miatt nem szerepel a főváros 15 éves fejlesztési tervében. Addig, amíg nincs új út, semmi sem indokolja a terület lakótelekké való feldarabolását. Ez ilyen egyszerű; s mint a fővárosi egyhangú döntés mutatja, van, akik számára eléggé világos is.
